Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Urbancsek János: Szeged város vízföldtana és mélységi vízkészlete

b) hévizes megoldás távvezetékeké: Beruházások összehasonlítása: Kazános: Hévizes: kórház fürdő tsz összesen: kórház távvezetékeké összesen: A megtakarítás beruházásban: 700 000 Ft 4 080 000 Ft 1 062 400 Ft 1 920 000 Ft 7 762 000 Ft 6 294 264 Ft 700 000 Ft 6 994 264 Ft 768 136 Ft Kazános megoldás: kórházé külső üzemeké összesen: Hévíz esetén: kórházé távvezetékeké 3 699 615 Ft 3 040 182 Ft 6 739 797 Ft 970 743 Ft 107100 Ft összesen: 1 077 843 Ft A megtakarítás üzemköltségben: 5 661 954 Ft Megtakarítás összesen: 6 430 090 Ft A fentiek világosan mutatják, hogy a hőforrásos megoldás gazdaságosságban jelentős előnyt biztosít egy központi, korszerű széntüzelésű kazánteleppel szemben. Szeged város vízföldtana és mélységi vízkészlete DR. URBANCSEK JÄNOS OVF Vízkutató és Fúró Vállalat Szeged város fekvése vízföldtani szempontból rendkívül előnyös. Hidegvizének feltárása éppen olyan kedvező, mint hévizének kiaknázása. Ez utóbbi lehetőség kihasználására az elmúlt években és jelenleg is széleskörű melegvízfeltárás folyik a város belterületén és környékén. 1000—2000 m mélységben ismeretes és ma már több fúrással feltárt értékes ásványkincsét, mint geotermikus energiahordozót, az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság egyaránt hasznosítja, és távlatilag is nagy energiakészletet jelent. Ugyanilyen előnyös helyzetet biztosít a városnak a hidegvízkitermelés lehetősége is. Már a 120 m-ben települt homokrétegek felszökő vizet szolgáltatnak és a negyedkori üledékek mélyebb vízvezető szintjeiből kutanként több száz liter vizet lehet percenként kitermelni. így a lakosság ivó- és használati vízzel való ellátása, valamint a gyárak és mezőgazdasági üzemek vízigényének kielégítése az ország területén itt a legjobb, beleértve természetesen a város határán túl, azokat a hasonlóan kedvező földtani körülményekkel rendelkező helységeket is, amelyek a dunai szerkezeti árok területére esnek. Éppen ezért vizsgáljuk meg, hogy milyen mélyszerkezeti előfeltételek biztosítják Szeged városának és a környező területeknek ezt a kedvező vízellátását. A Duna—Tisza közét északnyugat—délkeleti irányban átszelő nagy szerkezeti árok, amely Alsónémeditől Örkényen, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, Szentesen át Makóig követhető, Scheffer megállapítása szerint, az alpi rendszer dinári ágának, nevezetesen a kraistida törésrendszernek folytatása jugoszláv és magyar geofizikai mérések alapján megállapítható, hogy a kraistida övezet, amely Skopje és Belgrád között a felszínen követhető, az Aldunától északra hirtelen nagy mélységre zökkent. Ez utóbbi szakaszát a jugoszláv kutatók „bánáti árok"-nak nevezik, amely észak felé Magyarországon igen nagy mélységben tovább követhető a „dunai szerkezeti árok"-ban. Geofizikai mérések szerint Makó és Hódmezővásárhely között a legmélyebb. Északkeleti szárnyának határát a Pomáz—Mónor— Cegléd és Kunágota irányában ismeretes töréssel húzhatjuk meg; a délnyugati szárnyát pedig az ugyancsak jól nyomozható váli diszlokációs öv délkeleti folytatása választja el a magasan maradt északbácskai hátságtól. Az árok pedig az előbbi két szerkezeti vonaltól délnyugatra, illetve északkeletre, velük párhuzamosan futó lépcsős törések mentén alakult ki. Az eddigi mélyfúrási ismereteink alapján Mindszent környékén is igen nagy süllyedés tapasztalható, mert 2550 m-ben még mindig felsőpannóniai üledékeket harátoltak át. Feltételezhető tehát, hogy a mély rögvonulat Hódmezővásárhelytől északra még nagyobb mélységben folytatódik és lehetséges, hogy Szentesnél található legmélyebben. Erre utal a negyedkori üledékek vastagsága is. Ezek a képződmények Hódmezővásárhelyen 720, Szentesen pedig, az Árpád Termelőszövetkezet területén 760 m vastagságban fejlődtek ki. A városhoz legközelebbi nagymélységű fúrással Ferencszálláson (Fe. 1.) 1700 m-ig felsőpannóniai üledéket harántoltak át, de még a talpon, 2573 m-ben is alsópannóniai képződményeket tártak fel. Idősebb lerakódásokat a környéken tehát nem ismerünk. A szerkezeti árok két szárnyán azonban már a paleozóos és mezozoós üledékeket is kimutattak. Keleten, Mezőhegyesen (Mh 2.) 1202, Battonyán (Bt 1.) pedig 1075 m mélységben gránitba értek. Ettől nyugatra azonban Tótkomlóson, triász mészkő formájában, már mezozóos alaphegységet tártak fel. Ez utóbbi magás rövonulat Tótkomlóstól nyugatra hirtelen nagy mélységbe zökkent és a szerkezeti árok területén az eddigi fúrásokban még sehol sem észlelték. A nyugati szárny legmagasabb rögvonulatában újból előbukkannak az idősebb lerakódások és Üllésen (Ü 6.) 2300 m mélységben paleogén flis üledékben. Pusztamérgesen (Pm 5.) 713 m-ben jura, Tompán (Tp 2.) pedig 515 m elérése után triász alaphegységben állt le a fúrás. Az alaphegységet, az előbbi peremi rögvonulatokon, Tótkomlóson és Tompán is közvetlenül alsópannóniai márga takarja, de az árok tengelyéhez közeledve már vékony miocén üledékek is ismeretesek. Ebből viszont az is feltételezhető, hogy az utóbbi képződmények a szerkezeti árok mélyvonulatában is kifejlődtek és az Üllésen (Ü 6.) 2211 m-től 2257 m-ig feltárt tortonai üledékek további keleti folytatása az eddigieknél jóval mélyebb fúrásokkal kinyomozható. Az ismertetett paleozóos és mezozóos alaphegység, valamint a vékony neogén medencetöltelék vízföldtani adottsága mindezideig ismeretlen. A szénhidrogén feltárásra meddőnek bizonyult furatokban vízkitermelésre irányuló vizsgálat alig, vagy egyáltalán nem törtért. Vízkitermelés szempontjából sokkal jelentősebbek a pliocén üledékek és itt is a felsőpannóniai lerakódások. Teljes vastagságában még csak a peremi részeken tárták fel ott, ahol az alaphegységet is elérték. Az árok tengelyében azonban lényegesen vastagabb kifejlődésű, mert a mély vápát jórészt pannóniai és ennél fiatalabb üledékek töltik ki, de lehetséges, hogy idősebb harmadidőszaki rétegek is kimutathatók. Azokon a helyeken, ahol a pliocén üledékeket teljes vastagságban ismerjük, itt is, mint az ország területén mindenütt, határozottan külön lehet válasz121