Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Bulkai Lajos: Hogyan lesz ivóvíz a tengervízből?

nyerjenek, sok-sok csőköteget kell beszerelni. Azután a 35 000 mg/l sótartalmat először csupán 2000 mg/l-re tudják leszorítani s egy második lépcső után kapják a 200 mg/l oldott anyagtartalmú megfelelő ivóvizet. A második lépcső már csak 35 atm. nyomást igényel, mivel a nyomásszükséglet a sókoncentrációval egyenes arányban csökken. Az elektrodializisnél elektródákon át bevezetett egyenáram segítségével kényszerítik a sók alkotó elemeit, az ionokat megfelelő áteresztőképességű falakon át az elektródák felé. A 10. ábrán látható rekeszek egyik fala az anionokat (Cl~), másik fala pedig a kationokat (Na+) ereszti át. Így megfelelő csoportosítással kapunk édesvizet az egyik rekeszesonortból, míg a másik csoport tömény sós vizet, a két vé^ső cella pedig lúgos, klóros vizet szolgáltat. 9. ábra. Fordított ozmózissal dolgozó berendezés Az ilyen fordított ozmózisos elvre alapozott berendezés vázlatát láthatjuk á 9. ábrán. Az itt alkalmazott áteresztőcsövek anyaga összeragasztott és merevített üvegszál (üveggyapot), amelyet vegyileg kezelt cellulózeacetát-membrán bélel. Ahhoz, hogy az ellenozmózis létrejöjjön, a csőben 56 atm. nyomást kell biztosítani. Az e célra szükséges energia azonban részben visszanyerhető a rendszer végén felszerelt és a kiáramló vízsugár erejével hajtott turbina segítségével. Természetesen ahhoz, hogy sok édesvizet 10. ábra. FAektrodialízissel dolgozó berendezés A falakat alkotó anyagtól megkövetelik a villamos vezetőképességet, a víz átáramlásával szembeni ellenállást, valamint az anionok, illetve kationok átengedésével, illetve visszatartásával szembeni szelektivitást. Ugyanakkor kényesek e falak a baktériumokkal (melyek azt tönkreteszik), az algákkal és egyéb lerakodásra, bevonatképzésre alkalmas oldott anyagokkal szemben. Emiatt néha a víz előkezelése, fertőtlenítése szükséges. Egyébként a berendezést általában a kevésbé sós vizek tisztítására használják, amilyenek jobbára a tengerparti talajvizek. A felhasznált villamos energia is a sótartalom függvénye. A kémiai eljárásokkal egyelőre laboratóriumi méretekben folyik a kísérletezés. Mindenesetre vannak ilyen megoldások is, de üzemi berendezést erre még nem létesítették. Az eddigi tapasztalatok szerint a halmazállapotváltozás elvén működő rendszerek közül a desztillációs a jobb, mégpedig annak is az a változata, mely nyomáscsökkentéssel dolgozik. A lyukacsos falakon való átszivárgás elvén működők közül viszont az elektrodializist helyezik előnybe. A desztillációs berendezések alkalmasak nagy vízmennyiségek előállítására, míg az elektrodalizises csak kisebb teljesítményű üzemre megfelelő. Az így előállított víz m

3 ára ma még 8—10 Ft körüli. Várják azonban, hogy ezt az árat egyrészt a hő és villamos energia árának csökkentésével, másrészt a sorozatgyártásban készülő berendezések beruházási költségeinek csökkentésével még 1970-ig felére, majd további 10 év alatt negyedére csökkentik. Az így kialakuló ár már teljesen versenyképes lesz azon vízegységárakkal szemben, amelyek a nagy távolságokból vezetett és tisztított felszíni vizek esetében 1,5—3 Ft között állnak meg. 68