Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. Cziráky József: Gyógyfürdőügyünk helyzete

szerkesztésében több nyelven kiadott ismertetés jelent meg. Az évek folyamán kilenc kiadást ért meg a Magyarország fürdőinek, ásványvizeinek és üdülőhelyeinek ismertetésével foglalkozó, Frank Miklós dr., Kunszt János dr. és Rausch Zoltán dr. által írt kiadvány az Országos Balneológiai Egyesület kiadásában. 1937-ben Budapesten volt az első Nemzetközi Fürdőügyi Kongreszszus 36 állam részvételével. A felszabadulás után, 1949-ben Magyarország gyógyfürdőiről Aujeszky László dr., Papp Ferenc dr. és Frank Miklós dr. ismertetést írt a Balneológiai Könyvtár első kötetében. Ugyanebben a sorozatban jelent meg Papp Ferenc dr., Sarló Károly dr. és Frank Miklós dr. összefoglalása a magyarországi ásványvizekről. A Magyar Tudományos Akadémia kiadásában jelent meg 1957ben Scliulhof Ödön dr. által szerkesztett „Magyarország ásvány- és gyógyvizei" című munka, Csajághy Gábor, Frank Miklós dr., Papp Ferenc dr., Papp Szilárd dr. és Schulhof ödön dr. által írt tanulmányokkal. Végül az egész országra vonatkozó, összefoglaló balneológiai tárgyú könyv jelent meg 1962-ben Farkas Károly dr., Frank Miklós dr., Schulhof Ödön dr. és Székely Miklós dr. szerkesztésében „Magyarország gyógyfürdői, gyógyhelyei és üdülőhelyei" címmel. A fürdőügyi kutatás elősegítésére az 1952-ben alakult Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet keretében működött az Országos Balneológiai Kutató Intézet, melynek 1966-ban történt megszűnése után is tovább folyik a balneológiai kutató munka az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézetben. A társadalmi erők összefogására alakulóban van a Magyar Balneoklimatológiai Társaság és hathatós támogatást jelent fürdőügyünk fejlesztésében a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Balneológiai Szakbizottsága is. Fürdőügyünk fejlődési iránya A közelmúltban alakult Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóság alapvető célkitűzése, hogy minél több ásvány- és gyógyvizet használjanak fel hazánkban a betegek gyógyítására. A cél eléréséhez egyrészt szükséges, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű ásvány- és gyógyvíz legyen, másrészt, hogy kellő számú gyógyfürdő üzemeljen. Köztudomású, hogy Magyarország a világ ásvány- és gyógyvizekben leggazdagabb országai közé tartozik. Talán ez az oka annak, hogy eddig nem értékeltük ezt a természeti kincsünket eléggé. Schmidt E. Róbert dr. és Bélteky Lajos kiértékelő munkáiból tudjuk, hogy hazánk nagy részén megvan a lehetőség termális ásványés gyógyvíz feltárására egyrészt a felső- és alsópannóniai réteghatáron levő porózus (homok, homokkő) rétegekből, másrészt a medencealjzat mezozóos karsztos kőzeteiből. A mélyfúrású ásvány- és gyógyvizes kutak száma rohamosan emelkedik. Halaváts Gyula által 1896-ban készített összeállításban 4 db 35 C°-nál melegebb vizű artézi kút szerepel a mai Magyarország területén (Budapest—Margitsziget I., Budapest—Városliget I. és Harkány I—II. kutak). Ezzel szemben 1965ben az Országos Közegészségügyi Intézet részéről Papp Szilárd, dr. által készített összeállításban 183 vegyelemzett, 35 C°-nál nagyobb hőmérsékletű hévízkút van, összesen pedig — Bélteky Lajos adatai szerint — 1965. július 1-én Magyarországon 242 db 35 C°-nál melegebb vizű hévizes kút volt. A kedvező hévízfeltárás hazánkban lehetővé tette, hogy a hidegvizű gyógyfürdők helyett melegvizű ásvány- és gyógyvizes fürdők létesüljenek. A 48 egész éven át üzemelő fürdő közül, hideg ásvány- és gyógyvizet csak 4 használ fel melegítve (Badapest—Pesterzsébet, Balatonfüred, Balf és Parádfürdő). A mélyfúrású kutak számának növekedése miatt megnövekedett a jelentősége az ásvány- és gyógyvizek mennyiségi és minőségi védelmének. A felszíni és felszín alatti vizeknek a szerző által 1954-ben javasolt egységes jogi szabályozása a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény megalkotásával megtörtént. A törvény 16. §-a intézkedik — többek között — a gyógyászati célokra szolgáló víz mennyiségének és minőségének megóvásáról is. A törvény végrehajtásáról a 32/1964. (XII. 13.) Korm. sz. rendelet, a vízügyi államigazgatási eljárásról pedig a 31/1965. (V. É. 1966. 2.) OVF. sz. utasítás intézkedik. Ásvány- és gyógyvíz védőterület megállapításánál egyelőre a közcélú vízvezetéki ivóvízellátásra szolgáló víznyerő helyek védőterületéről és védősávjáról szóló 11/1961. (Eü. K. 7.) Eü. M. számú OVF.—Eü. M. Együttes utasítást alkalmazzák analógia alapján. Áz Országos Vízgazdálkodási Keretterv XIII. fejezete az ásvány- és gyógyvizek, hévizek hasznosításáról szól., Magyarország ásvány- és gyógyvíz készlete 1960ban 400 000 m

