Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Illés György: Településeink vízellátása

1200 db új közkút épült, a vízvezetékek hálózatára pedig 9000 utcai közkifolyót helyeztünk el. Az ország lakosságának vízvezetéki ellátottsága 44%, szemben az 1945. évi 20%-kal. Mindezek a le nem becsülhető eredmények a vízzel kapcsolatos tudományágak képviselőinek, a vízügyi és közegészségügyi szakemberek, a tanácsok, a központi és területi szervek nagy összefogásának eredményei. A fejlődést jól jellemzi az is, hogy míg 1950-ben még csak 28 városunkban volt vízvezeték. 1960-ban 52-ben, ma pedig már 62 város rendelkezik vízvezetékkel. A helyi erőforrásoknak a vízügyi feladatok megoldására való mozgosítása a községek közműves vízellátásának fejlődését is nagymértékben meggyorsította. Míg 1948-ban csak 50 millió Ft-ot fordítottunk a falu vízellátására, addig 1965-ben a Községfejlesztési Alapok felhasználása és az azóta megalakult 220 vízműtársulat érdekeltségi hozzájárulásaiból már közel 200 millió Ft-ot használtak fel vízellátási célra. A falusi lakosság vízvezetéki ellátottsága az 1961-65. között végrehajtott fejlesztési munkák eredményeképpen 8,5%-ról 18%-ra emelkedett. Jelenleg 650 községben van vízvezeték. A lakosság kedvező hozzáállása és a kis vízvezetékek építését segítő egyéb tényezők, mint a szervezett vízműtársulások, az ezek részére juttatott középlejáratú bankhitel és az állami hiteltámogatás következtében a falu vízvezetékesítése szélesebbkörű társadalmi mozgalommá alakult át és továbbfejlődik. A vízellátás távlatai A vízellátás megoldására vonatkozó korábbi műszaki koncepciókat és vízgazdálkodási elveket — a fejlődés ütemét látva — felül kellett vizsgálnunk, több okból: 1. Az urbanizációs hatás a falut is elérte és a falu lakossága is korszerű vízellátást, vízvezetéket kíván, másrészt a helyi víznyerési lehetőségek köre leszűkült. Az egyedi közkutak hálózatát egyes helyeken még sokáig fenn kell tartani, de számuk a vízvezetékek kiépítésével egyre korlátozottabb lesz. 2. Városaink jelentős része nem tudja helyi készletekből fedezni a megnövekedett vízigényét, kénytelenek a közigazgatási területükön kívülről, esetleg más településekkel közösen, távvezetékekről biztosítani a szükséges vizét. Csak egy példa a fejlődés ütemére: Debrecenben 1950-ben a városi vízmű termelése 9600 m

3 volt naponta, azóta újabb három nagy víztermelő telepet kellett építeni és az együttes víztermelés ma már meghaladja a napi 40 000 m

3-t. 1930-ban csak 2 városunk kényszerült a víznek más közigazgatási területről történő szállítására, ma már 14 ilyen településünk van és számuk egyre növekszik. 2. kép. A debreceni vízművek víztornya (2000 m

3) 1. kép. Dunai víztermelő telep (2,3 m

3/sec) Budapesten (a csőhíddal) 20