Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Dr. Vitális Sándor:50 éves a Magyar Hidrológiai Társaság

50 éven át ennek alapján működött s hiszem és remélem, hogy még sokáig ennek alapján fog működni. A szakosztály 1917-ben még két választmányi ülést tartott, melyeken elhatározták, hogy a Földtani Közlönyben Hidrológiai Közlemények fejcím alatt teszi közzé tanulmányait. A Szakosztály 1917. november 28-án tartotta első felolvasó ülését, melyen Schafarzik Ferenc: „A budapesti Duna paleohidrográfiája" című tanulmányát ismertette. A szakosztály élete megindult s az 1917 évet záró ülésen 1918. január hó 23-án Bogdánfy Ödön titkár jelenthette, hogy a szakosztálynak már 82 tagja van s a Szakosztály vagyona 1832 K 50 f. Röviden iparkodtam vázolni a Szakosztály megalakulásának és első évi működésének történetét. (A Szakosztály részletes történetét alakulásától 1948-ig bezárólag Vendl Áladár dr. írta meg: „A Százéves Magyarhoni Földtani Társulat Története" című kiadványban. Tankönyvkiadó 1958.) A Szakosztály első 3 évének szerény tudományos munkásságát a Földtani Közlöny 1918, 1919 és 1920 évi köteteiben magyar és idegen nyelven a Hidrológiai Közleményekben találjuk. A Hidrológiai Szakosztály működése a két világháború között Az első világháború és az azt követő forradalmak a Szákosztály működését erősen korlátozták, úgyhogy 1919-ben csak egy szakülést és 1920-ban két szakülést tartottak. 1919-ben elnökké Bogdánfy ödönt választották majd 1920-ban Schafarzik Ferencet, aki haláláig, 1927-ig viselte ezt a tisztséget. Schafarzik Ferenc bámulatos energiával fogott hozzá a teljesen elszegényedett, már alig működő Szakosztály szervezéséhez. Ha nem volt előadó, előadott ö, így 1920-ban a két szakülésen Ö volt az előadó. 1921-ben a Szakosztály 1 évzáró és 3 szakülést tartott s a négy ülésen Schafarzik öt előadással szerepelt. 1921-ben a Szakosztály elhatározta, hogy ezentúl önálló folyóiratot indít Hidrológiai Közlöny címen. Sajnos a terv kivitelét olyan titkárra bízta, akinek képességeit e feladat messze meghaladta ahogy ezt Mauritz Béla a Földtani Társulat elnöke 1928-ban a Hidrológiai Közlöny I. kötetének Beköszöntőjében megállapította. A Földtani Társulat elnökének támogatásával a Hidrológiai Közlöny 1921—1926 évi I—VI. kötete Zeller Tibor dr. az anyaegyesület titkárának szerkesztésében 1928ban megjelent s az 1927—1928 évi VII—VIII. kötet 1929-ben. Ettől kezdve a Közlöny folyamatosan megjelent egészen 1944-ig. A Szakosztály élete és működése 1928-tól felfelé ívelt, a taglétszám és a tagok aktivitása megnövekedett, ami főleg a Szakosztály elnökeinek Farkass Kálmán (1928), Weszelszky Gyula dr. (1929—1939), Horusitzky Henrik (1940) és Vendl Aladár dr.-nak (1941— 1943) ,volt köszönhető. A Szakosztály taglétszáma az 1944 év végén 366 fő volt. A Hidrológiai Szakosztály működése a második világháború után 1945—1948-ig A második világháború nem kímélte meg Szakosztályunkat sem. A romok eltakarítása után 1945 augusztus hó 17-én tartottuk első választmányi ülésünket, melyen összesen heten jelentünk meg, majd szeptember hó 19-én évzáró ülésünket 38 tag részvételével és november hó 25-én első szakülésünket 37 tag részvételével, végül december hó 27-én második szakülésünket 34 tag részvételével. Ebből a pár számadatból is látható, hogy 1945-ben teljesen újra kellett kezdeni a Szakosztály életét, a tagokat újra beszervezni, ami rövid idő alatt sikerült is úgyhogy 1946-ban már 1 évzáró, 10 választmányi és 10 szakülést tartottunk, melyen 21 előadás hangzott el jelezve tagtársaink aktivitását és Szakosztályunk újraéledését, melyet az is jelez, hogy az év végén már ismét 376 tagot tartottunk nyilván. A Szakosztály 1917—1946 évek közötti működése a hidrológia minden ágának tudományos művelésén túlmenően