Hidrológiai tájékoztató, 1967
2. szám, november - Holló István: A vízminőségvédelem hatékonyságának feltételei
A vízminőségvédelem hatékonyságának feltételei HOLLO ISTVÁN Világszerte mind nagyobb feladattá válik a háztartások és az ipar rohamosan emelkedő vízszükségletének fedezése. A régebben szokásos vízszerzési lehetőségek ma már nem elegendők, ezen felül, ha a mennyiség talán meg is felelne, de a rendelkezésre álló készletek időben és térben az igényekkel nincsenek összehangolva. Az egyenlőtlenségek kiegyenlítése és az általános vízhiány sok, tenger mellett fekvő helyen kényszeríti a lakosságot, aránylag ma még drágán, tengervízből előállítható ivó- és ipari víz felhasználására. Igen sok tanulmány, kísérlet, próbaüzem és működő vízmű (1) mellett nemzetközi szimpóziumok foglalkoznak a tenger kimeríthetetlen készleteinek a vízellátásba való gazdaságos bekapcsolásával (2). Hazánkban tengervíz felhasználásáról természetesen nem lehet szó és ezért a fokozódó vízigények csak fokozott felszíni víz (élővízfolyások, tározó tó, talaj vízdusítás stb.) felhasználása, illetve előkészítése révén fedezhetők, mert a felszínközeli és mélységi vizek menynyisége sok helyen nem elegendő. Az emelkedő vízfogyasztással együtt emelkedő szennyvíztermelés azonban mennyiségével és összetételével arányban, rontja a befogadó élővizek minőségét. A Vízgazdálkodási Kerettervből vett 1. ábrához az swss s tisztítatlan hält- is ipari szennyvii ' "» Hl tin!it ott háti- fy ipari u*myvt'i . . si*nny*ietl*n ipari vükibocsátás I X I Szennyviitiiztitó ttlep, ill. b*r*ndßs *s A fel tüntet*// mtrmuitntk tOOO rrflnatbon érttnM 1. ábra. Magyarország házi- és ipari szennyvízkibocsátása 1960-ban 1970-re vetített adatokat viszonyítva láthatjuk, hogy 10 év alatt a szennyvízkibocsátás (házi és ipari együtt) majdnem 30%-kal növekszik (3). Ha ilyen mértékben emelkedik majd továbbra is a szennyvízkibocsátás, akkor az élővízfolyások megengedettnél nagyobb szenynyeződését csak hatékony vízminőségvédelemmel lehet megakadályozni. A cél az, hogy a befogadók ne kapjanak olyan szennyvízterhelést, amelynek közömbösítése természetes öntisztulási képességüket meghaladja és azok a KGST által megállapított paraméterek (az oxigénháztartás és az ásványanyagtartalom mutatói, valamint a különleges mutatók — pH érték, ammónium-, nitrát-, cianid ion, vas-, mangán-, olaj-, fenoltartalom), amelyek szerint a vízfolyásokat minősítjük, károsan ne változzanak. A befogadók vízminőségvédelmi hatékonyságát általában az alábbi feltételek teljesítése biztosíthatja: — megfelelő törvényes rendelkezések a vízszennyezések észlelésére, káros szennyezések büntetésére és a továbbiakban megszüntetésére, — szervezet a törvényes rendelkezések, illetve hatósági utasítások betartásának ellenőrzésére, — kutatási tevékenység a hazai szennyvizek (elsősorban ipari szennyvizek) korszerű tisztítását biztosító technológiák kialakítására, — szoros és koordinált együttműködés a szennyvíz kutató, tervező, kivitelező és üzemeltető szakemberek között, — szennyvíztisztító telepek technológiájában és üzemeltetésében jártas alsó-, közép- és felsőfokú szakemberek rendszeres képzése és továbbképzése, — az egészségügy, — az ipar-, a kommunális létesítmények-, valamint a mezőgazdaság területén keletkező víz-, levegő- és talajszennyezések egységes felfogás szerinti értékelése és védekezés e szennyezési módok ellen. — megfelelő szankciókat tartalmazó bilaterális vagy multilaterális szerződések a szomszédos államokkal a hazánkba érkező vízfolyások tisztaságának biztosítására, — olyan közvélemény kialakítása, amely a tisztavíz fontosságát népgazdasági érdeknek minősítve nem tűri meg a befogadók mértéken felüli szennyeződését, — és végül, de nem utolsó sorban: pénzügyi és építési kapacitás megteremtése a megkívánható legjobb tisztítási hatásfokkal dolgozó szennyvíztisztító telepek létesítésére. A továbbiakban vizsgáljuk meg, hogy hazai viszonylatban a felsorolt feltételek mennyire teljesültek. Törvényes rendelkezések szempontjából az 1964. évi IV. törvény a vízügyről és annak végrehajtási utasítása, az 5/1966. OVF. sz. utasítás a szennyvízbírságról, végrehajtási utasításával együtt korszerű. Az ismert új osztrák (4), német (5) stb. vízügyi törvények sem tekinthetők átfogóbbaknak. Talán az idén érvénybe lépő új csehszlovák utasítás mutat újabb irányzatot (6). A vízvédelem gyakorlata azt mutatta, hogy a törvények átfogó rendelkezésein felül szükség van külön hatósági intézkedésekre is, amelyek egy-egy különleges szennyezőforrás megszüntetésére irányulnak. Elsősorban említendő a klórozott szénhidrogének, gyűjtőnéven peszticidek káros hatása a felszíni vizekre, amely általánosságban halpusztulásokban nyilvánult meg. Kezdeti megoldásként megjelent az ún. peszticid rendelet (7), amely a vizek védelme érdekében bizonyos peszticid fajtákat a felhasználásból eleve kizár, mások alkalmazásakor pedig élővizek partjától számított 200 m-es védősávot ír elő. Ennyivel azonban nem lehet megelégedni, további kutatómunka és finomítás szükséges ahhoz, hogy minden feltételnek megfelelő peszticid rendelet napvilágot láthasson. Olajos szennyeződés ellen, amely származhat olajfinomítók tisztított szennyvizétől, olajszállító hajók-, gépkocsik-, vasúti tartálykocsik meghibásodásától vagy gondatlan tisztogatásától, lefejtő állomások szakszerűtlen kezelésétől, olaj-távvezetékek törésétől, ma mindjobban szaporodó kétütemű csónakmotorok kipuffogó égéstermékeitől stb., ugyancsak védeni kell a felszíni 25
