Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Király Lajos-Gerhard Kálmán: A Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Csoportjának 15 éve

A Magyar Hidrológiai Társas-ág Borsodi Csoportjának 15 éve A Borsodi Csoport 1952-ben alakult meg azzal a cél­kitűzéssel, hogy összegyűjtse azokat a szakembereket, akik felelősséget éreznek a hidrológiai tudományok fejlődéséért, meglássák és másoknak is megmutassák azokat a természeti adottságokat, amelyeknek ismerete és a köz javára való felhasználása népünk haladását elősegítik. Célja volt továbbá az is, hogy minden olyan munkában, mely az egyes intézmények ilyen jellegű törekvésével találkozik segítő kezet nyújtson, vala­mint ennek hathatósabbá tétele érdekében tagjainak és másoknak is a tudását fejlessze, érdeklődését fel­keltse és a népgazdaság érdekében előbbre vigye. Már a Magyar Hidrológiai Társaság 1952. májusában Miskolcon megtartott hidrológiai ankétján „Határo­zati javaslat" született, mely szerint a megalakítandó Csoportnak a feladata: a Borsodi mélységi vizek kész­letének feltárása. Az 1952. júniusában megtartott alakuló közgyűlés, látva a Nagy-Miskolc ivóvíz-, valamint a fejlesztés előtt álló ipartelepek vízellátása biztosításának roppant jelentőségét, munkabizottság alakítását határozta el. A munkabizottság feladatául tűzte ki; amint azt Borbély Sándor 1963-ban tartott előadásában ismertet­te: „Tudományos kutatómunkával hozzájárulni Diós­győr-vasgyárnak ipari vízzel és Nagy-Miskolcnak ivó­vízzel való ellátási problémájának megoldásához." Munkaprogramuk volt: Felkutatni, bemérni a Bükk hegységben található zsombolyokat és barlangokat, ezeket feltárni, s a feltárt karsztüregekben kartsztvíz megfigyeléseket, méréseket végezni. Búvópatakok földalatti folyásainak megfestése, majd feltárása, for­rásmegfigyelések, vízhőmérséklet- és vízhazammérés, s karsztüregek, források kataszterbe foglalása és végül idegenforgalmi szempontból értékes barlangok feltárá­sa volt további munkaprogramjuk. A munkabizottság csakhamar Zsombolykutató-, majd Karsztvízkutató Szakosztállyá alakult és igen sok, értékes feltáró és tudományos munkát végzett. Ezek közül csak párat említünk meg: Vesszősgerinci barlang, Szeleta zsomboly, Bolhási víznyelő, Jávorkúti víznyelő, Nagykőmázsavölgyi víznyelő, Vártető zsom­boly feltárása, valamint a csengősi, csókási, létrástetői, somosi, gyurkólápai, borókástebri, bükkösforrási, kurta­bérei kutatások, majd a Kurtabérci zsomboly vizsgála­ta, és végül a létrástetői Herman Ottó barlang feltárá­sa, amely az István barlang folytatásának egyik még össze nem függő hosszabb szakasza. A Szakosztály jelenlegi elnöke: Juhász András osz­tályvezető főgeológus tervet dolgozott ki a különböző egyesületekben tömörült bükki karsztkutatók összefo­gására, valamint a munkák tudományos megalapozá­sára és irányítására. Már az első években nacv erővel indult meg a mély­ségi vizek, mint hév- és gyógyvizek feltárásának és megfelelő hasznosításának munkája. A bányászati és kohászati foglalkozás jellemző betegsége áz izületi bántalmak, egyre jobban ráterelik a területünkön ta­lálható hévizekre nemcsak orvosaink, hanem közgaz­dászaink és idegenforgalmi szerveink érdeklődését is. Sajnos a Balneológiai Szakosztály első elnöke hama­rosan Budapestre került és csak évek múltán kapott a Szakosztály egy újabb agilis, orvos elnököt Saád Fe­renc dr. személyében. Az újjáalakult Balneológiai Szakosztály első dolga volt felmérni a megyei hév- és gyógyvizeket, majd •ezeket kataszterbe foglalva, szoros kapcsolatot létesí­tett a területen dolgozó fúró vállalatokkal és egyre lobban kibővítette nyilvántartását az újonnan ..feltárt hévizekkel. Tevékenyen működött közre a mezőkövesdi Zsóry fürdő fejlesztésében, minden támogatást megadott a bogácsi hévíz felhasználására irányuló tervezésben, sok tanulmányt írt és dolgozott ki Miskolc