Hidrológiai tájékoztató, 1966 június
Dr. Végh Sándor: Vízkutatás a nicarói hegyek között (Kuba) - Hrabowski Klaus: A hévíz és gőzforrások hasznosítása Izlandon
3/b. táblázat Természetes gőzelöfordulások vegyelemzése (Bodvarsson nyomán 1961) Vegyelemezte: Departm. for Natural Heat, Reykjavik. Hveragerdi Seltun * (Hengill- ' - (Krysuvikterület) terület) Gáztartalom 1,34 lit/kg 7,60 lit/kg Ebből co 2 1,21 lit/kg 6,37 lit/kg H,S 0,07 lit/kg 0,73 lit/kg Hí 0,03 lit/kg 0,41 lit/kg CH 4 0 lit/kg 0,01 lit/kg Egyéb (N 2 stb.) 0,12 lit/kg 0,08 lit/kg A hőveszteség legnagyobb része az 1. és 2. pont szerint történik. Rendkívül nehéz az egyes tényezők mérése. Itt mindenekelőtt a nagy termális tevékenységű területeken szükségesek még vizsgálatok. Eddig csupán durva becsléseket végeztek. A hőátadás szerint a hidrotermális rendszereket nagyság szerinti osztályokba sorolják (4. táblázat). Nagyság osztály I II III 4. táblázat Összes hőleadás 5— 25 . 10 f i kal/s 25—125 125—750 Ezeket az osztályokat, amelyeket Bodvarsson (1961) javasolt az 1. és 2. táblázat okba is átvettük. 4.6. A hőfelhalmoződás a források zónájában. Ilyen területeken a kőzeteket a felszálló hévíz felmelegíti, ezért azok meleg tapintásúak. Námaskard mellett a szerző régi források helyén, ahol a gőz Sö 2-ben feldúsult és amelyek már legalább 100 év óta "nem működnels, már a felszín alatti 30 cm-ben kb. 50 C hőmérsékletet mért. Nagyvonalúan arra kell következtetnünk, hogy több ezer évre volt szükség a kőzetek ilyen mértékű felmelegítéséhez. Ebből adódik, hogy a jégkorszak utáni teljes melegmennyiségnek jelentős része volt szükséges a kőzeteknek a források zónájában történő felmelegítésére. 4.7. A hőtárolás. A hévíz és a gőz hasznosítására mélyített fúrások által a rendszer hőátadása a természetes értéknek sokszorosára növekedhet. A kilépési zónában a víz, illetve a gőzelvonással megnöveljük a cirkulációs sebességet és nagyobb vízmennyiségeket hevíttetünk fel a vízzel átáramlott forró" kőzettel való érintkezés útján. Feltehető, hogy ez a hőátadás' a kőzet hőtartalmának terhére történik, továbbá, hogy a felmelegedés lényegében a kilépési zónában történik, ahol jelentős hőmennyiségek halmozódtak fel. 5. A hőenergia hasznosítása 5.1. Történelmi visszapillantás. Az ország IX. században történt betelepítése óta hasznosítják a hévizet. A monda szerint Izland fővárosát az egyik első telepes alapította. Egy öbölben szállt partra, ahol felszálló gőzfelhőket látott. A hévíz forrásokat házainak fűtésére használta. Ezt a helyet Reykjavik füstölgő öböl néven nevezte. A XIII. században a legtöbb települést a hévforrásokkal fűtötték. A XVIII. század közepe óta a hévíz energiáját sótermelés érdekében a tengervíz elpárologtatására használták. Ma már ez megszűnt. 5.2. Reykjavik. Izland fővárosát a „Reykjavik Hot Water. Supply" látja el forró vízzel. A város lakosságának mintegy a fele élvezi a távfűtést. A vizet 1930 óta 16 km-es vezeték viszi a városba. A hévizet 300— 600 m-es mélyfúrásokból nyerik, a kifolyó víz hőmérséklete 87 .C°. A 16 kmíes. szakasz: , hővesztesége kb. 3 C°. A legutóbbi években a város belterületén több 600—2200 m-es mélyfúrás készült, ezekből átlagosan 138 C° hőmérsékletű gőzt termelnek. Tervezik, hogy a főváros összes házát bekapcsolják a távfűtésbe. A jövőre vonatkozólag az az elgondolás, hogy a főváros közelében egyre több települést lássanak el távfűtéssel. Eddig már 3 települést kötöttek rá a hévíz vezetékre. 