Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Dr. Vitális Sándor:50 éves a Magyar Hidrológiai Társaság

50 éves a Magyar Hidrológiai Társaság A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves. ötven év az ember életében, de egy Tudományos Egyesület életé­ben is nagy idő, a geológus szemléletében viszont csak egy rövid pillanat. A Kárpátok koszorúzta medencéket — Alföldeket és a Dunántúl nagy részét — évmilliókon át a pannóniai beltenger — beltó uralta és rakta le helyenként több ezer méter vastagságban agyagos-homokos üledékeit, majd a negyedkorban a süllyedékeket a folyóvizek töl­tötték fel több száz méter vastag durva szemcséjű ka­vics- és homokkal. Ma ezt a sok millió éves földtani örökséget kitűnően hasznosítjuk, mert a 100 évvel ez­előtt Zsigmondy Vilmos által megindított artézi kút fúrásokkal ma már kereken negyvenezer artézi kút szolgáltatja országunkban a kifogástalan ivóvizet, a 35—90 C° hőmérsékletű ásvány-gyógyvizet és hévíz­energiát. A víz uralma Alföldeinken a jelenkorban is tovább tartott, mert a szabályozatlan folyók árvizei elárasztot­ták a mély fekvésű területeket, úgyhogy az árvízmen­tesítés-folyószabályozás munkálatainak megindulása előtt a Kárpát-medencében 4 millió kataszteri hold az év nagy részében és 3 millió kataszteri hold időnként vízjárta terület volt, azaz kereken 7 millió kataszteri holdat a megművelhető terület egynegyed részét víz borította. Ezért égetővé vált a vízrendezés, folyószabá­lyozás, árvíz elleni védekezés megindítása. Ez a mun­ka kereken 240 évvel ezelőtt kisebb mértékben meg is indul külföldön végzett mérnökök vezetésével. Így a Jénában tanult Mikoviny Sámuel 1727-ben a Duna és a Vág csallóközi szakaszát szabályozza. A bécsi katonai mérnöki intézetben végzett Böhm Ferenc a Sárvíz sza­bályozási tervét készíti el és az ugyanitt végzett Kiss testvérpár a Ferenc-csatornát hozza létre. Sajnos csak­hamar kitűnt, hogy a vízrendezés legnagyobb akadá­lya az ország gazdasági erejének elégtelensége, de el­sősorban a szükséges szakemberek hiánya. Ezen az állapoton segített 11. József császár, aki magyar szak­tanácsadói: Ürményi József, Molnár János és Makó Pál tervei alapján 1782 augusztus hó 30-án kiadott rendele­tével a budai egyetem bölcsészeti karán (ma Eötvös Lo­ránd Tudományegyetem) létrehozta a világ első polgári mérnökképző intézetét, az Institutum Geometricum-ot, melynek feladata volt a földmérés és a vízépítés okta­tása, ami kitűnik abból is, hogy az intézet neve csak­hamar Institutum Geometricum et Hidrotechnicum-ra változott. Az intézet 1850-ig állott fenn s ezalatt 1275 mérnököt képeztek ki, közöttük a XIX. század közepén megindult nagyszabású vízrendezési munkálatok elő­készítőit, tervezőit, a magyar vízimérnöki kar kima­gasló vezéregyéniségeit: Vedres Istvánt, Huszár Má­tyást, Lányi Sámuelt és Vásárhelyi Pált. A nagyobbszabású vízi munkálatok megindulásával a vízimérnöki kar hatalmas gyakorlati tevékenysége mellett elindul a magyar hidrológiai tudomány műve­lése is. 1886-ban Péch József vezetésével megindul a világon az elsők között a magyar Vízrajzi Szolgálat s a „Vízrajzi Évkönyv" rendszeres kiadásával a magyar hidrológiai szakirodalom. 