Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Bendefy László: Vedres István

megpróbálkozott, de nem sok sikerrel. Ezen a kezdeményezésén egyébként Vay Miklós hatása érezhető. Valószínű, hogy a Vay—Batthyány-féle első hazai fonógyár számára óhajtott hazai gyapotot szállítani. A gazdaság központját Szegeddel jó karban tartott út kötötte össze. Ennek két szélére eperfákat ültetett. Az 1816. évi rendellenesen magas árvíz az egész mintagazdaságot elsöpörte; Vedres akaraterejét azonban nem törte meg. Hatalmas áldozatvállalással újból kiépítette azt, és haláláig tovább folytatta mezőgazdasági kísérleteit. Korszerű gabonaraktárakat tervezett és épített. Foglalkozott a mezőgazdasági munka gépesítésének kísérletével is. Gazdaságpolitikai elgondolásainak körébe tartozott az a terve is, hogy Pest és Szeged között megépíti „a Tiszát a Dunával összekapcsoló új hajózható csatornát". Ilyen című röpirata 1805-ben jelent meg. Szegedet óhajtotta az ország mezőgazdasági központjává tenni. Hogy kezdeményezése visszhangra talált, bizonyítja Csehy Józsefnek 1806. június 12-én Kazinczyhoz intézett levele, amelyben így ír: „Vedresnek előadását olvastam egy új csatorna felől, melly Szeged és Pest városát egyenes úton összefoglalná. Megtettzik a munkán, hogy dologhoz értő keze alól jön, 's kívánnám, hogy az elvetett mag megfogannyon. Egy nevetséges mottót hulla itott el (Vedres) felhevültében, mert azt mondja egy helyen: Végre ez a canalis ollyan lenne, mint a katona nyakában a pantallér, ez hordozná háború idején az eleséget és a munitiót a' hadi seregek felé. De különben szép generális ideák és hasznos gondolatok vannak benne". Ez a javaslat a maga korában igen életrevalónak és megvalósíthatónak tűnt. Szeged lakosságának lélekszáma ebben az időben meghaladta Pestét és Pozsonvét. Itt rakták át és továbbították mindkét irányban az Erdélyből a Maroson érkező sót. A város Délkelet-Magvarország haió- és malomépítő iparának központiává fejlődött. Nvilvánvaló, hogy a várost, az árvizek ellen meg kellett védeni. Ezt a célt szolgálta Vedresnek egv 1830-ban közzétett iavaslata. Ebben „A túl a tiszai nagvobb árvizek eltéríthetőségéről. .." címmel arról értekezik, hogy a Tiszavölgy árvédelmét úgv lehetne célszerűen biztosítani, hogy a Tisza völgyének keleti peremén egv áranasztó csatornát • építenének. Sainos. halála megakadályozta ennek a tervnek részletes kidolgozásában. Bár sok mindent tudunk Vedres Istvánról, még naivon sok felderíteni valónk van csunán vízgazdálkodási vonatkozású munkásságáról is. Nemrég került elő Vedresnek Rumv Knrolyhnz intézett 36 levele az 1R1H—18^0. közötti évekből. (Ezt, a gazdaság- és technikatörténeti szempontból egyaránt rendkívül érdekes anvagot rövidesen ismertetni foaom.) A leveleknek mintegy fete vízgazdálkodástörténeti vonatkozású. Egyik, 1821-ben kelt levelében íria, hoev szemevilága annvira meggyöngült, s lábai is annvira megromlottak. hogv kénytelen leköszönni állásáról. De azért dolgozik tovább. Az Erfurti-, a Brünni-. a Jenai Tudós Társaság sorra ismerteti mezőgazdasági és vízgazdálkodási terveit. létesítményeit. elgondolásait. Th"er a Möglóni Annalisok-ban teszi közzé saját tervezésű vedresházi gabonavermeit. 1827 és 1829 között kelt, leveleiben örömét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a Bécsi-, illetőleg a Brünni Gazdasági Egyesület tagjává választotta. Közli egyben, hogy sikerült egy „Tséplő Malmot" és egy „Tséplő Mosztonyt" szerkesztenie. Reméli, hogy „Gabona Tséplő Mosztonya" egy-két éven belül működik, és dolgozik egy „Gabona szárító mosztony" tervein is. A malom már 1827-ben csaknem készen áll, „jövőre már őrölnek rajta, csak lóval, mert a vitorlákat csak a jövő tavaszon rakják föl. Ha jól el találják, nem lesz párja az ausztriai birodalomban" — Pozsony város ingenieurjével szeretne correspondentziába lépni, mert azon fáradozik, hogy gőzgépjét a földek öntözésére is felhasználhassa. 1829-ben írja: 10 000 eperfa ültetése van soron. Ha 30 éves lenne, „Selyem fabrikát" létesítene Szegeden vagy Vedresházán. Gazdaságáról is ír: a Tisza folyó 1200 öl távolságban van onnan. Ha tudna egy 2,5 öl magas töltést építeni és annak a tetején canalist csináltatni, akkor az egész gazdaságát mindenkor el tudná látni öntözővízzel. — Szerkesztett egy olyan szélmalmot is, amelynek lapátjai horizontális síkban forogtak. Ha nagyon erős a szél, a lapátokat, le lehetett róla szerelni. Volt egy saját szerkesztésű „gabonaszóró" gépje is. 1820: éppen gyűlés volt Szegeden a Maros szabályozása dolgában, amikor a folyó kiáradt. Ö már jóformán járni sem tud, de megérkezett egyik ifjú mérnöksegédje, Leibitzer úr. Kiküldte Vedresházára „a vizekkel veszekedni". A töltések megtartották „a reménytelenül nagy vizet." Ugyancsak gazdag Vedres és Vay Miklós vízügyi vonatkozású levelezése is. Ezek a levelek a Körösök, a Maros, a Tisza és a Szamos szabályozására, valamint néhány nagyobb mocsár kiszárítására vonatkoznak. Helyszíni bejárások eredményeit közlik egymással vagy a királvi biztos levélbeni véleményt kér ás kap Vedrestől olyan meghatározott feladatokkal kapcsolatban, amelvek területileg Szegedhez estek közelebb. Nem lehet ennek a rövid megemlékezésnek célja, hogv minden vonatkozásban kimerítő méltatást adjon Vedres István munkásságáról. De mindenesetre megérdemli, hogy úttörő szerepéhez méltó formában állíttassák a mai nemzedék elé egész életműve. Ehhez azonban még igen elmélyedt és kiterjedt könyv- és levéltári kutatásokra lesz szükség. Dr. Bendefy László IRODALOM Farkas László: Vedres István mérnök élete és működése. (Szeged 1937. 164 p. 18. t.) Naay Zoltán: Vedres István művészi munkássága (1765—1830). (Bpest. 1956. 95 p. 12. t.—Bpesti Műszaki Egyetem közp. Ktára. Műszaki tud. tört. kiadv. 6. sz.) Csehy József levele: Kazinczy levelei. (4 kt. 194 1. Bpest.) Károlyi Zsiamond: Megemlékezés Vedres Istvánról. (Vízgazdálkodás 1965. szept.—okt. Bpest,, 129— 130 p.)