Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Végh Sándor: Vízkutatás a nicarói hegyek között (Kuba) - Hrabowski Klaus: A hévíz és gőzforrások hasznosítása Izlandon

vulkánjai is. A Hekla vulkán 1947—48-ban vezúvtípusú kitörését részletesen Thorarinsson (1956) írta le. A Myrdalsjökull jege alatti Katla vulkán és a többi gleccser alatti vulkán kitöréseinél a rettegett Jökullhlaups jelenségre kerül sor, amikor is rövid idő alatt több százezer m

3 víz zúdulhat másodpercenként a völgybe. Az Askja vulkán kitörése 1961 őszén jelentéktelen volt. 3. A hévizű területeik elhelyezkedés» A hévizek hőmérséklete szerint Bodvarsson (1961) gyenge és erős termikus működésű területeket különböztet meg, szoros kapcsolatban az ország hegységszerkezeti és vulkáni viszonyaival. 3.1. Gyenge termikus működésű területek. Izland nyugati és északi részén a harmadidőszaki platóbazaltok környezetében számos 100 C°-nál kisebb hőmérsékletű hévíz forrás van. Gőzkitörés itt egyáltalán nincs. A hévforrások gyakran vonal mentén vannak, ezek az ország déli részében érchegységi, északon jórészt rajnai csapásúak. Izland délkeleti részén ritka a hévforrás. összesen kereken 250 területen, több mint 600 • hévforrás ismeretes. A teljes hévízkészlet kb. 1,5 m

3/s, átlagosan 75 C° hőmérsékletű. A teljes hőáram 10

8 kalória/mp-re becsülhető. A legnagyobb hévforrás Borgarfjördur mellett, az ország keleti részén van. Hozama kb. 250 l/s forróvíz. A legfontosabb forrásvonalakat Bordvarsson (1961) nyomán az 1. táblázat közli. 3.2. Erős termikus működésű területek. A természetes „gőzforrások" a neovulkáni zónában vannak, s itt hévizek is előfordulnak. A gőz hőmérséklete 200 C°, de több is lehet. Nagyon nehéz megbecsülni a teljes hőleadást, mert sokszor nagy területeken majdnem mindenütt észlelhetők gyengébb vagy erősebb gőzfelhők. Mindazonáltal a hőáram legalább 10

9 kalória/mp-re becsülhető. Bordvarsson (1961) nyomán a 2. táblázat közli a legfontosabb nagy termikus aktivitású területeket is. E termikus vizek szoros összefüggését a pleisztocénkori, illetve a jelenkori vulkáni tevékenységgel bizonyítja az, hogy a neovulkáni zónában találhatók. 2. ábra. Izland fiatal vulkáni területe és fő hévíz területei (Bodvarsson nyomán 1951) 1. neovulkáni zóna. 2. erős termikus aktivitású vidékek (nagyság szerinti osztályozás a 4. táblázat szerint). 3. forrásvonalak a gyenge termikus aktivitású területeken. Mindezideig tisztázatlan, vajon a regebbi vagy az újabb bazaltok rétegtani egységeket alkotnak-e. Mind a régebbi, mind az újabb bazaltokat korábban doleritoknak tekintették. így pl. az irodalomból ismert Reykjavik melletti „dolerit" (Keilhack, 1905) az újabb bazaltokhoz tartozik. A Moberg-formáció anyaga nagyrészt változatos szemcsézetű palagonittufa és breccsia vannak benne szabálytalan buborékos és kristályos szerkezetű bazalt rétegek is. A Moberg üledékei valószínűleg jégkori folyóvízi képződmények (1. kép). 1. kép. Námaskard. A Moberg feltárása (a szerző felvétele) Lehet, hogy a Moberg-formáció a vulkáni kitörések során a pleisztocén szárazföldi jég alatt képződött. A víz hatására utal még a szideromelán vulkáni üveg palagonitfó való átalakulása. Ilyen jégalatti vulkáni kitörések még napjainkban is előfordulnak (lásd később). A Moberg-formáció területén erősen tagolt gerincek (pl. Námaskard) vagy táblás hegyek (pl. Herdubreid) vannak. A neovulkáni zónában vannak Izland működő ) 130