Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Csanády Mihály: Hazai szennyvíztisztító berendezések működése 1966-ban

1967. január 1-én a 35 C°-nál melegebb vizet adó kutak száma 273 db volt. A hasznosítás egy évvel azelőtti helyzetét a 3. ábrán tüntettem fel. Látható, hogy a kutak 50,7%-át fürdőkben, 28%-át pedig ivásra használják fel s csak kb. 11,1%-ának hasznosítják a hőenergiáját is. Ide számítható azonban a még üzemben nem levőként nyilvántartott 10,2%-nyi kút jó része is, mivel azokat az OMFB elsősorban fűtési célra fúratta s a hasznosító létesítmény még nem készült el. Különleges magyar jelenség, hogy a kutak több mint negyedrészét (28%) ivóvízellátási célra használják fel. Néhány területen Békés és Szolnok megyében ugyanis a negyedkori pleisztocén képződményben kevés és túlságosan apró szemcsézetű homokrétegek vannak s csak 400—600 m mélységben találhatók olyan vízadó rétegek, amelyekből az ivóvízszükségletet mennyiségi és minőségi szempontból ki lehet elégíteni. Mivel pedig ezek pozitív artézi kutak, melyeket a lakosság különösen kedvel, nem kifogásolják azt sem, ha a kis gg (15— 16 m/C°) következtében ebből a mélységszakaszból nyert ivóvíz 35 C°-nál melegebb. A 26—35 C° hőmérsékletű vizet adó kutaknak pedig kb. 95%-a szolgál csak ivásra. Ha a geotermikus energia már egy célra való felhasználása is gazdaságos a hagyományos energiahordozókhoz viszonyítva, akkor még inkább érdemes ezt olyan más felhasználási móddal kombinálni, amely az első lépcsőn igénybe nem vett energia hasznosításával növeli a gazdaságosságot. Törekedni kell tehát a többlépcsős, vagy más szóval, a komplex hasznosításra, amint az elsősorban a szentesi kórháznál, de Szegeden és Hajdúszoboszlón is már kiépült. Bár geotermikus energiakészletünk kiaknázása alig segít az ország nehéz energia helyzetén, abszolút értekben nagy megtakarítást hoz a hasznosító közületek és mezőgazdasági üzemek részére, amint ezt a gyakorlati tapasztalatok már számos helyen igazolták. Az eddigi hasznosítások gazdaságosságának vizsgálata azt is igazolja, hogy ennek a természeti energiának fúrt kutakkal való felszínre hozatala fajlagosan kevesebbe kerül, mint a szénbányászás, a meddő szénhidrogénkutató fúrásokból nyert hévízhez pedig mintegy melléktermékként jut a népgazdaság, mivel azokat a kutatás befejezése után kiselejtezve, víztermelő kúttá való kiképzés és hasznosítás céljából kapják meg a vízügyi szervek. IRODALOM 1. SCHMIDT E. R.: Vázlatok és tanulmányok Magyarország vízföldtani Atlaszához. MÄFI KIADVÁNY, 1962. 2. BÉLTEKY L.: Magyarország ipari jelentőségű porózus víztartói. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY, 1965. 11. SZ. 3. BOLDIZSÁR T. Magyarország geotermikus térképe és a földi hőárarn M. TUD. AKADÉMIA MŰSZAKI TUD OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 33. kötet. 1964. 4. BÉLTEKY L.: Magyarország geotermikus viszonyai. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY, 1963. 5. SZ. 5. STEGNA L.: A Nagyalfóld geometrikus viszonyai. GEOFIZIKAI KÖZLEMÉNYEK. VII. kötet 3-4. szám. 6. KÖRÖSSY L.: A nagy magyar Alföld mélyföldtani és kőolajföldtani viszonyai. Kandidátusi értekezés. 1963. 7. BÉLTEKY L.: A hazai termális vizet feltáró kútfúrás fejlődése és legújabb eredményei. HIDROLÖGIAI KÖZLÖNY, 1960. 4. sz. 8. BÉLTEKY L.: Investigations into thermal water recharge in a representative basin. Extract of publication no. 66 of the I. A. S. H. Symposium of Budapest. 9. SCHULHOF ö. (szerk.): Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Akadémiai Kiadó, 1957. Budapest. 10. Magyarország hévíz kútjai. VITUKI KIADVÁNY. 1366. 11. ALDOBOLYI NAGY M.—GULACSY J.: Hévízgazdálkodási kérdések a Dél-Alföldön. VÍZÜGYI KÖZLEMÉNYEK, 1964. 2. sz. 12. BÉLTEKY LAJOS: Magyarország hévlzfeltárási és hasznosítási lehetősége. VÍZÜGYI KÖZLEMÉNYEK, 19 6. 2. füzet. 13. BOLDIZSÁR T.: Geotermikus energia készletünk hasznosítása. BÁNYÁSZATI LAPOK, 1962. 10. sz. 14. KORIM K.: A pannóniai rétegek víztároló- és vlzadóképességét meghatározó földtani tényezők. HIDROLOGTAI KÖZLÖNY, 1966. 11. sz. Hazai szennyvíztisztító berendezések működése 1966-ban CSANÁDY MIHÁLY Országos Közegészségügyi Intézet 1966-ban felülvizsgáltuk 29 város és lakótelep és 25 intézmény szennyvízkezelését, összesen 79 alkalommal; 3 üzem ipari szennyvizének kezelését 19 alkalommal. A berendezések felülvizsgálata, a tisztítási hatásfok megállapítása minden berendezésnél minden alkalommal helyszíni szemle és a helyszínen vett (és részben ott feldolgozott) minták vizsgálálata alapján történik. A tisztítóberendezések működésének értékelése a kémiai és — az OKI higiénés mikrobiológia laboratóriuma által végzett — bakteriológiai és biológiai vizsgálatok eredménye alapján történik, a szennyezés csökkenésének („hatásfok") és a tisztított víz abszolút szeny1. táblázat A felülvizsgált szennyvíztisztítók számának megoszlása működés szerint Megfelelő Tűrhető Nem megfelelő összesen Város, lakótelep 14 5 10 29 Egészségügyi intézmény 3 3 7 13 Ipari üzem (fekáliás szennyvíz) 4 — 3 7 Egyéb intézmény 2 — 3 5 Együtt 23 8 23 54 nyezettségének az együttes figyelembevételével. A kiadott részletes vizsgálati eredményeken általában a helyszínen észlelt vagy a vizsgálatokból kiolvasható működési hibákat is feltüntetjük, és konkrét javaslatokat adunk a hatásfok megjavítására. A vizsgálatok összesített eredményét az 1. és 2. táblázatban mutatjuk be. 2. táblázat A vizsgált szennyvíztisztítók számának .megoszlása a berendezések típusa és az elért tisztítási hatásfok szerint a tisztítási hatásfok jó gyenge rossz nem működött összesen kisterhelésű csepegtetőtest 1 1 6 — 13 nagyterhelésű csepegtetőtest 6 2 1 — 9 toronycsepegtetőtest — — 6 — 6 eleveniszapos berendezés 10 — 2 3 15 oxidációs árok 3 1 1 2 7 egyéb — — 3 1 4 Együtt 25 4 19 6 54 23