Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Majorlaki József: A Magyar Hidrológiai Társaság Pécsi Csoportjának 15 éve

megállapításait, adatait a tervező szervek és tudományos intézmények az elmúlt időszakban éppúgy mint ma, alapvető forrásként értékelik és használják. 1954-ben a Társaság kiemelkedő feladata Pécs város vízgazdálkodásának megjavítása volt. Az évvégi öszszefoglaló jelentés „Pécs ivóvízellátása" címmel jelent meg. Nem véletlen, hogy Pécsi Csoportunk 15 éves munkásságából az első két év eredményeit és tapasztalatait bővebben méltatjuk, mert az első két év olyan alapvető és gondos, minden vonatkozásban kiterjedt és körültekintő munkaprogramot involvált — amely 15 év távlatában iránymutatóan helyes utakat jelölt meg és a csoport egész eddigi és jövő irányvonalait jelentette és jelenti. Pécsi Csoportunk 10 éves fennállása alkalmával írt beszámoló méltán mutatott rá arra, hogy az első két év munkarendjében és munkastílusában rögzített irányelvek mennyire helyesek voltak, mert amikor nem a munkabizottsági tevékenységet tekintette főformának, akkor a tagok érdeklődése megcsappant és az egyesületi élet elszürkült. Abban az időszakban, amikor társasági életünket az előadások számának növelésére és a „nagy rendezvényekére fordítottuk, ez a munkaforma kihatott az egész egyesület tevékenységére. Tagjaink a munkabizottságok megszűnésével alkotó kedvüket nem a csoporton belül, hanem magukra hagyatottan, szervezetlenül egyéni elgondolásaikat követve használták fel. Beigazolást nyert, hogy a rendezvények egymagukban nem voltak képesek az egyesületi életet tartalommal megtölteni és jóllehet a rendezvények magukban sikerültek, a tagság klubélete visszaszorult és a helyi kérdések megoldatlanul maradtak. Mindez azt a felfogást igazolta, hogy Pécsett, ahol városszerte egyébként is sok az előadás, nem szabad az egyesület munkáját kizárólag rendezvényekre építeni. A MTESZ pécsi intéző bizottsága 1961-ben részletesen értékelte a csoport munkáját és elhatározta újjászervezését. Az új vezetőség 1961. november 10-én alakult meg. Ez alkalommal a taggyűlés úgy határozott, hogy visszatér a régi munkastílushoz, fokozza a munkabizottsági tevékenységet, annak szemelőtt tartásával, hogy az főleg helyi témákat dolgozzon fel, mégis úgy, hogy ez a központi témákba és ezeken keresztül a tudományos kutatásokba, a távlati tervekbe szervesen beleilleszkedjen. Az elmúlt 5 évben az előzőekben felhozottak következtében ismét erősödött az egyesületi élet, számos munkabizottsági jelentés, tanulmány, terv készült. Tagjaink nem csak helyi kérdésekben, hanem országos rendezvények előadói katedráján szerepeltek és mint a nagy egészbe szervesen beleilleszkedő kis rész erősítettük a társaság munkásságát, tudományos tevékenységét. Tagjaink publicisztikai tevékenységére jellemző, hogy a MTESZ pécsi intéző bizottsága által 1956 január 1-én megindított folyóiratban a Pécsi Műszaki Szemlében eddig megjelent szakcikkek 20%-át csoportunk tagjai írták, pedig a pécsi MTESZ tagok alig 4%-át teszik ki a hidrológusok. Annak bizonyítására, hogy tagjaink országos jelentőségű témákban is tevékenykedtek, szolgáljon az a körülmény, hogy országos jelentőségű szaklapok: a Hidrológiai Közlöny, a Vízügyi Közlemények, és a Hidrológiai Tájékoztató is hozott cikkeket helyi tagtársaink tollából. Az elmúlt 5 évben a Pécsi Műszaki Szemlében 20 szakcikk jelent meg a vízgazdálkodás és vízépítés témaköréből. Áttérve az általános beszámolóról a konkrét tevékenységek méltatására, elsősorban Pécs és Komló város vízgazdálkodási kérdéseinek tanulmányaival és szerzőivel kell foglalkoznunk a főbb szempontok érintésével a teljességre való törekvés nélkül. A mecseki karsztvíznyerés kérdésével sok munkabizottságunk foglalkozott. Meg kell emlékeznünk elhunyt tagtársunk, dr. Szabó Pál Zoltán, a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatójának munkásságáról, akinek a karszttéma szívügye volt. Ütmutatásai, tudományos megállapításai alapján számos aktivistánk tevékenykedett. Vass Béla és kollektívája a Villányi hegység karsztvizének kitermelésére és Pécs város vízellátásában történő felhasználásra vonatkozólag állított össze értékes tanulmányt. A feszített tükrű vízkincs felmérésével, utánpótlódási kérdéseivel, vízháztartási viszonyaival sok szakemberünk foglalkozott. Közülük is ki kell emelnünk egyik legtevékenyebb, tagtársunkat, Dulánszky Nándort, Pécs város nyugalomba vonult főmérnökét. Főbb munkássága a Tortyogó és a „P" terület vízháztartásának tisztázása volt. Ebben a témában értékes tevékenységet fejtett ki fiatal szakembereink közül Németh László és Rónay László tagtársunk. A felszíni víznyerés és a regionális vízellátás kimunkálása terén irányt mutató kezdeményezést és gazdag tapasztalatokat adott fiatal kollégáink részére Gombás Lukács tagtársunk a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője. Fekete Károly a vízellátási és csatornázási csoport vezető főmérnöke a Mohács—Pécsi vízellátás kérdéséről írt tanulmányt. A felszíni víznyerési koncepciók közül hosszabban foglalkoznunk kell Szilágyi Elemér kollegánknak rendkívül nagy jelentőségű tanulmányával, amelyben a helyi torrensvizek, bányavizek, csapadékvizek összefogására, továbbá a tisztított szennyvizek hasznosítására tett javaslatot. Gondolatának alapja az, hogy Pécsett az amúgy is értéktelen Tüskés-réten, amelyet jelenleg az erőmű zagytelepítésére vesznek igénybe, 1 440 000 m

