Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Bencsik Béla: Az 1965. évi árvíz az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság területén

Június 17-én a Hanság-csatorna bal parti depóniája másfél km-rel a csatorna torkolata felett átszakadt. Árvédelmi osztagunknak felvonulási és szállítási nehézségek ellenére június 22-én sikerült a szakadást elzárni. Ugyanekkor lokalizáló töltést építettünk a Sövényház—lébényi úton. A kiömlött vizet e töltésünk felfogta és helyenként 80—100 cm-es vizet is tartott. A Kisduna bal parti 7700-as szelvényben félben maradt töltésépítési munkák voltak és így a töltés magassága nem volt elegendő, nyúlgátat kellett építeni, amely kb. 30 cm-es vizet tartott. Ugyancsak nyúlgátat építettünk a bal parton Dunaszentpál és a jobb parton Mecsér határában, mert a védtöltéshez csatlakozó magas partot itt a víz meghágta. Győr belsőségében a víz június közepén a mellvéd falakig emelkedett, melyet homokzsákokkal támasztottunk meg. Végig az egész Mosoni Duna mentén sikeresen védekeztünk a minden eddigit meghaladó vízállás ellenére. Árvízi elöntés a fő védvonalak mögött nem keletkezett. A nagytömegű fakadóvíz azonban igen nagy gondokat okozott a Nagy-Duna mentén és elsősorban Kisbácsán. Itt említem meg, hogy Győr-Révfalu védelmére esetleges szigetközi töltésszakadás esetére kb. 90 000 m

3 földmozgósítással körtöltést építettünk. A töltés a debreceni és a szolnoki vízügyi igazgatóságok segítségével kb. egy két alatt elkészült. A Rábcán is több árhullám jelentkezett az április—júliusi időszakban. A rábai nagy árhullám jelentős Vissza duzzasztást még nem okozott, de a Répceárapasztó töltésszakadás eredményeként a Hanságban összegyűlt vizek a Rábcán a felső szakaszon tartósan magas vízállást okoztak. Az áradás június elejétől közbenső tetőzés nélkül folyamatos volt a dunai árhullám miatt, amely időközben megérkezett. Az átázási és buzgáros jelenségek rohamosan fokozódtak. Nehéz helyzet alakult ki a Rábca bal partján épülő tárnokréti és mosonszentmiklósi szivattyútelepek mellett Június 15-én mindkét parton a töltések alacsonyabb szakaszain nyúlgátakat kezdtünk építeni az előre jelzett 765 cm-es győri tetőzés figyelembe vételével. A csehszlovák oldali töltésszakadás miatt azonban a nyúlgatainkat nem érte el a víz. 11. kép. A Hanság-főcsatorna bal parti depónia szakadásának ideiglenes elzárása (1965. VI. 21.) 12. kép. A Hanság-főcsatorna bal parti depónia szakadásának ideiglenes elzárása (1965. VI. 21.) A .nagytömegű fakadóvíz közvetlenül veszélyeztette a Rábca és a Mosoni-Duna összefolyásánál települt Pinnyédet. A községet, két oldalról támadó fakadóvíz útjába körgátat építettünk. Ezzel Pinnyéd az elöntéstől megmenekült. A Hanság-csatornából kifolyt vizet július 7-én a Rábca bal parti töltés 21 500 szelvényében robbantással nyitott kapun engedtük vissza a mederbe. A június 17-i csicsói gátszakadás után a lassú apadás mindenhol megkezdődött és a minden eddiginél hosszabb árvédekezés ténylegesen 1965. július 5-én ért véget, amikor a III. fokú készültség megszűnt. * összefoglalóul megállapítható, hogy a kereken három és fél hónapig tartó árvédekezés rendkívüli erőfeszítést követelt. Több mint 35 000 árvédelmi karót,, 4000 pátria-lemezt, egy millió homokzsákot használtunk fel, és a csúcsidőszakban 360 db tehergépkocsi, 37 db földmunkagép dolgozott. A napi dolgozó létszám április 23-án 4458 volt és a későbbiekben is több alkalommal meghaladta a 3000 főt. A saját dolgozók és a közerők mellett rendkívül sokat köszönhetünk a honvédség önzetlen segítségének, amely alapvető záloga volt a védekezés sikereinek. Helyszűke miatt nem volt lehetőség a nagymenynyiségű fakadóvíz és a csapadék okozta rendkívüli belvízhelyzet ismertetésére, úgyszintén a védekezés során tapasztalt jelenségek értékelésére és a levonandó következtetésre. A teljesség kedvéért megemlítem még, hogy igazgatóságunk az árvíz alatt jelentós hidrometriai munkát végzett, összesen 130 db árvízi vízhozammérést végeztünk, összesen 19 vmolyáson. Ezek közül 5 db-ot az Ikva-patakon, 20-at a Lajta bal parti csatornán, 26-ot a Répcén, 21-et a Hanság-főcsatornán. Méréseink a későbbi tanulmányok szempontjából alapvető fontosságúak. Sikerült a Lajta, a Lajta bal parti csatorna és a Répceárapasztó csatorna vízhozamgörbéjének a megszerkesztése is, amelyek annál értékesebbek, mivel ezen vízfolyásokon mindezideig csak kis, és közepes vízkor voltak mérések Az idei árvíz bebizonyította, hogy a rendszeres, céltudatos hidrológiai munka nemcsak a jövőt szolgáló következtetések kiinduló alapja, hanem a folyamatos védelemvezetés számára is nélkülözhetetlen. 33