Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Bencsik Béla: Az 1965. évi árvíz az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság területén

Dunaremete—Vének közötti nagydunai védvonalon a már említett előkészítő munkák mellett a legnehezebb feladat a buzgárok elleni küzdelem volt. Érdekes jelenség volt észlelhető június 16-án 3 órakor a 22 050 tkm szívben, a töltéslábtól 50 m-re feltört combvastagságú buzgárnál. Itt a zavaros vízsugár a terep felett kb. 60 cm-re emelkedett. A kihordott anyag nem rakodott le kráterszerűen, hanem szétfolyt. A talaj is 20—40 cm-re felpuposodott. Elfogása reggel 5 órára megtörtént egy zsákgyűrűvel, amelyet a talaj felett 130 cm magasságban csapoltunk meg. Másnapra a zsákgyűrűben a víz zavarossága megszűnt, a víz kristálytiszta lett és rendkívülien hideg volt. A buzgárból vett vízmintát a laboratóriumban megvizsgáltuk és megállapítottuk, hogy a buzgár vize nem volt azonos a Duna vizével. Ezen a szakaszon átázás legnagyobb mértékben Nagybajcs körül volt. A töltéslábtól mintegy 100 m-re sok helyen az egész terep átázott, egyes helyeken 20— 30 cm magasra felpuffadt, más helyen lesüllyedt. A felpuposodott területeket próbáltuk felszúrni, hogy a vizet kiengedjük alóla, de a víz általában nem jött ki. Az előbb leírt jelenségek a vízállás emelkedésével fokozatosan súlyosbodtak és a kritikus helyzet június 17-én következett be, amikor is a szigetközi alsó szakaszra jellemző gönyűi vízmércén a vízállás 787 cm-t ért el, szemben az 1954-es 774 cm-rel. A szemben levő csehszlovák oldali töltésszakadás miatt azonban a vízállás a 10 órás tetőzéstől kezdve gyorsan apadt. Az apadás mértéke 17-én éjfélre már 36 cm volt. Ettől kezdve a helyzet fokozatosan javult, de jellemző, hogy június 20-án, amikor a nagvbajcsi vízállás a tetőzéstől számítva már 70 cm-t apadt, a 8850 tkm szelvényben, a töltéslábtól 35 m-r? ismét feltört egy combvastagságú buzgár, amelynek elfogása azonnal megtörtént. 9. kép. A nagybajcsi gátőrház feletti kopolya melletti buzgárok elfogása. Szorítógátak (1965. VI. 20. 10,00 h.) bogy a komáromi pályaudvartól Dunaalmásig terjedő szakaszon a szükséges nyúlgátépítést a MÁV végezze a Vízügyi Igazgatóság szakirányításával, míg az öszszes többi munka a helyi védelemvezetés közvetlen feladata maradt. A határozott intézkedéseknek és a jól szervezett munkának köszönhető, hogy a több mint. 100 000 homokzsák felhasználásával készült nyúlgátrendszer, másfélnapos munkával elkészült. Ennek eredményeként Komárom város, Szőny, az é térségben levő ipartelepek stb. megmenekültek az elöntéstől. Nehéz védekezés folyt a Fényes-patak torkolati szakaszánn. Itt a bal parti depónia a Budapest—hegyeshalomi vasúti híd alatt átszakadt és a szakadáson keresztül a Duna vize folyt be a mentett területre. Ennek megakadályozására elzártuk az 1. sz. főközlekedési út, hídját megfelelő mennyiségi pátrialemez, terméskő, forgácskő és föld felhasználásával. Az elzárás 14-re megtörtént, de 15-re virradóra az elzárást a víz megbontotta. A mederelzárás megerősítése sikerrel járt és a jobb vízzárás biztosítása érdekében fólia-borítást alkalmaztunk. Hasonló helyzet alakult ki a Kühtreiber-patak torkolati szakaszán is, ahol szintén a bal parti depónia szakadt át. A meder keresztben való elzárása a dunaalmási közúti hídnál önmagában itt nem vezetett volna eredményre, mert az időközben lehullott csapadék miatt a Kühtreiberen felülről érkezett vizek, a bal parti szakadáson át változatlanul a mentett területre folytak volna. Ezért itt azt a megoldást választottuk, hogy a hídnál levő szelvény elzárása után, ennek védelme alatt állítottuk helyre a bal parti depónia szakadást, maid ezután a hídelzárást ismét megnyitottuk. A munkát a rendelkezésre álló rövid idő alatt sikerült elvégezni és így a Kühtreiberen megérkező árvíz szabad lefolyást talált a Dunába. A Dunaalmás alatti szakaszon az 1. sz. műút és a hozzá csatlakozó utakat több helyen elérte az árvíz és e helyeken nyúlgátakkal kellett védekezni. Az almásfüzitői árvízvédelmi vonalon elsősorban nagytömegű fakadóvíz jelentkezett ott, ahol a kazettarendszer nincs kiépítve. Aggasztó jelenség a védvonalon nem volt. Gyorsan javult a helyzet az Almásfüzitővel szemben Zsitvatőnél bekövetkezett töltésszakadás után, amikor is az almásfüzitői vízmérce vízállása rövid órák alatt kb. 10 cm-t apadt. E szakadás nélkül mind a komáromi, mind az almásfüzitői vízállás 800 cm körül tetőzött volna, de még így is 31 cm-rel haladta meg Komáromnál az 1954. évi maximumot. A Mosoni Dunán öt árhullám volt április—június között. A legmagasabb vízállás július 17-én a győri vízmércén 757 cm volt, szemben az 1954. évi 745 cm-rel. A vízállás emelkedésével párhuzamosan egyre erősebben jelentkeztek az átázások és buzgárok. Ezek ellen szorítógátakkal, zsákgyűrűkkel és a töltés leterhelésével védekeztünk. Komárom—Almásfüzitő térségében az árhullám fogadására való felkészülést nagyban megzavarta a Vágón váratlanul jelentkezett árvíz. Ezt a vízálláselőrejelzési adatok is bizonyítják, mely szerint: előrejelzés 1965. VI. 11-én 1965. VI. 13-án 1965. VI. 14-én várható vízállás VI. 16-ra 750 cm VI. 17-re 780 cm VI. 17-re 810 cm Tekintettel arra, hogy kb. 750 cm-es vízállás fogadására készültünk fel, a június 17-re várható 810 cm-es vízállás a védekezést rendkívüli erőfeszítések elé állította. A komáromi teherpályaudvar előtti védvonal ugyanis a várható vízállásra alacsony volt és hasonlóképpen alacsonynak bizonyult az egész csatlakozó Komárom—dunaalmási vasútvonal is, amely árvédelmi töltésként működik. A munka gyorsabb elvégzése érdekében a főigazgatóság úgy intézkedett, 10. kép. A Mosoni-Duna bal parti töltése mellett szorítógát homokzsákokból, a bácsi templom felett (1965. VI. 20. 8,45 h.) 32