subtermá­lis vizeinek jobb felhasználására. Munkabizottságaival •elősegítette a végardói hévizek hasznosítását Sárospa­ták közelében. Sokat foglalkozott a körömi hévízzel, véleményes je­lentésével támogatta annak mezőgazdasági hasznosítá­sát, viszont e víznek Tiszaszederkénybe vezetése he­lyett egy újabb fúrás lemélyítését javasolta Tiszasze­derkényben. Hasonló volt az állásfoglalása a miskolci Széchenyi fürdő melegvízzel való ellátása tekintetében is, midőn népgazdaságilag helyesebbnek ítélte egy 650 m-es új kút létesítését a fürdő mellett, mint az Augusztus 20 fürdő vizének költséges átvezetését. A Balneológiai Szakosztály együttműködve a Karszt­vízkutató Szakosztállyal és a diósgyőri melegvíz feltá­rására alakított munkabizottsággal elindították a III. ker. Tanaccsal együtt a Szent György forrás jobb hasz­nosítását. A Szakosztály közös munkára hívta fel az illetékes községek és városok vezetőit és érdekeltjeit, hogy min­den hévízben található érték megfelelően érvényesül­hessen. A Szakosztály vezetői bíznak abban, hogy il­letékes egészségügyi, idegenforgalmi és vízügyi szer­veink mind nagyobb figyelmet fognak fordítani az itt rejlő gyógyulási lehetőségekre, és ezen termális és subtermális gyógyvizek végül is megérdemelt megbe­csülésben fognak részesülni. Addig is figyelemmel kísérik az újabb vízkutató fú­rások eredményeit, majd ezeken keresztül a mélységi vizek belső összefüggéseit is. A Limnológiai Szakosztály a felszíni vizek gyors el­szennyeződése és faunájának pusztulása következté­ben igen nehéz helyzetbe került, majd fel is oszlott. A Szakosztály elnöke rendkívül értékes felfedezést tett az Ingola csanyiki megjelenésével kapcsolatban, mely világviszonylatban is feltűnt. Az Ingola megjele­nése a teljesen élettelen Szinván keresztül mutatja en­nek az értékes halnak bámulatos igénytelenségét és éppen ezért nagyon veszélyes voltát is a nemes halak tenyészetére. A Csoport megalakulása után komoly feladatot vál­lalt magára az Eróziós Munkabizottság útján, mely több budapesti segítőtárs révén az egyik elindítója lett a magyarországi talajeróziót leküzdeni óhajtó hatal­mas munkának. A vadpatakok megkötése régebben az erdészet ha­táskörébe tartozott. Amikor azonban a tények azt mu­tatták, hogy az erdősítéssel és a vadpatakok szabályo­zásával egyedül az eróziót megakadályozni nem lehet, igen helyesen előtérbe került az erózió elleni küzdelem komplex megoldása, mely már minden lejtős terület művelője számára előírja az erózió elleni védekezést. A kérdés népgazdasági jelentőségének tudatában a munkabizottság számos, nagy horderejű javaslatot dol­gozott ki az egyes talajfajták, művelési módok, nö­vényzettel való fedettségük, lejtőviszonyuk, valamint a rájuk hulló csapadék jellege és tartalma szerinti ká­rosodás mértékének megállapítására és a védekezés módjára. Figyelemre méltó tény, hogy a Csoport eróziós mun­kabizottságának jegyzőkönyveit minden hónapban a Minisztertanácshoz is el kellett küldeni és ezeknek nem kis részük volt az Országos Talajvédelmi Tanács létrejöttében. A Vízgazdálkodási Szakosztály több más munkabi­zottságot is alakított, így az Árvízvédelmi, Belvízvé­delmi munkabizottságokat és igen szoros kapcsolatot létesített a VITUKI-val, melynek munkatársai évente számos előadásban ismertették rendezvényeinken leg­újabb tudományos kutatásaikat és tapasztalataikat. E szakosztály egyik legfontosabb munkája az Orszá­gos Területi Vízgazdálkodási Keretterv megalkotásá­ban való társadalmi részvétel volt. Ezt nemcsak azzal érte el, hogy a munka irányítója a Szakosztály elnöke lett, hanem azzal is, hogy a VÍZIG hatalmas munkáját a Csoport társadalmi munkásaival jelentékenyen egé­szítette ki. Miután pedig a VÍZIG hatásköre Heves megyére is kiterjed, kapcsolataik révén a MHT Borsodi Csoport aktívái felelősséget éreztek e megye vízgazdálkodási 118

Next

/
Thumbnails
Contents