Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Majorlaki József: A Magyar Hidrológiai Társaság Pécsi Csoportjának 15 éve

egy gravitációs csatornán kívánják behozni a Dráva vizét a pécsi medencébe. Komló vízellátásával számos munkabizottságunk foglalkozott. Említésre került, hogy az egykori kis bányászfalu lakosságát tekintve hétszeresére fejlődött és várossá alakult. Ezzel a fejlődéssel a vízellátás lépést tartani nem tudott és a város állandó vízhiánnyal küzdött. A vízellátás megjavítására összehívott munkabizottságot Szilágyi Elemér vezette és abban igen komoly munkásságot vállalt Rónaky László és Németh László kollegánk. A munkabizottság első lépésben megvizsgálta a közeli felszíni vizekből történő víznyerés lehetőségét, ezen belül a Mánfa völgyi tározást, a magyaregregyi tározást, továbbá az .orfűi tározónak esetleges szerepét a komlói vízellátásban. A mánfai és magyaregregyi tározás megvalósítását az ott levő műtárgyak és utak áthelyezési költségei miatt nem találta célravezetőnek. Az azóta megépült orfűi tó bekapcsolását azonban a munkabizottság előnyösnek ítélte meg. Ezzel kapcsolatban felmérte a vízfőforrás hidrológiai adottságait és a víz tisztítás műszaki kivitelezésére vonatkozóan is javaslatot adott. Ugyanebben a munkabizottságban Rónaky László értékelte a felszínalatti víznyerési lehetőségeket Pécstől keletre, ahol az ellendi vízadó rétegek megkutatását javasolta. Azóta sajnos beigazolást nyert, hogy az ellendi vízadóréteg, amelyet a munkabizottság nagy optimizmussal még a pécsi vízellátásnál is számbavenni remélt, olyan mélységben van, hogy ott már a geotermikus grádiens szerepe nem elhanyagolható. Németh László Komló vízellátására vonatkozóan javaslatot tett a Kapos-völgy megkutatására és feltárására is. Elképzelésének alapja az volt, hogy ott pleisztocén és. holocén kori teraszképződményeket kellett volna feltárni maximum 40 m-es fúrásokkal. A megye községeinek és kisebb településeinek vízellátása érdekében helyi csoportunk aktivistái igen komoly társadalmi tevékenységet fejtettek ki. Közülük is ki kell emelnem Fekete Károlynak és Dulánszky Nándornak. a törpe vízművek tervezése során kifejtett munkásságát. Mohács város vízellátásának kiépítése érdekében különösen sokat fáradozott nagy agilitással, szorgalommal és lelkesedéssel Fehérváry István kollegánk. Pécs város vízellátásában mutatkozó krónikus vízhiány — jóllehet annak felszámolását csoportunk alakuló gyűlése már 1952-ben főfeladatává tette — 1962ben a Pécs—Üszög—Mohács vízellátómű üzembehelyezésével oldódott meg. Ez a körülmény elgondolkoztató, de egyszersmind figyelmeztető jel is munkabizottságaink részére, hogy a feladatok felvetődésétől azok megoldásáig bejárandó út meg a legnagyobb sürgősség és igyekezet ellenére is hosszú éveket kíván. Tagságunk tanult ebből és ezzel is magyarázható az, hogy a város és a megye távlati vízellátási kerettervének elkészítésénél és összeállításánál olyan nagy komolysággal és ügyszeretettel munkálkodott. Ez a tevékenység megköveteli, hogy érdemeit a jelen beszámoló is méltassa. A keretterv 19íi0-ig felöleli a települések várható fejlődését és ennek függvényében a vízellátás méretezését. Baranyában a jelenlegi városok mellett várossá fejlődik Siklós és Szigetvár, de a városokon túlmenően a községekben is maximálisan biztosítani kell az egészséges, közműves vízellátást. A keretterv irányítása természetesen a Vízügyi Igazgatóság feladata volt, azonban annak részleteibe rendkívül sok társadalmi munka épült tagságunk ötletei, elgondolásai alapján. Magának a kerettervnek társadalmi bírálata pedig az e célra összehívott munkabizottság megtisztelő feladata volt, amelybe helyi csoportunk legreprezentatívabb szakembereit delegáltuk. A helyi munkásságon túlmenően szólnunk kell arról a tevékenységről is, amely szakmai súlyánál és horderejénél fogva először helyi jellegű probléma, később országos j ellentőségű kérdés lett. 1962-ben a Pécs—Üszögi felszíni vízmű üzembelépésével egyidejűleg a város mennyiségi vízhiánya megoldódott, sajnos ugyanakkor súlyos minőségi panasz merült fel a felszíni víz íz- és szagzavara következtében. Az ivóvíz tisztítómű egy ipari vízkivételi műre települt és így az előtisztítás során nem lett biztosítva azoknak a tényezőknek eliminálása, amelyek végül is a város lakossága részéről jogosan nehezményezett íz- és szagpanaszokat okozták. Ezzel egyidejűleg kisebb mértékű hasonló panaszok az ország más felszíni vízműveinél is jelentkeztek. A jelenségre országos szervek is felfigyeltek, és így csoportunk különösen megtisztelő feladatának tekintette, hogy ennek a kérdésnek megoldása terén munkálkodjék. Az e célra összehívott munkabizottság több éven át eredményesen és kitartóan dolgozott és országos jelentőségű eredményeket ért el. Konkrét javaslatod tett a vízellátó rendszer korrekciójára, hazai adszorbensek használatára, kidolgozta a házi vízszűrő készülékét és legyártatta annak null szériáját. A munkabizottság vezetője országos ankéteken előadásokat tartott és az országos szaklapokban írt cikkeikben referált az elért eredményekről. Jelen beszámoló semmiesetre sem lehetne teljes, ha nem mutatna rá arra, hogy az elmúlt 15 év munkásságának eredményei és az az alaposság, amivel az egyesületi élet haladt, csak a leggondosabb szervezéssel volt megoldható. Egyesületi, életünk példás szervezői tevékenysége biztosította az alapok helyes lerakását a kijelölt utat és az elért sikert. Az irányítás és a szervezés ugyanúgy nem ment magától, mint a munkabizottsági szaktevékenység és nyilvánvaló, hogy a legfőbb, személytelennek tűnő munka ugyanúgy névhez kötött és e helyen a vezetőség részéről messzemenő köszönettel tartozunk dr. Kolta János a MTA Dunántúli Tudományos Intézet tudományos főmunkatársának, hidrológiai életünk irányítása, vezetése, szervezése terén kifejtett érdemeiért. A beszámolóban ismertetett kérdések sokrétűsége a taxatíve felhozott sokoldalú tevékenység, rendkívül sok erőfeszítést, fáradozást, töprengést, gondosságot, ötletet takar. Ezeknek nagyrésze megoldásában is és felvázolásában is önzetlen társadalmi munka volt, amely a baranyai MTESZ keretében tömörült hidrológusok aktivitását dicséri. Munkabizottságaink évről-évre szorgosan tevékenykedtek és tömörítették magukba mindazokat a szakembereket, akik a társadalmi munka terén készek voltak arra, hogy értékes perceket szabadidejükből — anyagi ellenszolgáltatás nélkül — a köz ügyének szenteljenek. Az elért eredmények igazolják, hogy munkájuk hasznos volt és elért sikereink, a jelen célkitűzéseink, a munkabizottságaink vitái és határozatai alapján mentek előre a megvalósítás és a fejlődés felé. Majorlaki József 124