Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Végh Sándor: Vízkutatás a nicarói hegyek között (Kuba) - Hrabowski Klaus: A hévíz és gőzforrások hasznosítása Izlandon

A kutatófúrások általában Rotary-eljárással készülnek. Bazaltokban 220 mm-es átmérővel a fúrás haladási sebessége 1—10 m/óra, havi átlagban 1000 m körüli. Általában teljes szelvénnyel fúrnak. 7. Egyes példák 7.1. A mintegy 100 km-nyire Reykjaviktól keletre lévő Nagy Gejzír Izland legismertebb földtani jelensége. Ezen vizsgálta már Bunsen is a gejzírek fizikáját. A szerző nem látogatta meg. A több mint 60 m-re felszökő, korábban 1—4 naponként működött, bizonyos időszakokban napjában többször is. 10 év óta azonban kitörései igen rendszertelenek és ritkák, 1960-ban csupán kilencszer működött. Legtöbbször eredménytelenül kísérelték meg nagymennyiségű kenőszappan adagolásával a gejzír aktivitásának serkentését. Az elmúlt évszázadokban a*Nagy Gejzír hosszabb időszakokon keresztül alig működött, vagy teljesen inaktív volt. Ezt azzal magyarázzák, hogy igen kis méretű szerkezeti mozgások megváltoztatták a víz hozzáfolyását. 7.2. Hengill-vidék. Ez a terület Reykjaviktól keletre van közelebb a fővároshoz, mint a Nagv Gejzír. Ide tartozik Hveragerdi is. Itt nagv repedések futnak össze, a legjelentősebb kétségkívül a Thingvellir melletti Allmanagjá. Több km-es hosszúságú, maximális szélessége 50 m. Ezt a hasadékot kisebb repedések egész sora kíséri. A Hengill-vidéken számos hévíz és gőzforrás van. Hveradalir mellett pl. kezdetleges módon a természetes gőzt egy parasztház fűtésére használ iák. A Hveragerdi melletti 2 óránként működő kis gejzír, a Grytá (2. kép) gőzéről már messziről felismerhető. nyomású gőz távozik, magassága észrevehetően csökkent. A szerző egy kitörését megfigyelte, ekkor a víz kb. 12 m-re szökött fel. Nyugvó állapotban a felszálló csőben a víz kb. 30 cm-nyivel van a felszín alatt. A kitörés előtt a víz lassanként emelkedik. A kitörés akkor indul meg, amikor a víz eléri a felszínt. A gejzír a vizet először rövid lökésekben, azután szökőkútszerűen dobja ki. Egy kitörés 10—15 percig tart. Ezen a gejzíren kívül Hveragerdi mellett sok természetes forrás is van. Egyes helyeken a 200 m

2-t elérő területű kis tavakat, forrásban levő víz tölti ki. 7.3. Námaskard. A Myvatn-tól keletre a Námaskard bizarr magas vonulatán gyakran alig felismerhető hasadékok százain gőzfelhők törnek ki. A kb 70 m-es Námaskard magaslat gerincén, • forrásban levő iszappal telt tócsák vannak. Ez ellene mond Knebelreck (1912) elméletének, amely szerint az iszapkráterek csak a szolfatara mezők mélyebb részein taláthatók, tehát nem mások, mint „talajvízben elfulladt szolfatarák". A Námaskard gerincén, a gőzforrások közvetlen közelében 2 cm-t is elérő kvarckristályokat találtak. Itt valószínűleg új képződményekről lehet szó, amelvek a SiO> tartalmú hévízből vagy gőzkitörésből kristálvosodtak ki. L

ohmeyer M961) Námaskard vidékéről nem említi a kvarckristályokat. A vonulattól keletre egy szerkezeti eredetű 58 m mély völgyben van az ország egyik legielentősebb szolfatara mezeje. Mintegy 1,5 km hosszúságban és 300 m szélességben sűrűn egymás mellett sok iszapkráter van. Peremük eléri az 1,5 m-t is. Az iszap igen változatos, a tisztavfz állapottól a nyúlós iszapig minden átmenet megtalálható (3. kép). 2. kép. A Grytá-gejzír Hveragerdi mellett 1961. június hó 21-én, helyi idő szerint 22 órakor Eredetileg ez a gejzír kb. 18 m magas volt. Amióta azonban tőle kb. 1 km-nyire lévő néhány furatból nagy3. kép. A Námaskard melletti szolfatara mező — egy iszapkráter képe (a szerző felvétele) A völgyfeneket agyagosan mállott bazalt fedi. A megszilárdult iszapnak ez a rétege gyakran annyira vékony, hogy rálépéskor eltörik. Az így képződött lábnyomban azután látható a forrásban levő iszap. A völgy szélén vannak a már leírt és ma már elpusztult gőzfeltáró fúrások. A csövekben gipsz rakódott le. A völgy oldalait mindenekelőtt a meredek nyugatit a kén intenzív sárgára színezi. A szolfatara-mező környezetében erős a S0

2 szag. Námaskardtól nyugatra is volt valamikor egy nagy, ma azonban már nem működő szolfatara mező. Ez felismerhető a sok kb. 0,3—1,5 m átmérőjű, finoman kristályos kénfelhalmozódásról. Ezt a ként egykor termelték. 7,4 Krisuvik. A fővárostól délre a Reykjanes-félszigeten, ez Izland legnagyobb szolfatara-mezeje. Itt nagyobb területen szolfatarák, gőz- és forróvíz-források, meg iszapkráterek találhatók. A pleisztocénkori vulkáni tevékenység és a fiatalabb hegységszerkezeti elmozdulások között szoros összefüggés ismerhető fel. Krisuvik vidékén valamikor kenet és a tenger134