főleg az volt, hogy felhívja a figyelmet az ország elmaradott ivóvíz ellátására, szorgalmazza az országos vízgazdálkodás egységes szervezetének a kiépítését, szorgalmazza artézivizeink és gyógyvizeink védelmét, Budapest, más nagyobb városok és falvaink vízellátásának megoldását, a karsztvíz hasznosítás és a bányászatban az ellene való védekezés kérdését, Budapest gyógyfürdőinek fejlesztését és gyógyforrásainak védőterülettel való megvédését, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Külön is ki kell emelnem a Balatoni Bizottság munkáját, mely kezdeményezte és programmal látta el a 10 év múlva megalakult Balatoni Intéző Bizottságot. A Szakosztály életében az 1947-es év ismét a fejlődés éve volt. A taglétszám 88 fővel szaporodott, ezek közül 52 előfizető tag volt s így sikerült ismét megteremteni a Szakosztály működéséhez az anyagi alapokat. A Hidrológiai Közlöny új formátumban két hasábos szedéssel három számban jelent meg s ezzel a tagsággal jobb kapcsolatot teremtettünk. Sajnos a fejlődés 1948-ban ismét elakadt. A Közlöny első száma ugyan megjelent, de a következő számokra nem volt nyomda» nem volt papír. A Szakosztály azért rendszeresen működött, szaküléseit megtartotta (10 szakülés 21 előadás), taglétszámát növelte. A Szakosztály életére és további fejlődésére döntő kihatással volt a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének megalakulása 1948. június hó 29-én. A Szövetség révén Szakosztályunk is hivatalos helyiséghez jutott és függetlenített adminisztrátorhoz. A Szakosztálynak 1948 végén összesen 400 tagja volt — míg az anyaegyesületnek csak 239 — így indokolttá vált a Szakosztályból önálló egyesület megalakítása. A Magyar Hidrológiai Társaság megalakulása és működése 1949—1966-ig A Hidrológiai Szakosztály 1949 évi január hó 26-án tartott közgyűlésén alakította meg az önálló egyesületet a Magyar Hidrológiai Társaságot. A Társaság működése elsősorban a tagság áldozatos, önzetlen munkája révén ettől kezdve nagymértékben fejlődött és terjeszkedett. 1949 február 23-án megalakul a Társaság első szakosztálya a Limnológiai Szakosztály Maucha Rezső dr. elnöklete alatt s jellemző, hogy a szakosítás helyes volt, mert az év végén a Limnológiai Szakosztálynak már 93 tagja volt. A következő nagyobb társasági megmozdulás volt 1949 augusztus 13—14-én az első vándorgyűlés Szegeden, melynek eredménye volt később első vidéki csoportunk a Szegedi Csoport megalakulása. 1949 december hó 14-én Németh Endre dr. elnöklete alatt megalakul a Hidraulikai Szakosztály. 1949 végén a taglétszám már 587, s fokozottabb mértékben megindul a munka négy munkabizottságban is (karsztvíz, gyógyvíz, ivóvíz és hallépcső bizottságok). 1950-től kezdve Társaságunk munkája mindjobban kapcsolódik a népgazdasági tervekhez, ami maga után vonja a további szakosítást és a vidék fokozottabb bekapcsolását. Itt messze vezetne, ha részletesen számolnék be a fejlődésről, ezért csak időrendben sorolom fel az egyes szakosztályok, vidéki csoportok megalakulását: 1950. Vízellátási Szakosztály. 1952. Hidrogeológiai Szakosztály, Balneológiai Szakosztály, Nagymiskolci Csoport, Szegedi Csoport, Pécsi Csoport, Győri Csoport. 1953. Szennyvíz Szakosztály. 1954. Hidraulikai és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztály (az 1949-ben alakult Hidraulikai Szakosztály bővült ki), Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztály (összevonták a Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztályokat). 1QS7. Enri Csoport. 1959. Borsodi Csoport (a Nagymiskolci Csoportból alakult a^ ^z^mbaiuelyi Csoport, Debreceni Csoport, Salgótarjáni Csoport. Nyíregyházai Csoport, Heves megyei Csoport (az Egri Csoport alakult át). 1961. Vízgazdálkodási Szakcsoport, Vízépítőipari Szakcsoport, Soproni Csoport. 6