Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Dr. Lovász György: A szerkezeti viszonyok hatása a Dráva és Muravölgy esésgörbéjére, illetve a nagyobb mellékfolyók mechanizmusára

ben, másrészt a Wörther See árkában folytatódik. Ezen a szakaszon van Rosegg és Schwaig vízmércéje, melyek LKV adatai — egybehangzóan az esésgörbével — erőteljes medermélyülést jeleznek. A folyásirány szerint feljebb fekvő Rosegg-nél 1901—60 között még csak 10—20 cm-re tehető a mélyülés, de Schwaig-nál már 70 cm körül van ez az érték. Elhagyva a medenceperemi haránt törésekkel zavart térséget, a folyóvölgy esésvonala a Gurk torkolatig némileg csökken, de még mindig nagyobb, mint a Gail felett, illetve a Gurk alatt. Ez utóbbi szakaszon, — azaz a Gurk alatt — már érezteti hatását az emelkedő Bacher hegység, melyen a Dráva a Lavant torkolat és a Marburgi medence között tör át. Ezért a Gurk és Lavant torkolata között az esés csökken és Neubrücke LKV adatai szerint gyenge akkumuláció mutatható ki, amely az 1901—60 időszakban kb. 30 cm-es mederfenék feltöltést eredményez. Miután a folyó beér az antecedens áttörésbe, a völgyesés tekintélyesen megnövekszik (2. ábra). A Marburgi medencébe érve a völgy esése fokozátosan csökken (2. ábra). Legkisebb a medence K-i részén. A folyó a medencébe lépve elhagyja az Alpok magashegységi, ókori és középkori rétegekből felépített területét, és eléri a hegység K-i előterét építő pannóniai dombvidéket. A Marburgi medencében található a Dráva első nagy hordalékkúpja. Ennek jelenlétét mind a folyó elhagyott medrei, mind a tekintélyes torkolatelvonszolódások igazolják. A rendkívül erőteljes holocén szerkezeti mozgások hatására még ebben a laza homokos, anyagos, kavicsos üledékben is ki tud alakulni a gyenge eséslépcső a Marburgi medence K-i térségében, A Mura-árok DNY-i tektonikus határán (2. ábra). Ez a lépcső annyira fiatal, hogy a tekintélyes nagyságú folyó még nem tudta a Mura-árok süllyedésével kapcsolatban kialakult szintkülönbséget eltüntetni. Ez a két egymás szomszédságában fekvő medence módosította a folyó mechanizmusát is, amennyiben mindkettőben a folyó természetes állapotában alsószakasz-jelleggel feltölt. Az elválasztó szerkezeti vonalon viszont, ahol az esés növekszik — megszűnik a széles ártér, és a szerteágazó medrek találhatók, jelezve a mechanizmus változását. A Mura felvétele után a folyó medence felszínen halad a Duna torkolatáig. Ez azonban nem jelenti azt, hogy esésgörbéjében, illetve szakaszjellegében nem történik változás. A gyakori és elég lényeges szakaszjelleg-módosulásokról már korábban részletesen beszámoltunk, most csak röviden összegezzük (Lovász Gy. 1964.). A Duna torkolatáig néhány fiatal óholocén részmedencén halad át a Dráva, melyeknek alaprajza — a medence közti területekhez képest — nagymértékben megváltozik, erőteljesen meanderezik. Különösen jellemző ez a jelenség a medencék Ny-i peremére, ahol az általános törvényszerűségeknek megfelelően — süllyedés esetén — hordaléklerakódásnak kell végbemenni. Ugyanakkor, a medencék közötti területeken nyújtott futású a folyó. Ezeket a "kicsiny, de kétségtelenül meglevő szakaszjelleg ingadozásokat sem az esésgörbe, sem a LKV adatok nem mutatják, a történt szabályozások miatt (

