Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Benkovits Ferenc-Jalsovszky Jenő: Az 1965. évi árvíz a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság területén

Az 1965 évi árvíz a Középdimavölgyi Vízügyi Igazgatóság területén BENKOVITS FERENC Középdunavölgyi ' I. Általános ismertetés Az 1965. évi árvíz — magassági értelemben meghaladta a magyar Duna-szakaszon Gönyű és a déli országhatár között az eddigi legnagyobb jégmentes árvizeket. Az 1954. évi legnagyobb jégmentes árvízszintje felett Gönyűnél: +13 cm-el Komáromnál: +29 cm-el Esztergomnál : +42 cm-el Vácott: +36 cm-el Budapesten: +40 cm-el Dunaújvárosnál: +71 cm-el Dunaföldvárnál: +53 cm-el Mohácsnál: +60 cm-el volt magasabb. Az 1897-től előfordult jelentősebb jégmentes árvizek az alábbiak voltak: Vízmérce Előfordulási év, hó, nap Vízmérce vízállás cm-ben Vízmérce 1897. 1899. 1920. 1926. 1944. 1954. 1965. Vízmérce VIII. 8 IX. 22. IX. 15. VI. 26. IV. 17. VII. 18. VI. 17. , Vác 672 654 626 610 619 690 726 Budapest 780 770 744 737 754 805 845 Említésre méltó az Ipoly 1965. évi vízjárása. Március 4—július 31-ig három olyan árhullám vonult le, amely magasabb volt az 1939. évi legnagyobb jégmentes, balassagyarmati vízmérce 280 cm-es vízállásánál. Az Ipoly legmagasabb árhulláma júniua 12-én 297 cm-el tetőzött Balassagyarmaton. Az egymás után következő árhullámok március 15—július 18. között — kisebb megszakításokkal — 70 napon át áztatták, ostromolták az igazgatóság védőműveit az Ipoly torkolat és a dunaföldvári híd közötti Duna-szakaszon (1. ábra). Tartósságában felülmúlta a Vízügyi Szolgálatban nyilvántartott dunai árvizeket (2. ábra). Ezalatt az idő alatt nemcsak a Duna, hanem a Zagyva, Ipoly és ezzel egyidőben a kisvízfolyások árvizei, nagyintenzitású esőkkel kísérve tették próbára az igazgatóság erőit és védekező szervezetét. Az 1965. évi árvédekezés soha nem látott példája volt annak a segítségnek, támogatásnak, társadalmi összefogásnak, amit a védekező szervek kaptak mind a legfelsőbb párt- és kormányszervektől, a kormánybiztosságtól, az együttműködő honvédségtől, mind a tanácsi, rendőrségi, postai és egyéb szervektől, valamint a helybeli lakosságtól, továbbá a tiszai Vízügyi Igazgatóságoktól. Mondhatjuk, velünk volt az egész ország. így születtek azok az eredmények, amire mind a Vízügyi Szolgálat dolgozói, mind a védekezési munkákban részt vevő valamennyi közreműködő szerv dolgozói jóleső érzéssel emlékeznek. JALSOVSZKY JENŐ ziigyi Igazgatóság II. Az árvízvédekezés A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság árvédekezési tevékenysége a) Duna mentén 147,0 km hosszú b) Zagyva mentén 81,

8 km hosszú 228,8 km hosszú fővédelmi vonalra terjedt ki. Műszaki támogatást nyújtott az Igazgatóság 41 km hosszú nyárigáton való védekezésinél és a helyi vízkárelhárítási munkáknál, többek között az Ipoly 150 km-es szakaszán. A dunai védvonalakat és nyárigátakat a 3. ábra tünteti fel. a) Árvédekezés a Budapest feletti szakaszokon Az Igazgatóság Duna-menti védvonalaiból Budapest felett — a szentendreszigeti, Szentendre városi, pilismaróti szakaszokon — kereken 60 km-en, továbbá a szentendrei, budakalászi ipartelepek és belsőségek védelménél rendkívüli erőfeszítésekre volt szükség. E szakaszok védtöltései sem magassági, sem keresztmetszeti méretekben az ilyen magas és tartós árvíz kivédésére kiépítve nem voltak. Már az 1954. évi árvíz elleni védekezés is igen nagy erők mozgósítását tette szükségessé, az akkori budapesti 805 cm tetőző vízállás mellett, amelynek tartóssága 13 nap volt. Az 1965. évi 845 cm-el tetőző 53 napi tartósságú árvíznél egyidőben kellett küzdeni a töltéskoronát meghaladó víz és a veszélyes töltésátázások, csurgások ellen. Ugyanakkor a Szentendrei szigettel szemben levő felsőgödi, megfelelően kiépített töltéseken csak hullámverés elleni védekezés és őrszolgálat, ellátása vált szükségessé. A legjobban veszélyeztetett Budapest feletti védvonalakon a védekezés sikerének alapja volt, hogy az Igazgatóság május hónaptól kezdve nagy gépierővel jelentős töltéserősítési, biztosítási és lokalizációs töltésépítési munkákat hajtott végre a veszélyesnék ítélt töltésszakaszokon (4. ábra). Ebben az időben végrehajtott munkálatokkal biztosítani lehetett az egymást követő és mind magasabb árhullámok kivédését — az összefüggéstelenül épült, gyenge nyárigát keresztmetszetű és alacsony koronájú töltésekkel is. A kis területeket védő kisoroszi öblözetben és a Fővárosi Vízművek szakaszain a részleges védelmet nyújtó nyári gát jellegű töltések a budapesti vízmérce 760 cm-es vízállásáig voltak védhetők. A hatodik, legnagyobb júniusi árhullám idején a " 2,0—2,5 m koronaszélességű 1 : 2 rézsűhajlású töltések csaknem teljes hosszban átáztak, számtalan helyen veszélyes csurgások és apró buzgárok jelentek meg. A sorozatos esőzések következtében az utak annyira feláztak, hogy azokon a közlekedés lehetetlenné vált. i A keskeny koronájú töltéseken járművek nem közlekedhettek. Az ilyen körülmények mellett az Igazgatóság június 15-től kényszerülve volt a Szentendreiszigeti védekezésekhez felvonultatott nagyszámú földmunkagépeit és a szállítóeszközöket a töltéserősítési, biztosítási munkáktól kivonni. Az emelkedő vízállások mellett a védtöltések állapota romlott, védőképességük rohamosan csökkent. A nagy vízoszlopnyomásnak hosszú időn keresztül kitett töltések állékonysága megbomlott. A homok, 34