Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Urbancsek János: Szeged város vízföldtana és mélységi vízkészlete

is beleszámítva eddig 413 db fúrt kutat telepítettek. Ezek túlnyomó többségét a 160—260 m mélységközben kifejlődött hdmokrétegekre képezték ki, de több kutat fúrtak 120—160 m-ig is, ugyanis ebből a mélységből már felszökő víz kapható. A vízművek részére és nagyobb közüzemek céljára igénybe veszik még a 260 m-nél mélyebben ismert homokrétegeket is, mert innen 1000—1500, szerencsés vízföldtani körülmények között pedig 2000 l/p vízmennyiség termelhető ki. Ez a kedvező vízföldtani adottság, amely országosan is egyedülálló, annak a következménye, hogy a romániai földkéregmozgások időtartama alatt a pliocénben megindult gyors süllyedés még mindig tovább tartott és fokozódott. Itt alakult ki a Duna egyik erózióbázisa, amely magafelé terelte az északi hegyvidék és Erdély folyóit is. Ezek csak kevés üledéket raktak le, de annál jelentősebb azonban az ösduna hordalékszállítása. A levantei emelet második felétől már a Duna szerteágazó meanderei uralják a folyton sülylyedő felszínt és ez az állapot a negyedkorban is tovább tartott. Az egymás mellett és egymás felett kiépített hatalmas törmelékkúpok legyezőként terülnek szét a szerkezeti árok teljes szélességében úgy, hogy a legdurvább szemcséjű üledékek a vápa tengelyében rakódtak le. A Duna a negyedkor folyamán állandóan és csaknem egyeduralkodóan töltötte fel a Kiskunságot, mert az északról, valamint keletről érkező folyók legfeljebb csak a peremekig szállítottak finomszemcséjű törmeléket. Kivétel volt a Maros, amelynek törmelékkúpja ujjassan ékelődött bele a dunai hordalékok közé. Egyes kutatók a Duna kizárólagos vezetőszerepét és így a törmelékkúp egységes származását nem fogadják el, és jelentős szerepet tulajdonítanak az Östisza hordalékszállításának is. A kiskunsági törmelékkúp egységességét mi sem igazolja jobban, mint a mindenütt jelenlevő víz. A karbonátokban gazdag dunai üledékekből kitermelt rétegvíz mindenütt kemény. Szegeden a rétegvizek keménysége 400—500 m-ben is 10—12 német keménységi fok. A pleisztocén üledékösszlet alsó határának megállapításában is nagyon eltérők a vélemények. Egyesek csak a löszös üledékekkel jellemzett szinteket sorolják a negyedkori képződmények közé és jórészt figyelmen kívül hagyják a folyóvízi lerakódásokat. Az előbbi szemlélet alapján a negyedkori képződmények összvastagsága alig 120—160 m, ami valójában csak a felsőpleisztocén, würm korú üledékeknek felel meg. Figyelembe véve azonban a Duna hordalékszállításának földtörténeti ritmusát, a hordalékanyag ásványtani összetételét, valamint az üledékek szemcsenagyságát, nem utolsó sorban egységes vízföldtani sajátságát; a negyedkori üledékek alsó határa a klinikai hévízfeltáró fúrás szelvényében 610 m. Ehhez hasonló mélységben állapítható meg a többi hévízfeltáró artézi kút rétegsorában is. Eddig a mélységig mindenütt vastag homokrétegek ismeretesek és a közéjük települt vízzáró képződmények csak alárendelt szerepet töltenek be. A legfelső 100 m vastag würmkori üledékek kivételével a következő 100 méterekben általában 50—80% homoklerakódás mutatható ki. Teljes vastagságában'pedig — a már ismertetett három fúrás rétegsora alapján — a homokossági százaléka 56. Ebben az arányszámban nem vettük figyelembe azt a 25—30 m vastag homokréteget, amely a kifejezetten negyedkori üledékek lerakódása előtt halmozódott fel. Ez a porózus réteg, amely a negyedkori süllyedést megelőző, mintegy elősüllyedés durvaszemcséjű üledékének kell tekinteni, az Alföld más területéről is ismeretes. Az alsó határa Szegeden 680, Hódmezővásárhelyen pedig 720 m. Ebből viszont arra következtethetünk, hogy az utóbbi területen a vastagabb negyedkori üledékeknek megfelelően a pliocén üledékek is kimélyülnek és az alaphegység is a környező területekhez viszonyítva mélyebben helyezkedik el. Az előbbi összefüggést geofizikai mérések is alátámasztják. A pleisztocén homokrétegek