Schick E. 1929). A Kárpát medence területén az első medence Varasd tágabb térségében alakult ki. Ez a süllyedék a Dráva—Mura vízrendszer egyik legnagyobbja. Jelenlétét az általános morfológiai viszonyok kitűnően igazolják, amelyhez még a területen található általános folyótorkolat elvonszolódás is hozzájárul. A kisebb mellékvizek hosszú km-eken át kénytelenek a főfolyóval közel párhuzamosan folyni, míg végre a medencét kitöltő hordalékkúp végén befolyhatnak a Drávába. A varasdi vízmérce 1879—1960 között mért LKV adata szerint a folyó — emberi beavatkozás eredményeként — egyensúlyban van. A Muratorkolat alatti szakaszon a viszonylag több adat segítségével nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy a morfológiai viszonyokból következtetett természetes mechanizmust jobban össze tudjuk hasonlítani, mint az osztrák szakaszon. Zákány térségében a folyó nyújtott futású és a LKV görbe is medermélyülést mutat. Ennek értéke az 1876—1960 időszakban 120—130 cmre tehető. Ez a mélyülés az eddigi drávai szélvényekhez képest nagy, de mint később látjuk az alatta levő szelvényekhez képest még kicsiny. 5. ábra. A LKV időbeli változása a Dráván Barcsnál A következő LKV görbe Barcs-nál van ahol a folyó szintén nyújtott futású. A medermélyülés itt a legnagyobb mértékű. Az 1876—1960 közötti időszakban a meder ebben a térségben kb. 200 cm-t mélyült (5. ábra). Barcs alatt a Dráva a Duna torkolatában levő hatalmas süllyedékbe ér, ahol — a természetes viszonyokat tekintve — ártere tekintélyes mértékben szélesedik. Nagyszerkezeti okok miatt a Dráva legalsó szakaszában kiegyenlített mechanizmusú, illetve feltöltő jellegű. Ezt a képet kitűnően igazolja az ebben a térségben levő két LKV görbe. Dolnij Miholjác az említett süllyedék Ny-i peremén van, ahol természetszerűen nagyobb a folyó feltöltő tevékenysége. Ennek megfelelően az említett vízmércén a LKV görbe szinte teljesen kiegyenlített. Más a helyzet a^torkolat előtt néhány kmrel, Eszéknél, ahol a Duna már teljes mértékben befolyásolja mind a vízállást, mind a mechanizmust. Ezzel magyarázható többek között az eszéki medermélyülés is, amely az 1876—1960 közötti időszakban mintegy 120 cm-re tehető. összefoglalva megállapítható, hogy a Dráva az Isel torkolatáig lépcsőzetesen nagyesésű. Első akkumulációs szakasza, amely a LKV görbével is kimutatható — az Isel torkolata alatti hordalékkúpon van. Az Iseltől a Möll-ig mechanizmusa lassan, de egyirányban változik. Előbb gyengén, majd fokozottabban vágódik be. Ez legnagyobb mértékű a Möll torkolata alatt, amit szerkezeti okokon kívül valószínűleg a tekintélyes vízhozam növekedése is befolyásol. A Klagenfurti medence előtt rövid szakaszon csökken, majd a medencében ismét fokozódik az esés. A Bacher hegységi áttörés előtt, az emelkedő hegység némi visszaduzzasztó hatása tapasztalható. A Kárpát medence Ny-i peremén még mindig lépcsős az esésgörbe. A Kárpát medence további részein — emberi beavatkozás hatására — változó mértékben mélyíti medrét. A Mura-völgy esésgörbéje A 308 km hosszúságú Mura szintén változatos szerkezeti árokban folyik. Ennek megfelelően esésgörbéje is tagolt (6. ábra). Az általános futására rányomja bélyegét az árok-jelleg, amennyiben egy elenyészően kicsiny részt kivéve nincsen rendkívül nagyesésű völgyszakasz a görbe elején. Az Alpok gerincvonulatának DK-i oldalán kialakult nagyszerkezeti árokban számos kisebb medence és lesüllyedt rög van, melyek ki44