2, 250 kt. hold nagyságú tározó létesíthető. A tározott víz mennyisége üzemi vízszinten 5,1, árvízszinten 6,1 millió m

3. A tározó bruttó vízhozama bányavizekkel együtt 200 l/sec, nettó hasznosítható vízhozam 139 l/sec. A tározóból kiszolgáltatható víz ára 80 m összemelő magasságot és 30 évi élettartamot feltételezve 0,60 Ft/m

3. A víz kezelés nélkül alkalmas hidromechanizációs célra; előkezeléssel ipari vízellátást szolgálhat. A Pécsi Hőerőmű létesítésekor ugyan a tervezett tó területének 90%-ra salaktelepítési elképzelései születtek, azonban ezeket az elképzeléseket nem a sokoldalúan tanulmányozott gazdasági eredmények szülték, hanem az a megtévesztő látszat, hogy a terület közelsége alkalmas salaktérként történő felhasználásra. Ezt követően azonban tanulmányok igazolták, hogy a fellelhető salaktárolási helyek közül népgazdasági szempontból a leghátrányosabb feltétel éppen a Tüskésréten van. Nem beszélve arról a rendkívül nagy egészségügyi hátrányról, amely ebből a megoldásból a város lakosságára hárul. A tervezett tározó megvalósításával a pécsi víz felső szakaszán árvízi hasznosítás jelentkezik, a Mecseki Szénbányászati Tröszt pedig szennyvíztisztításban érdekelt. Talán legnagyobb jelentősége azonban a Tüskésréti tározónak az energiaipar viszonylatában értékelhető. Ugyanis a 200 megavattos Pécsi Hőerőmű csak a Mohács—Pécsi távvezetékkel rendelkezik, amely nem tekinthető biztos tartaléknak. Nyilvánvaló tehát, hogy a csővezetéknek generáljavítása esetén a hosszabb leállás olyan megoldást kíván, amely a helyi 5 millió m

3 víztárolást szükségessé teszi. Ezen túlmenően természetesen a Tüskésréti tározónak kisebb, de nem elhanyagolható jelentősége van a mezőgazdasági hasznosításban, a kommunális vízellátás vonatkozásában, a vízügyi tudományos kutatás, a hidrológiai kutatás, a hidraulikai kutatás, a vízminőségi kutatás terén. Anyagi értékben ki sem fejezhető azonban a város közelében levő hatalmas víz felület klimatizáló hatása, amely a város amúgy is súlyosan terhelt levegőszennyezésének megjavításával rendkívüli jelentőségű. Szándékosan foglalkozik a beszámoló ezzel a javaslattal ilyen terjedelmesen, ekkora részletességgel. Maga a társadalmi munkában elkészített tanulmány több kötetes, több mint ezer oldalra rúgó munkásságot involvál. Országos viszonylatban is méreteit tekintve, jóllehet összehasonlítási alap nem áll rendelkezésünkre, nyugodtan állítható, hogy egyike a legnagyobb terjedelmű és a legtöbb munkaórát magában foglaló tanulmánynak. Méltányos tehát, hogy legalább a jelen beszámoló arányainak megfelelően méltassa érdemeit. Vass Béla vezetésével egy munkabizottságunk a drávai regionális vízellátást is kidolgozta. Ennek az elképzelésnek az az érdekessége, hogy örtilostól kiindulva 123