vízföldtani adottsága nagyon kedvező, 120 m-ből már kifolyóvizet szolgáltatnak. A mélység növekedésével a vízhozam is emelkedik, mert nagyobb mélységben a süllyedés mértékének megfelelően, mind durvább szemcséjű üledékek rakódtak le. Hasonlóan változik a kutak fajlagos vízhozama is. 1 m leszívására 200 m-ig 50—80, 200— 400 m-ig 100—150 (200), 400—600 m-ig pedig 150—200 (300) l/p/m vízhozamgyarapodás érhető el. Eddigiekben összefoglaltuk az Alföld legnagyobb süllyedékterületének a dunai szerkezeti ároknak a mélyszerkezeti és vízföldtani adottságát. Megállapítható, hogy a kraistida törésrendszerhez tartozó bánáti árok észak felé a dunai szerkezeti árokban tovább folytatódik és legnagyobb mélységét Makó környékén, illetve Makó és Szentes között éri el. Ezt a nagy süllyedéket a rodáni földkéregmozgások kezdetétől, a felsőpannóniai üledékfelhalmozódástól, igen sok durvaszemcséjű képződmény töltötte fel, amely kitűnő víztároló. Mivel ezek az üledékek nagy mélységre süllyedtek és az Alföld geotermikus gradiens értéke nagyon kedvező, ezért minden lehetőség megvan arra, hogy az országnak ezen a területén, tehát Szegeden is, geotermikus energiaközpontot lehessen kiépíteni. A következőkben tehát a rendelkezésünkre álló adatok alapján vizsgáljuk meg Szeged város geotermikus energia, illetve hévízkészletét. Szeged város vízkészlete Az előbbiekben már megállapítottuk, hogy geotermikus energiatermelésre Szeged és környéke az ország egyik legalkalmasabb területe. Mivel erre a célra 50 C°-nál melegebb vizet lehet hasznosítani, ezért csakis a felsőpannóniai üledékekből kitermelhető vízmennyiség jöhet számításba. Ennél mélyebben települt idősebb képződmények vízszolgáltatását itt nem ismerjük, de a környező területek vízföldtani adottságának figyelembevételével feltételezhető, hogy ezekből csak olyan kevés vízhozam várható, hogy ezért és az ezzel együtt járó nagy hűlési veszteség miatt gazdaságosan felhasználni nem lehet. A furatok talphőmérsékletéből számított geotermikus gradiens 20 m/l C°. Ez a negyedkori képződmények alsó, valamint a levantei és az eddig feltárt felsőpannóniai üledékek kőzethőmérsékletéből számított átlagérték. Azokban a mélységekben, ahol eddig talphőmérsékletmérés még nem történt, ennek alapján számítottuk ki a lehetséges kőzethőmérsékletet (1. táblázat). Ezekből az adatokból következtethetünk a különböző mélységből kitermelt víz várható hőmérsékletére is. Több artézi kút vízfakadási mélységében mért hőmérséklet, valamint a felszíni kifolyásnál megállapított vízhőfok különbségéből az adódik, hogy Szegeden 1000—1500 l/p vízkitermelés mellett a kifolyó víz hőmérséklete 15°/

0-kal kisebb, mint a rétegvíz beáramlási szintjében mért, ún. talphő. Ennek figyelembe vételével az előbbi termelési viszonyok mellett következtetni lehet a kifolyó víz várható hőmérsékletére is (1. táblázat). Természetesen az így megadott prognosztikus hőmérsékletből némi eltérés lehet, de nem lényeges. A kutanként kitermelhető víz mennyiségének és várható hőmérsékletének ismerete mellett a geotermikus energiatermeléshez, vagy más vízhasznosításhoz feltétlen tudni kell még a rendelkezésre álló vízkészletet is. Mivel a felsőpannóniai rétegvizek utánpótlódásának lehetőségére csak elméleti elképzelések vannak, ezért dinamikus vízkészletszámításra ma még nem vállalkozhatunk. Több kút együttes üzemeltetésére, azok kölcsönhatására, a természetes vízkészletből kitermelhető mennyiségére és utánpótlódására vonatkozólag, mindezideig még keveset tudunk és csak alapos hidraulikai és hidrodinamikai vizsgálatok után lehet tisztázni az előbbi kérdéseket. Ezzel szemben kellő számú mélyfúrással feltárt területen, ahol a vízzáró és vízvezető képződményeket karottázs szelvény alapján jól el lehet különíteni és ismerjük a homokrétegek pórustérfogatát, a tárolt vízkészlet már megállapítható. Így Szeged belterületén az eddig már többször említett három vízfeltáró artézi kút pontos rétegsorának birtokában számításokat vé-