Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Mantuano József: Kis víztározókkal kapcsolatos tapasztalatok Bulgáriában

domboldalon. A talajok minőségével, a domboldalak állékonyságával, építési anyagok kitermelési lehetőségeivel és minőségével. A bulgáriai dombvidéki völgyek, ahová a mikrotározók nagyobb részét telepítették, földtani szempontból kedvező egységes felépítésűeknek minősíthetők. A völgyek a Duna-menti löszös területektől eltekintve általában homokos agyagból épülnek fel és a völgyfenéken alluviális rétegek ritkán találhatók. Ez a felépítés ad lehetőséget a kisgátaknak típus-, illetve iránytervek alapján való létesítésére. A lösztalajon a lösz szerkezetét az építés során átgyúrják, összetörik és utána agyagként kezelik. A kisgátakat 50 évre tervezik, a hordalékjárással különösen nem foglalkoznak. Szükség esetén a mellékvölgyben hordalékfogásra kis bukó-gátakat építenek és ezeket a szükséghez mérten emelik. A hordalékfogó gátakat 100 éves valószínűségű vizekre méretezik. A jég-kérdést nem ismerik. Műtárgyak A tározóba jutó fölös vizeket bukó vagy surrantós árapasztón vezetik el. Szivornyás túlfolyót nem alkalmaznak. A túlfolyót a gáton kívül termett talajra alapozva tervezik burkolattal. A hozzátartozó elvezető csatornát surrantószerűleg képezik ki. Jó eredményt értek el a surrantóba elhelyezett megosztott keresztlécekkel (1. kép), melyek alkalmasak a keletkezett energia kellő csökkentésére. rendákkal zárható (barátzsilip) a víz felülről rácson keresztül folyik az aknába. A zárás mentett oldalon történik aknába elhelyezett tolózárral. Ezt a megoldást általában 10 m vízoszlop magasságáig alkalmazzák. Nem azt jelenti, hogy nem láttunk ennél magasabb gátaknál is ilyen hátsó zárást (2. kép). 2. kép. Fenékleeresztő eternit csőből, mentett oldali elzárással , A csővezeték anyagának kiválasztásánál eternit csöveket használtak 8 m magasságig, nagyobb nyomás esetén vagy az eternit csövet vagy kész betoncsöveket zsaluzatnak használva vasbeton burkolattal veszik körül. Laza talajok esetében acélcsöveket is használnak. A tolózár után csillapító medencét alkalmaznak. A fenékleeresztőt dilatációs hézag nélkül építik, csak munkahézagot hagynak, amit tömítenek. Kétségtelenül az ismertetett megoldásnak előnyei vannak: gyorsan készíthető és aránylag olcsó. A személyes benyomásaink szerint a fenékkiürítő körül előforduló hibák okozták a legtöbb gondot. A gáttestben csőrepedések, amelyeket élőiről zárni nem lehetett, sok üzemzavarral jártak. 10—12 m magas vízoszlop esetén vízkivételi tornyot építenek, s ott már a víz felől zárnak. Láttunk egy vízkivételt, amely ferdén a partoldalra támaszkodott. Az öntözésben szerzett tapasztalat vetette fel, hogy magas gátaknál 10 m-es mélységenként veszik ki a vizet, mert a mélyebb vizek esetén olyan hideg vizet kapnak, amit az öntözésnél nem jól tudnak hasznosítani. Magasabb gátaknál többlépcsős vízkivétel van. Ivóvízellátás céljéra csak 20 m-nél mélyebb és 1000 m-nél magasabban fekvő tározók vizét használják fel. A tározók partjait védelem szempontjából fásítják, ami igen meglepő volt, helyenként a gát lábait, sőt az egész mentett oldali rézsűt beültetik. Egyik gátnál a teljes rézsűt akácfával ültették be. A tervezéssel kapcsolatban meg kell még említenem a tervezési időt, amely 3—6 hónap között változott. Kivitel A gátak építésének fő munkaeszköze a földnyeső és a tolólemezes földterítők. A tömörítést legtöbb esetben maguk a földmunkagépek végzik. A tömörségre szigorú előírásaik vannak, de a mikrotározóknál elfogadják külön tömörítőgépek nélkül elért eredményeket. Nagyobb földgátjaiknál azonban komoly átvételi vizsgálatokat végeznek. Ilyen helyre ún. Litvinov-laboratóriumot telepítenek, amelynek személyzete 1 vezető mérnök, 1 segédmérnök, 8 fizikai dolgozó. A vizsgálatok elsősorban víztartalomra, „k" tényezőre és száraztérfogatsúlyra vonatkozik. A tervezett W„ n

ttól 2% eltérést engednek meg. A kis gátak építési ideje egy év. A nagy gátakat gyors ütemben építik, Meg kell azonban jegyezni, hogy a túlfolyókat nem mindig így építették meg. A túlfolyó burkolatát elhagyták, az elvezető csatornát sem burkolták, ahol a túlfolyó működésbe lépett, ebből zavarok támadtak, a földet a lezúduló víz elmosta, úgyhogy tervbe vették az így épített, túlfolyók utólagos burkolását. Az 50 ha-nál nagyobb felületű tározóknál a túlfolyó méretezésnél figyelembe veszik a visszaduzzasztás következtében beálló árvízi tározódást és a lefolyás intenzitásának csökkenését; ezzel a túlfolyó j méretezéseinél megtakarítást lehetett elérni. A fenékleeresztésnél általában a szabvány 20 nap alatti leeresztést ír elő. A fenékürítő átmérőjét a tározó térfogata alapján határozzák meg: 400 000 m

3-ig 0 30 cm 700 000 m

3-ig 0 40 cm 1 200 000 m

3-ig • 0 50 cm ennél nagyobb térfogat esetén számítással kell az átmérőt megállapítani. Az általuk épített fenékleeresztő számunkra szokatlan megoldás. Ugyanis a víz felől egy aknából indul ki, amely a holt térfogat magasságáig betétge1. kép. Túlfolyó megosztott keresztlécekkel 141