Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Bencsik Béla: Az 1965. évi árvíz az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság területén

9?ent/f Je/magyarazaf Arr/zve'cte/m/ töltés £ föntött terű/

et Atojo/y/nagyarora/ 2. ábra. Az 1965. évi Lajta árviz által érintett területek bezenyei út között az úgynevezett 14. sz. lokalizációs vonalat. Szerencsére ennek igénybevételére nem került sor, mert a töltéseket, a Hegyeshalom—rajkai vasútvonal alatt védeni tudtuk, az e felett levő vizeket pedig maga a vasúti töltés lokalizálta. Amint a vízállás és időjárás lehető ve tette, a szakadásiak és egyéb helyreállítások munkája azonnal megkezdődött. Az előbbiekben említett úgynevezett nyugat-dunántúli árvíz, az igazgatóság minden erejét igénybe vette. Az erőfeszítések eredményeként sikerült megvédeni a Rába árterében kb. 80 Ó00 kh mezőgazdasági területet, és mintegy 40 községet. Már május elejénközepén azonban a dunai védvonalakra kellett az erőket átcsoportosítani, ahol a dunai árvízvédekezés a dunaremetei vízállás május 4-i áradásával vette kezdetét. 1. táblázat Az elmúlt 70 év jelentősebb árvizeinek vízállása Vízmérce 1897 1899 1923 1926 1940 1954 1965 évi t

etőző vízállás (c

m) Pozsony 940 970 886 795 747 984 914 Dunaremete 565 605 551 507 519 692 654 Gönyű 711 735 702 650 614 774 787 Komárom 680 670 720 660 672 751 781 Az 1. táblázat az elmúlt 70 év jelentősebb árvizeinek vízállását tartalmazza. A táblázatot szemlélve megállapíthatjuk, hogy a dunaremetei mérce kivételével a többi vízmércén a vízállás a korábbi maximumok fölé emelkedett. A jelenség okának részletes felderítése nem ezen ismertetés feladata. Megemlítendő azonban, hogy ez alkalommal a Vág is jelentős árvizet hozott, szemben a korábbi dunai árvizekkel. A szigetközi védvonalon az árvízvédelmi készültség április 23-tól július 14-ig tartott, leszámítva a május 4-től 7-ig tartó 3 napos időszakot, amikor a vízállás az I. fokú készültség alá süllyedt. Az egymást szorosan követő árhullámok a dunaremetei vízmércén rendre magasabban tetőztek az előzőnél: április 30-án 552 cm, május 14-én 580 cm, május 23-án 592 cm, június 16-án 654 cm. Hála az 1954. éves árvíz óta bekövetkezett töltéserősítéseknek, a szigetközi és a kisdunai védvonalakon a töltés meghágás elleni védekezni nem kellett. Annál nagyobb gondot okozott azonban a hosszantartó árhullám, valamint a szigetközi vízáteresztő altalaj és a rajta levő vékony fedőréteg miatt keletkező átázás és fakadóvíz, valamint buzgárok elleni védekezés. Tekintettel arra, hogy a Szigetközben a töltés altalajában végbemenő jelenségek sok esetben minden komolyabb előjel nélkül, meglepetésszerűen jelentkeznek, a sikeres védekezés előfeltételére, a figyelő és jelentőszolgálatra a legnagyobb gondot fordítottuk. A figyelőszolgálat ellátásával a karhatalmi egységek is segédkeztek, majd néhány nap múltával a helikopteres megfigyelés rendszeresítésével nyílt lehetőség a száraz lábbal meg nem közelíthető helyeken fellépő jelenségek azonnali észlelésére. Az azonnali beavatkozás biztosítására a védvonalak mentén állandó riadókészültségben levő osztagokat szerveztünk, amelyek segítségével a veszélyes helyeken a jelenség észlelésétői számított 15—20 percen belül munkába lehetett állni. A védekezésre való felkészülés jegyében, mivel az esős időjárás miatt a töltésen való közlekedés lehetetlenné vált, végig az egész védvonalon kavifcsterítést raktunk a töltésre, Cikolasziget és Dunakilitinél pedig megközelítő utakat építettünk. A Dunaremete feletti védvonalon a legtöbb gondot a fakadóvizekkel szembeni védekezés jelentette. Különösen veszélyes helyzet alakult ki a Dunakiliti és Püski községek között húzódó holt-Duna mentén. A fakadóvizek gyors szaporodására jellemző, hogy a püski zsilipnél a max. külső és belső vízállások közötti különbség mindössze 45 cm-t tett ki. Az említett holt-Dunaágban a Cikolasziget községben végzett vízhozammérés tanúsága szerint 6,1 m

3/s vízhozam folyt le, és igen erős buzgárosodás volt. A megmegemelkedett víz kilépett a holtmederből úgy, hogy Sérfenyő és Cikolasziget községek egy részét elöntötte és nyúlgátakkal kellett védeni Püski, Arak és Halászi községeket az elöntés ellen. A vízfelfakadás mérséklésére a holtágat három helyen keresztben elzártuk és az előállott duzzasztásokkal sikerült a buzgárképzést megszüntetni. Majd később egy terephullám átvágásával mintegy 2 m

3/s vízhozamot a Mosoni-Dunába vezettünk át. 8. kép. Fakadóvizes elöntés a Duna jobb parti töltés mellett Vének községnél (1965. VI. 3. 10,00 h.) A védvonal nagymérvű átázása következtében a doborgazi iskolánál a mentett oldali rézsű kagylósan lecsúszott. A veszélyessé váló csúszást kb. 500 to. terméskővel történt, leterheléssel sikerült megállítani. Buzgárok elsősorban régi holtmeder keresztezéseknél keletkeztek, valamint ott, ahol az 1954-es árvíz után a szorítógát rendszert nem építették ki. A buzgárok egyedi elfogása általában nem járt sikerrel. Így pl. a Doborgaznál keletkezett 50 cm átmérőjű buzgár elfogása után, annak közelében újabb 20—30 cm átmérőjű buzgárok alakultak ki, amelyeket csak új szorítógát rendszer kiépítésével lehetett végleg elfogni. 31