Hidrológiai tájékoztató, 1966 június
Dr. Végh Sándor: Vízkutatás a nicarói hegyek között (Kuba) - Hrabowski Klaus: A hévíz és gőzforrások hasznosítása Izlandon
A gyenge termikus aktivitású területek legjelentősebb forrásvonalai 1. táblázat Forrásvonal összvízhozam (lit/s) Max. kilépő hőmérséklet (C°) Hőlepr)ás (a 4. táblázat nagysági osztályozása szerint) Megjegyzések (a) (b) (c) (dl (e) (f) (g) (h) (i) 52 140 60 70 120 12 400 70 145 100 100 100 100 83 87 100 89 100 II. I. I. Ide tartozik a Nagy Gejzír, határeset Határeset Alzat hőmérséklet Reykirben: 98 C°; 70 db fúrás Reykirben, maximális mélység: 1380 m, hozam 320 lit/s, vízhőmérséklet 87 C°. Alzat hőmérséklet Reykjavikban: 146 C°; 34 db fúrás Reykjavikban. max. mélység: 2200 m, hozam 100 lit/s, vízhőmérséklet: 138 C°. Forrásvonal rendszer. Ide tartozik Izland legnagyobb hévforrása (Deildartungban). Határeset. Erős termikus aktivitású területek 2. táblázat Megnevezés Tenger szintje felett (m) Kiterjedés (km 2) Hőleadás 4. táblázat nagysági osztályozása szerint Megjegyzések 1. Reykjanes 15 1 I. 1 fúrás, 162 m mély 2. Tröllagyngja 120 5 I. 3. KrisuVik 150 10 I. 15 fúrás, max. mélység 1200 m, talphőmérséklet kb. 220 C° 4. Hengill 30—600 50 II. Sok sekély, 5 mélyfúrás, max. mélység 1200 m, talphőmérséklet kb. 215 C° 5. Kerlingarfjöll 900 5 II. 6. Torfajökull 900 100 III. 7. Vonarskard 1000 I. 8. Grimsvötn kb. 1000 12 III. A Vatnajökull jege alatt 9. Kverkfjöll 1500 10 II. 10. Ask ja 1050 I. 11. Námafjall 350 2,5 II. Néhány sekély fúrás 12. Krafla 450 0,5 I. 13. Theistareykir 330 2,5 I. 4. A hidrotermális folyamatok jellemzése Az 1. és 2. táblázatban felsorolt hévizes területek a körforgalomhoz kapcsolódnak. Az elszivárgó csapadékvizek területei igen távol lehetnek a hévizek és gőzkitörések helyétől. A két hely között a víz a felszín alatt folyik el és eközben felmelegszik. Valószínű, hogy egy-egy rendszerhez több hévizes terület is tartozik. Szükséges, hogy a meghatározó földtani és fizikai tényezőket a hidrológiai körforgalom megértésé érdekében összességükben vizsgáljuk meg. 4.1. A települési vizsonyok hatása. A szeizmikus vizsgálatot^ szerint 2,0—2,5 km mélységben diszkontinuitás jelentkezik, ugyanis a hullámok terjedési sebessége hirtelen 3,7 km/s-ről 6,7 km/s-re növekszik. Ebből arra következtetünk, hogy azon a felszínen levő bazaltok alatt tömött, gyakorlatilag vízzáró, bazaltos kőzetek vannak. Ezek a víz körforgásának alsó határát alkotják. A vízmozgás a lávatakarók, repedések és hasadékok mentén történik. Míg a lávatakarókkal való érintkezés lényegében csak vízszintes áramlást jelent, addig a törések, hasadékok mentén a víz függőlegesen leés fel is mozoghat. A platóbazaltos vidéken és a neovulkáni zónában igerí hosszú járatok, hasadékok és repedések ismeretesek. Lehetséges, hogy ezek mindegyike egy külön hi drotermikus körforgásnak felel meg. Az erős termális folyamatok valószínűleg lényegében a fiatal tektonikus elemekkel kapcsolatosak, melyek a szigetnek negyedkori izostatikus emelkedésével jöttek létre. Nagy földkéreg részek ilyen felemelkedését ma már részben több mint 100 m-nyire a tenger szintje feletti hajdani partvonalakkal lehet igazolni (Knebel— Reck, 1912, Iwan, 1935). A Nagy Gejzír működésének megfigyelt változásai valószínűsítik a ma is folyó hegységszerkezeti mozgásokat Noe-Nygard (1950) leír néhány, a Vatnaiökull déli szegélyén, a neovulkáni zónában levő felfelé vezető utakon ma már nem működő fumarolát. vagy gejzírt. Itt is lehetséges az, hogy a legújabb elmozdulások elzárták a víz útját. 4.2. A hő eredete. Nyilvánvaló az összefüggés a terület termikus aktivitása és a vulkánosság között. A harmadidőszaki vulkánosság területein a hőmérsékleti gradiens átlagosan 10 m körül van, a fiatalabb vulkáni területeken 1 m-ig csökkenhet. Az erős termikus működésű területeken igazolható a pleisztocén, vagy jelenkorú vulkánosság. Eze131