3/nap volt, ebből Budapest készlete 70 000 m

3/nap. Vegyelemzett ásvány- gyógyvizes kút, forrás, tó van összesen 291, mely közül balneológiai célra 201-et használnak fel. Ezeknek a száma örvendetesen nő. Az ásvány- és gyógyvíz kincsünk balneológiai hasznosítására 48, egész éven át üzemelő fürdőtelep létesült, ezek közül 10 Budapesten üzemel. Csak nyáron üzemelő ásvány- gyógyvizes fürdőtelep 75 van, ezek közül 5 Budapesten. Ásványgyógyvíz palackozó üzem Budapesten 3, vidéken 13 üzemel. Sajnálatos tény, hogy Budapest ásványvízellátásában az elmúlt években komoly nehézség merült fel annak ellenére, hogy Budapesten van megfelelő mennyiségű és minőségű ásványvíz. A fürdőintézményeknek, ásvány- és gyógyvizeknek az új fürdőügyi jogszabályok szerinti felülvizsgálata, törzskönyvezése és minősítése folyamatban van. Cél az, hogy a minősített fürdőintézmények, ásvány- és gyógyvizek az eddiginél nagyobb megbecsülésben részesüljenek. A hévizek hasznosításánál műszakilag megoldható a többcélú (komplex) hasznosítás, csak a berendezést kell megfelelő módon kialakítani. Sok gondot okoz hévizeinknél a vízkőlerakódás és a korrózió. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság keretében folynak kísérletek, és remény van arra, hogy ezt a fontos kérdést is sikerül megoldani. A fürdőtelepek létesítésénél hiva volt, hogy az egyes tervezőintézeteknek nem volt kellő tapasztalata a fürdők tervezésénél és emiatt gazdaságtalan és műszakilag hibás tervek is készültek. Ennek kiküszöbölésére az É. M. Típustervező Intézet megbízásából 1963-ban Kincsi István és Csiszár Sándor elkészítette a tisztasági fürdők strandfürdők, sportuszodák és gőzfürdők tervezési irányelveit. Az országos jelentőségű gyógyfürdőket nem lehet tipizálni a tervezési irányelveket elbíráló szakbizottság megállapítása szerint. A körzeti és helyi feladatokat ellátó gyógyfürdők tervezési irányelveinek összeállítása folyamatban van. 3. kép. A hévízi új téli fürdő építkezése 15