5.3. Hveragerdi. Az ország déli tartományának ezen a helyén sok a gőzforrás. A gőzt legtöbbnyire kezdetleges módon fogják fel és hasznosítják fűtésre. Hveragerdiben 1924-ben létesítették az első üvegházakat. Ezekben ez idő szerint különböző növények termelésével kísérleteznek, így paradicsommal, dinnyével, fügével, banánnal és más gyümölcsökkel. Ma a hévízzel és gőzzel fűtött üvegházak alapterülete több mint 75 ha. A távolabbi jövőben az európai országokat akarják ellátni izlandi primőr zöldséggel. Hveragerdi közvetlen közelében a legutóbbi években rendszeres vizsgálatokat folytattak vízgőzzel és hévízzel. Űgy tervezik, hogy itt villamos erőművet építenek. 5.4. Námaskard. Mintegy 5 km-nyire Myvatntól (Szunyogtó, az északi tartományban) keletre van a Námaskard szolfatara mező, a Moberg-formációhoz tartozó magaslat. A század elején a' Námaskard nyugati lábánál kénbányát nyitottak. Megolvasztották a nem működő szolfatarák körül talált ként. A Námaskardtól keletre levő nagy szolfatara mező szegélyén 1920 után több gőzkutató fúrást mélyítettek. A gőz kb. 1,6%-os kéntartalmát akarták hasznosítani. A később épített üzemben a hévforrások hőjével a Myvatn-ban lerakódott igen tiszta kovakövet akarták szárítani, és exportra előkészíteni. A nem gazdaságos kísérleteket már korán abbahagyták. Ma a régi furatokból kb. 200 C°-os 30 att nyomású gőz távozik kihasználás nélkül. 5.5 Energetikai hasznosítás. Ez idő szerint a hévizet és a gőzt még nem hasznosítják villamos energia termelésére. Bodvarsson (1961) becslése szerint az izlandi hévízből összesen 300 MW villamos energia lenne termelhető. Bodvarsson közlése szerint még nem fogtak hozzá erőmű építéséhez. Hveragerdfben 1963-ban egy 15 MW teljesítményű hőerőmű építését tervezték. A szerzőnek nincs tudomása arról, hogy ezt a tervezett erőművet a határidőre elkészítették-e vagy sem. E tervezett kísérleti erőmű elkészülte után, siker esetén hőerőműveket, kívánnak létesíteni. Ez idő szerint Izlandban a vízerőnek csupán 3%-át hasznosítják energiatermelésre. 5.6 Nehéz víz D?0 termelése. A ..Naturwissenschaftliche Rundschau" című folyóirat 1959. évi XI. számának 438. oldalán található rövid jelentés szerint túlhevített gőzből vizet szándékoznák nyerni. Évenként 100 to D,0 előállításával számolnak, 6. A kutatás és feltárás módszerei A hévíz és a természetes gőz feltárására korszerű földtary és geofizikai módszereket használnak. Megjegyezzük, hogy eddig rendszeres vizsgálatokat csupán Reykjavik körül (a „Reykjavik Hot Water Supply" céljára) és Hveragerdinél (a hőerőmű tervezése során) folytattak. Szórványosan kutattak másutt- is, így Krisuvik szolfatara mezőin és Námáskard mellett. A kutatás geofizikai (szeizmikus, mágneses, gravimetrikus és geotermikus) és földtani térképezéssel kezdődött. A zavart és hasadékos zónák felismerésére, amelyek különösen alkalmasak a hévíz és gőz termelésére. Azután fúrásokat mélyítenek, eredményesség esetén ezeket gőz és a hévíz termelésére használják. Ezekben mérik azután a termális körforgalom letel. ' miai módszerekkel ezekből meghatározható a környező területeken az alzat hőmérséklete is.. A regionális vizsgálatok során az al2at hőmérsékletének ilyen közvetett meghatározásával a természetes hévforrások területén is következtetni lehet vízkörforgalom u'sudszer .h§b ártartására. ;,„..•• .rs.3
