Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. Papp Szilárd: Az ivóvízellátás fejlesztésének néhány egészségügyi kérdése

rásoknál, itt is kiterjedt védőterületet kell létesíteni a 11/1961. Eü. M. számú utasítás szerint. A talajvíz felhasználásának említett előnye, hogy kezelésre nem szorul, a talajvízzel szemben táplált fokozódó vízigényt előtérbe hozta, ami a talajvízdúsítás kiterjesztésére vezetett. Tudjuk, hogy a talaj vízdúsítás terén a hazai tapasztalatok egészségügyi szempontból is megfelelőnek bizonyultak. Talán megvizsgálásra szorul még a dúsító víz előtisztításának kérdése. A külföldi adatok szerint a nyers vizet előbb tisztítják, sőt még klórozzák is és csak úgy kerül a dúsító medencékbe, vagy a nyelőkutakba. Ezzel szemben a hazai talajvízdúsításhoz használt nyers vizet, vagyis a Fővárosi Vízműveknél a Duna-vizet, a borsodsziráki vízműnél a Bodva vizét eddig nem tisztították, legfeljebb ülepítették. Ezáltal a talajra, mint természetes szűrőrétegre sokkal nagyobb feladat hárul, mivel a talajnak kell ellátni a szűrést, az íz- és szageltávolítást, a hőmérséklet csökkentését stb. Természetesen külföldön a dúsításra használt felszíni vizek sokkal szenynyezettebbek voltak a mi hazai nyers vizeinknél. A forrásfoglalásokat, a talajvizet és a dúsított talajvizet is belértve, összesen 82 600 m

3/nap talajvíz kitermelésére kerül sor. Mélységi víz Mivel a mélységi víz a felette elterülő felszín szenynyező hatásától védett, vízvezeték céljára egészségügyi szempontból különösen alkalmasnak tűnik fel, mert bakterológiai szempontból rendesen megbízható, fertőtleníteni általában nem kell, bár felhasználása egyéb szempontokból nem mindig előnyös. A termelt víz vascsőre rendesen agresszív, a vascsővel bélelt furatokat megtámadja s abból vasat old ki. Gyakran természetes vas- és mangántartalommal rendelkezik. Ezért felhasználása előtt a vízből a vas- és mangántartalmat el kell távolítani. Mélyebb kutak esetében a víz hőmérséklete túl nagy lehet, vagy a víz sok szerves anyagot tartalmaz és ezért mellékíze, vagy színeződése van. Gyakran előfordul, hogy a víz kénhidrogén, szénoxiszulfid tartalma következtében kellemetlen szagú és ízű. A mélységi víz felhasználására mégis sok helyen szükség van, különösen akkor, ha egyéb módon, mint pl. Alföldünk egyes vidékein a vízbeszerzés másként nem valósítható meg. A feltárni tervezett mélységbeli vizek összesen napi 350 490 m

