Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Bendefy László: Vedres István

Megemlékezés Vedres Istvánról, születésének 200 éves fordulója alkalmából (1765—1830) A XVI—XVIII. században, az európai emberi közösségnek ebben a csodálatosan termékeny időszakában, az életnek minden területén: a politikában, a közszemléletben, a társadalom egészében és apró részleteiben egyaránt hatalmas változás ment végbe. Az átalakulás, a fejlődés, a haladás szelleme utat tört magának, nem ismervén sem természeti, sem nyelvi, sem politikai határokat. A háborúk óriási tömegeket mozgattak meg. Az emberek tízezrei fordultak meg olyan távoli országokban, ahová az egyszerű parasztifjú, legyen a Magyar Alföld, vagy Provance szülöttje, sohasem jutott volna el. De nem kevesebbet jelentett az a — számbelileg jóval kisebb, hatásaiban azonban éppen olyan jelentős — népmozgalom is, amely a protestáns ifjak magasabb tanulmányaival függ össze. A Habsburgok türelmetlen vallási politikája külföldi egyetemek látogatására kényszerítette a protestáns fiatalokat, s ők tudással gazdagon megrakodva tértek haza. Végül a céhrendszeren belül meghonosodott az a szokás, sőt követelmény, amely a mesterlegényektől megkívánta, hogy néhány éven át külföldön szerezzenek gyakorlatot, ugyancsak az ismeretek, tapasztalatok és új eszmék tömegét ültette át egyik területről, országból a másikba; köztük hazánkba is. I „ Ennek a lázas időszaknak utolsó fél évszázadában négy nagy egyéniséggel gazdagodott a magyar társadalom: 1742-ben született Tessedik Sámuel evangélikus lelkész, a szarvasi gazdasági iskola és kísérleti gazdaság létesítője, a lucerna és a lóhere hazai termesztésének meghonosítója; 1755-ben Festetics György gróf, a Keszthelyi Georgikon alapítója és a hazai nagyüzemi mezőgazdálkodás nagy reformátora; 1756-ban Vay I. Miklós báró, a szabolcsi burgonya és a korszerű ekék meghonosítója, valamint első textilgyárunk létrehozója; végül 1765-ben jött világra Szegeden Vedres István, foglalkozása szerint „Szeged városának hites földmérésze", a „vedresházi mintagazdaság" megalapítója. Mind a négyen igen széleskörű érdeklődésű és tudású szakemberek, koruk mezőgazdasági fejlődésének legfőbb mozgatói és irányítói. Mind a négyen ismerték egymást. Már kora szerint is Tessedik járt legelői, és Festetics kérésére sok jó tanáccsal szolgált a Georgikon alapításához. Vay Miklós zsolcai, illetőleg golopi kúriájában meglehetősen távolt élt tőlük, de mégis érintkezett az ifjabb Tessedik Sámuel geometrával és nem egyszer vette igénybe Vedres kimagasló tapasztalatait is. Legkevesebbet Vedres és Festetics közvetlen kapcsolatairól tudunk, kétségtelen azonban, hogy ők is ismerték egymást, mint ahogy Vedres nem ritkán fordult meg Tessedik szarvasi otthonában is. Vedres élénk levelezésben állt Rumy Károllyal, a Keszthelyi Georgikon egyik legkiválóbb professzorával. A mezőgazdaság korszerűsítésével együtt járt a vízügyi viszonyok rendezése is. Tessediknek nagyon kevés lehetősége nyílt vízrendezésre azon a néhány száz holdat kitevő használhatatlan szikes földön, amelyet Harucher báróné bocsátott rendelkezésre. Festetics György azonban már nagyon sokat áldozott a Balaton, különösen pedig a Keszthelyi és a Szigligeti öböl. valamint a fenéki partok és a Zala-torkolat rendezésére. Négyük közül folyóink szabályozása és mocsaraink lecsapolása érdekében a legtöbbet, Vay MikÉHHHflHHHÉii lós mérnöktábornok tette, de Vedresnek is igen sokrétű és mennyiségét illetően is jelentős vízgazdálkodási feladatot kellett magára vállalnia. Vedres István tanulmányait az Institutum Geometricumban, a pesti tudományegyetem mérnöki intézetében folytatta. Egyike volt a legelsőknek, akik az intézettől mérnöki oklevelet nyertek (1786). Még fiatal éveiben, a pesti reformifjak társaságában megismerkedett Dugonics Andrással és Révai Józseffel. Az ő hatásuknak tulajdonítható, hogy a magyar nyelvújítás korában költeményeivel, sőt színdarabok írásával is igyekezett szolgálni az osztrák bilincseket lazítani kívánó nemzeti törekvéseket. A reformeszmék hatására hamarosan rájött arra: mindenekelőtt jómódúvá kell tenni a széles magyar rétegeket, mert csak akkor tudja felvenni az ország a gazdasági versenyt a többi európai állammal. Már 21 éves korában Szeged város geometrája. Nagy szó, mert akkoriban általában 27—32 éves korukban szoktak eljutni a diplomáig a fiatal inzsellérek. De Vedresben hihetetlen szorgalom élt és kitűnő szeme volt arra, hogy meglássa a tennivalókat, ö az alsó népréteg szemszögéből látta az állapotokat. Atyja, Vedrics György szűrszabó Szegeden; egyidőben céhmester is volt; megbecsült embernek kellett tehát lennie. Nem lehettek nagyon szegények, ha fiát az Institutumban iskoláztatni tudta. Állítólag Szeged—Felsővároson volt a házuk, valahol a város széle táján. Ott, ahol még ma is sok silány homokterületet láthatunk. Akkoriban azonban ezek a területek csak libalegelőnek voltak jók, s az ördögszekerét szabadon görgette maga előtt a szél. Bizonyára az otthoni környezetben jött Vedres arra a gondolatra, hogy a „silány homokság" megkötésének kérdésével foglalkozzék. 1789-ben a Városi Tanács támogatásával erdősítési kísérletekbe kezdett, s alig másfél évtized alatt (1806) Csengele határát már virágzó gyümölcsös — és szőlőkertek tarkították, s ezt a kis paradicsomot közel félmillió nyár-, fűz- és akácfákból álló erdősávok védték. Nagyszerű eredményei ösztönzést adtak a kormányzatnak az erdősítési törvény megalkotására (1807), ezt követte a selmeci akadémián a bányászati és kohászati fakultás mellé az erdészeti kar szervezése. Alig 40 éves, amikor a szőregi határ ármentesítésére és vízrendezésére vonatkozó javaslatot terjeszt a szegedi városi tanács elé. Nem fogadták el. Erre Vedres bérbe vette a várostól a kb. 4000 holdas szőreg— gyálai határt. Lecsapolta, védgátakkal ármentesítette, majd az így művelhetővé tett területen „Vedresháza" néven egész kis falut telepített, s ott — a szarvasi és a keszthelyi tangazdaságok példájára — mintagazdaságot hozott létre. Mindezzel közel 25 évvel megelőzte Széchenyit. A vedresházai mintagazdaság sok tekintetben egyedülálló volt az országban. Vedres ezen a bérleten az elképzelhető legintenzívebb gazdálkodást vezette be. Len-, kender-, és dohánytermeléssel foglalkozott. Az ipari növények mellett új gyümölcs- és szőlőfajtákat honosított meg. illetőleg azokat — keresztezéssel — részben maga állította elő. Vetőmagvak nemesítésével is kísérletezett. Károlyi Zsigmond szerint ő volt a legelső hazánkban, aki a gyapot nagybani termesztésével