1879-ben Kvassay Jenő irá­nyításával létrehozzák az Országos Kultúrmérnöki Hi­vatalt s Kvassay elindítja a Vízügyi Közleményeket, s ezzel lehetőséget teremtett, főleg a vízimérnökök mun­kájának az ismertetésére és tudományos továbbképzé­sére. Kvassay és munkatársai, főleg Bogdánfy Ödön érdeme a magyar hidrológiai tudomány nagyarányú ki­fejlesztése. Az első világháború előtt vízimérnökeink­nek már megvolt a szaksajtója, sőt a Magyar Mérnök és Építész Egyletben Vízépítési Szakosztálya, a hidro­geológusoknak a Magyarhoni Földtani Társulat állt ren­delkezésre, de a tágabb értelemben vett hidrológiának nem volt szakegyesülete, vitafóruma. A Hidrológiai Szakosztály megalakulása A vezető magyar hidrológusok nagy lelkesedéssel fo­gadták Marenzi Ferenc Károly 1916-ban megjelent hír­lapi cikkeit, melyekben Magyar Hidrológiai Társulat lét­rehozását szorgalmazta. A világháború ekkor nem tette lehetővé önálló egyesület létrehozását ezért Marenzi és Bogdánfy a Magyarhoni Földtani Társulatban javasol­ták Hidrológiai Szakosztály alakítását. Az elgondo­lást hamarosan tettek követték, amit Bogdánfy ödön első titkári jelentése alapján az alábbiakban idézek: „A Magyarhoni Földtani Társulat választmánya 1917 január 31-iki ülésén egyhangúlag elhatározza, hogy a társulat kebelében hidrológiai szakosztályt létesít, amelynek feladatát, működéskörét külön ügyrendben a társulat elnöksége a szakosztály tagjaival együtt fog­ja megállapítani. Az 1917. év február 7-én tartott köz­gyűlés egyhangúlag hozzájárul a választmány határo­zatához. Ugyancsak ez a közgyűlés a hidrológiai szak­osztály részére 1000 K évi segélyt szavazott meg. Majd az 1917. év április 30-án Szontagh Tamás elnökletével Papp Károly titkár tanári szobájában folyt le az értekez­let, mely a szakosztály ügyrendjére a tervezetet kidol­gozta. Ennek a tervezetnek megszerkesztésében Papp Károly dr.-nak kiváló érdeme van, úgy hogy az értekez­let jóformán teljesen kész munkálat alapján tárgyal­hatott. Ezt az ügyrendet az anyatársulatnak 1917. évi május 9-én tartott választmányi és 1917. évi június 6­án összehívott rendkívüli közgyűlése egyhangúlag el­fogadta s ez ügyrend alapján a hidrológiai szakosztály 1917. június 16-án megtartotta első választó ülését." Az első választó ülésen Szontagh Tamás a Földtani Társulat elnöke elnökölt aki bejelentette, hogy a válasz­tó ülésen megjelent társulati tagok egyben a Hidrológiai Szakosztály tagjaivá váltak s így az ülésen már szava­zati jogukat gyakorolhatják. Az ülésen az elnökön ki-, vül 44 tag vett részt. A Szakosztály alapításában résztvett tagok közül he­ten: Ballenegger Róbert, Jekelius Erich dr., Jugovics Lajos dr., ifj. Lóczy Lajos dr., Réthly Antal, Schréter Zoltán dr., Zalányi Béla dr. ma is élnek, de közülük egyedül Schréter Zoltán dr. mai napig is leghűségesebb, egyik legbúzgóbb aktív tagunk. A választó ülés a Hidrológiai Szakosztály tisztikarát és választmányát az 1917—1918 évekre az alábbiak sze­rint alakította meg: Elnök: Kovács Sebestyén Aladár, társelnökök: Köves­ligethy Radó dr. és Schafarzik Ferenc dr., titkár: Bog­dánfy Ödön, választmányi tagok: Eötvös Loránd dr., Farkass Kálmán, Kaas Albert, Lengyel Zoltán dr., id. Lóczy Lajos dr., Marenzi Ferenc Károly, Oelhofer Henrik, Prinz Gyula dr., Réthly Antal dr., Treitz Pé­ter, Weszelszky Gyula dr., Zielinszky Szilárd dr. A megválasztott vezetőség július hó első napjaiban tartott értekezletén megbízta a titkárt, hogy a Szakosz­tály munkakörét ismertető értekezést írjon. Az ismerte­tést titkár elkészítette, az 1917. október hó 31-én tartott választmányi ülés azt elfogadta és elhatározta kinyo­matását. (Megjelent a Földtani Közlöny 1918 évi köte­tében a Hidrológiai Közlemények 1. füzetében.) Bogdánfy Ödön a Szakosztály munkakörét bámulatra méltó előrelátással szabta meg úgyhogy Társaságunk * A Magyar Hidrológiai Társaság 1967. május 2-i jubileumi közgyűlésen elhangzott megnyitó előadás. Szertc. 5

Next

/
Thumbnails
Contents