3-t tesznek ki. Felszíni víz Különösen a víz mennyisége szempontjából nagyon előnyös a felszíni víz felhasználása nagyobb vízvezetékek céljára. Kétségtelen, hogy a felszíni víznek számos hátrányos tulajdonsága van a talajvízzel szemben, hiszen jól szűrő talajrétegek nem választják el a felszín szennyeződéseitől, de ezek a hátrányok ma már a víz megfelelő kezelésével túlnyomórészt teljesen kiküszöbölhetők. Ezért ahol nagyobb terjedelmű és mennyiségű felszíni víz található, a közelükben épült városok céljára sokszor a legmegfelelőbb vízszerzési módot jelentik. Tavaink közül erre a célra elsősorban a Balaton, de nagyobb folyónk, különösen a Duna, a Rába, az Ipoly, Hernád stb. számos helyen nyújtanak kedvező megoldási lehetőséget. A mesterségesen készült völgyzárógátak vize szintén felszíni víz, mely patakokból, forrásokból eredő vízzel elegyedett. Ha ivóvízellátás céljára kell völgyzárók útján vizet biztosítani, akkor erre célra olyan lakatlan területet kell kiválasztani, mely lehetőleg erdővel borított. Ügyelni kell, hogy a területre legelésző állatok, főleg lovak, tehenek és sertések ne kerüljenek. A víztározók talaját meg kell tisztítani a moszatoktól, humusztól, a növények és fák gyökereitől, mert ha nem letarolt völgyet zárunk el gáttal, a víz az ottani növényzet hatására színeződik, ami többnyire a növényi anyagok kilúgozására és bomlására vezethető vissza. A víztározókhoz haladó vízfolyások és az előülepítő medencék közelében lombos fákat nem szabad meghagyni, nehogy a lombrészek a vízbe kerüljenek. Különösen a tölgyfákat kell távoltartani, mivel ezek lombjai sok festék- és cseranyagot tartalmaznak, amelyek a víz ízének és színének kellemetlen megváltozását okozhatják. Mivel mindezideig az egészségügyi és vízügyi hatóságok együttes rendelete völgyzárógátak és ivóvíztározók védőterületének kijelöléséről még nem jelent meg, ezért ez egy fontos és sürgős feladatát kell, hogy képezze az említett szerveknek. Különösen a regionális vízművek további létesítése sok új ivóvíztározó építését teszi szükségessé. A lázbérci, mihálygergelyi, mátrai, brennbergi, vaskapui, berhidai stb. völgyzárógátak építése előtt kell tisztázni, hogy a vízvédelemmel meddig akarunk menni. Az ivóvíztározók parti zónájába belépni, ott fürdeni, vízisportot űzni, campingezni nem volna szabad és talán a vízművek belső védőterületére vonatkozó előírásokat kellene itt is érvényesíteni. A külső védőterületen mezőgazdasági, vagy erdőművelés megengedhető volna, de legeltetés és szervestrágya felhasználás nélkül. Ujabb egészségügyi kérdést vet fel a mezőgazdaság kemizálódása. Az erdő- és mezőgazdaságokban a vegyszeres gyom, rágcsálók és élősdiek irtása, továbbá a műtrágya fokozott felhasználása odavezetett, hogy a múlt évi sok csapadék a vízfolyásokba és tavainkba annyi különböző toxikus anyagot mosott be, aminek következtében eddig nálunk elő nem fordult mértékű halpusztulás állott be. Ezeknek a herbicideknek és pesticideknek a vizekben való megjelenésén kívül már most előre veti árnyékát a detergensek további fejlődése. Az ipar és háztartások is a szintetikus mosószereket egyre kiterjedtebben alkalmazzák és tudjuk, hogy a jelentékenyebb felszíni vizeink kb. 50%-ában a detergensek már kimutathatók. A külföldi irodalom és sajtó tele van riasztó hírekkel és még nem tisztázódott, hogy az emberi szervezetben ezeknek a sok, jóformán alig kimutatható mennyiségű, toxikus hatású anyagoknak az akkumulálódása és együttes hatása végső fokon milyen lesz. Ugyancsak fontos egészségügyi kérdés a felszíni víztisztítás során a derítést elősegítő különböző vegyszerek, de különösen a most előtérbe kerülő nagy molekulasúlyú polimerizált anyagok elterjedése. Ezeknek az emberi szervezetre gyakorolt hatása még nem teljesen lezárt kérdés és a megnyugtató megoldáshoz még hoszszú időre és a különböző szakemberek szoros együttműködésére lesz szükség. Ugyancsak egészségügyi kérdést vet fel a műanyagoknak a vízépítés technikájában egyre szélesébb körű alkalmazása. A műanyagcsövek és bevonatok elterjedését szabályozni szükséges és az egészségügyi ellenőrzés, a forgalombahozatal rendeleti úton való szabályozása és egészségügyi engedélyezése után, a megvalósítandó feladatok közé tartozik. Üjabb egészségügyi kérdést vet fel a felszíni vízkezelésben a polifoszfátok alkalmazása is, amelyet minálunk a mohácsi, kezdetben ipari vízfelhasználásként induló víztisztításkor korrózióvédelem szempontjából adagolnak a vízhez. Az ipari célra tisztított víznek Pécsett ivóvízként való feldolgozása a polifoszfátok használhatóságát egészségügyi szempontból veti fel. A polifoszfátok korroziógátló képessége még vitatott kérdés, de az egészségre ártalmas mennyisége a különböző országokban nincs egyöntetűen rendezve. Az elmondottakból kitűnik, hogy a felszíni vizek ivóvízellátás céljára való előnyomulása számos egészségügyi kérdést vet fel, amelynek megnyugtató megoldása hosszú, kiterjedt kutató munkát igényel. Ivóvízellátásra a tervezet 419 330 m

3/nap felszíni vízmennyiséget irányoz elő. A felszíni vizek felhasználásának ez a nagymértékű előretörése egészségügyi szempontból elsősorban a felszíni vizek védelmének fontosságát domborítja ki. Elsősorban a tervezett parti szűrésű kutakkal, a talaj vízdúsítással és a felszíni vízfelhasználásokkal kapcsolatba kerülő folyók és tavak vizének szigorúbb egészségügyi ellenőrzésére lesz szükség, melyek a következők: Duna, Tisza, Balaton, Ipoly, Zala, Kis-Sajó, Hernád, Bokodi-tó, Bodva, Kara38