Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. László Ferenc: A vízgazdálkodás szervezeti és igazgatási kérdései

pontból egyaránt csak egységes szervezetben oldható meg célszerűen. Hogy ez mennyire így van, azt a kül­földi tapasztalatok is meggyőzően igazolják. Az Or­szággyűlés által 1964. decemberében elfogadott vízügyi törvény is következetesen érvényesíti azt az elvet, hogy a vízgazdálkodás nagy népgazdasági jelentősége, tervszerű rendje megköveteli az egységes állami irá­nyítást, de természetesen e mellett nem nélkülözheti a tanácsok, a társadalmi erők fokozott részvételét a helyi vízügyi feladatok megoldásában. A törvény ennek megfelelően jelöli ki nemcsak a vízgazdálkodás jogi kereteit, hanem fejlesztésének fő célkitűzéseit is. A vízügyi igazgatás körébe tartozó feladatok Ezek után röviden tekintsük át az egységes vízügyi igazgatás körébe tartozó feladatokat. Ezek elsősorban a következők: a) az ország felszíni és felszínalatti vízkészletének kutatása, feltárása és nyilvántartása; b) a vízkészletnek az egyes népgazdasági ágak kö­zötti tervszerű és gazdaságos elosztása; c) a vízzel való takarékos gazdálkodás irányelveinek és szabályainak megállapítása, érvényesítése és alkal­mazásuk ellenőrzése; d) a felszíni és felszínalatti vizek tisztaságának biz­tosítására vonatkozó jogszabályok végrehajtása, a víz­szennyezés elleni védelem irányítása, szabályainak megállapítása, érvényesítése és alkalmazásuk ellenőr­zése; e) a vízgazdálkodás, valamint az ennek célját szol­gáló létesítmények fejlesztésével és korszerűsítésével kapcsolatos irányelvek megállapítása, a vízgazdálko­dási keretterv, a távlati és éves tervek kidolgozása, il­letőleg összehangolása; g) a vizek hasznosítását és kártételeinek elhárítását szolgáló munkák, művek és létesítmények műszaki tervezésére és kivitelezésére vonatkozó szabályok meg­állapítása, azok érvényesítése és alkalmazásuk ellen­őrzése; h) a vizek hasznosítását és kártételeinek elhárítását szolgáló munkák, művek és létesítmények rendelteté­sére, rendeltetésszerű és biztonságos használatára, fenntartására és üzemeltetésére vonatkozó szakmai kö­vetelmények meghatározása, továbbá a vízügyi célokat szolgáló technológiai berendezések tervezésére, kivite­lezésére és üzemeltetésére vonatkozó szabályok és szakmai követelmények megállapítása, érvényesítése és alkalmazásuk ellenőrzése; i) a vizek hasznosítását és kártételeinek elhárítását szolgáló munkák, művek és létesítmények — az építés­ügyi igazgatás minden építményfajtára vonatkozó ál­talános jellegű szabályainak megtartásával, valamint a műszaki tervezésre és kivitelezésre vonatkozó jogsza­bályok keretei között történő műszaki tervezése, épí­tése, fenntartása, továbbá ezek üzemeltetése, valamint a vízügyi célokat szolgáló technológiai berendezések létesítése, fenntartása, üzemeltetése; j) a hajóút kitűzése és fenntartása; k) az árvíz- és belvízvédekezés ellátása, valamint a helyi vízkár elleni védekezés irányítása; 1) a vízgazdálkodási tudományos kutatással és okta­tással kapcsolatos feladatok ellátása; m) a vízügyi hatósági jogkör gyakorlása; n) a vízügyi árhatósági jogkörnek — az árszabályo­zásra vonatkozó jogszabályok szerint történő — ellá­tása; o) a nemzetközi vízügyi feladatok ellátása. A vízügyi igazgatás szervezete Miután főbb vonalakban számbavettük a vízügyi igazgatás körébe tartozó feladatokat, röviden tekint­sük át azt a szervezetet is, melynek révén ezek végre­hajtásra kerülnek. A vízgazdálkodás országos irányító szerve és egyben legfőbb általános felületet gyakorló főhatósága az Or­szágos Vízügyi Főigazgatóság (OVF), mely az állami vízgazdálkodás egységének helyreállításával 1953. ok­tóber 1-én kezdte meg működését. Az OVF ellátja a vízügyi feladatokat végző — az állami vízügyi szerve­zetbe nem tartozó — szervek vízügyi tevékenységének szakirányítását is és koordinációs tevékenységet vé­gez az egyes tárcák vízgazdálkodási ténykedését ille­tően. Az OVF részére ennek az összehangoló munkának az ellátásához nagy segítséget nyújt az Országos Víz­gazdálkodási Bizottság (OVB), mely a nagyobb elvi jelentőségű, valamint a több minisztérium (országos hatáskörű szerv) működési területét érintő vízgazdál­kodási kérdések megoldására, továbbá a vízgazdálko­dás fejlesztési irányvonalának kialakítására létesült. Feladata, hogy a vízgazdálkodás területén tudományo­san megalapozott, a korszerű technika és a gazdasá­gosság követelményeinek megfelelő intézkedéseket és fejlesztési irányelveket javasoljon, illetőleg bíráljon el, megvizsgálja és összehangolja az Országos Vízügyi Főigazgatóság által kidolgozott, több népgazdasági ága­zat területére kiható, vagy a nemzetközi vízügyi együttműködést érintő jelentősebb vízgazdálkodási kérdéseket és fejlesztési célkitűzéseket, továbbá véle­ményezi az ezekre vonatkozó műszaki, gazdasági és igazgatási tárgyú javaslatokat és tervezeteket. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy az OVB létrehívása rendkívül hasznos intézkedésnek bizonyult, mivel rajta keresztül már számos olyan, több tárcát érintő kérdést sikerült viszonylag rövid idő alatt meg­oldani, melyet a szokásos ügymenet útján lényegesen hosszabb átfutási idővel lehetett volna csak elintézni. Az OVB útján az ár- és belvízvédekezéssel, vala­mint a helyreállítással kapcsolatos soron kívüli intéz­kedések is gyorsan és igen eredményesen megoldha­tók, amit az 1965. évi rendkívül nagyméretű dunai ár­vízvédekezés meggyőzően igazol. De ugyanezt bizo­nyítják az idei ár- és belvízvédekezéssel kapcsolatos tapasztalatok is. Pozitív módon nyilatkozhatunk az OVF-nál tanács­adó szervként közel három éve működő Vízügyi Mű­szaki Tanács munkájáról is, mivel ez a szerv vízgazdál­kodás fejlesztése terén számos kérdésben hasznos segít­séget nyújtott a felső vezetés számára. A vízügyi szervezet operatív szakigazgatási, vala­mint termelési feladatainak jelentős részét területi ál­lamigazgatási szervek: a vízügyi igazgatóságok vég­zik. Ezek államigazgatásunk legsajátosabb szerv-típu­sát képviselik. Ellátják elsőfokon a vízügyi államigaz­gatási ügyeket, tehát közhatalmi jogosítvánnyal ren­delkeznek, másrészt alkalmasak arra is, hogy a vízgaz­dálkodással és a vízügyi igazgatással kapcsolatban fel­merülő területi feldatokat elvégezzék, (pl. árvíz- és belvízvédekezés). Működésük kiterjed a vízgazdálko­dás körébe tartozó műszaki-gazdasági feladatokra (ter­vezés, építés, üzemelés, fenntartás, kezelés), ideértve a szakvélemények adását, vízügyi előírások megállapí­tását is. A vízügyi szervezet munkája színvonalának emelése szempontjából jelentős lépést jelent a Vízépítőipari Központ létrehozása, mely 1966. áprilisában kezdte meg működését. Minden reményünk megvan arra, hogy a Központ felállítása az OVF felügyelete alá tar­tozó szervek vízépítési és vízgépészeti termelési tevé­kenységének hatékonyabb, decentralizált irányítását, az OVF munkájának az átfogó elvi irányításra való összpontosítást vonja maga után. Intézkedés történt arra is, hogy a vízügyi igazgató­ságoknál a termelési és az ezzel összefüggő gazdálko­dási tevékenység ellátására ún. termelési üzemet kell létrehozni. A termelési üzem kialakítása amellett, hogy a ter­melési jellegű munkát az eddiginél hatékonyabbá és gazdaságosabbá teszi, egyúttal elősegíti majd azt a cél­kitűzést is, hogy a vízügyi igazgatóságok a működési területükön folyó vízgazdálkodási tevékenység tényle­ges gazdáivá váljanak. Az eddigi szervezetben ugyan­is az igazgatóságoknak ez az igen fontos feladata nem érvényesülhetett a kívánt mértékben, mivel a figyelem elsősorban az operatív jellegű tevékenység végrehajtá­sára irányult. Azáltal, hogy a jövőben a termelési jel­legű munkák önálló szervezetben kerülnek végrehaj ­30

Next

/
Thumbnails
Contents