Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Urbancsek János: Szeged város vízföldtana és mélységi vízkészlete

tani az alsó- és felsőpannóniai lerakódásokat, ami vízkitermelés szempontjából rendkívül fontos. Mint ismeretes, az alsópannóniai üledékek túlnyomó többsége agyag, agyagmárga és márga. Homokrétegek csak vékony közbetelepülések formájában ismeretesek és ezek is kötöttek, inkább homokkövek. Ezekből jelentősebb mennyiségű vízkitermelésre gondolni sem lehet, amit jól igazol a kiskunfélegyházi városi fürdő részére lemélyített nagymélységű fúrás, ahol különböző korú porózus képződményekben gondos vízföldtani vizsgálatokat végeztek. Az alsópannóniai vízvezető rétegekben négy különböző mélységben történt rétegpróba, azonban kivétel nélkül mind igen kis vízmennyiséget szolgáltatott. Ezenkívül a nyugalmi vízszín is olyan mélyen maradt, hogy a vízkitermelés csak különleges műszaki beavatkozással volt lehetséges. Ebből a vizsgálatból is feltétlen az a következtetés vonható le, hogy az alsópannóniai rétegekben olyan kevés víz tárolódik, hogy gyakorlatilag úgyszólván semmi jelentősége nincs. Ugyanez vonatkozik Szeged környékére is. Itt az alsópannóniai üledékeket még nem ismerjük, de az előbbi és az ország távolabbi területén feltárt képződmények meddősége azt igazolja, hogy vízkitermelésre hasznosítani nem lehet. A benne kialakult kőzethőmérséklet, különösen ezen a területen, rendkívül kedvező, de a hőenergia felszállításának lehetősége a kis vízhozam miatt nagyon korlátozott. Feltétlenül szükségesnek tartjuk ennek kiemelését, mert a geotermikus energiatermelés elengedhetetlen előfeltétele a homokréteg jó vízszolgáltatása. Bármennyire kedvező a magyar medence geotermikus adottsága, ehhez szükséges még a hőenergiát felhozó közeg is. A gazdaságos hasznosításhoz még az is fontos, hogy a megnyitott homokréteg a szükséges vízmennyiséget a felszín felett, azaz kifolyó vízként biztosítsa. Az alsópannóniai rétegek kedvezőtlen vízszolgáltatásával ellentétben, geotermikus energiatermelésre, illetve melegvízfeltárásra, nagyon jelentősek a felsőpannóniai üledékek. Az előbbi agyagos képződményekkel szemben itt vastag homokrétegek fejlődtek ki, és mivel nagy mélységben találhatók, hévízfeltárásra igen alkalmasak, különösen a szerkezeti árok tengelyében. Kiskunfélegyháza, Szentes, Szeaed és Makó által bezárt északnyugat—délkeleti irányban elnyúló terület az ország legjobb mélységi víztárolója. Jelentőségét még az is fokozza, hogy a homokrétegek nagv mélységben helyezkednek el és a kedvező geotermikus adottság mellett 2000 m mélvségből 1500. szerencsés vízföldtani körülmények között még több, 90—95 C°-os vizet szolgáltatnak. Mi a földtani alapia ennek az országosan is páratlanul kedvező vízfeltárási lehetőségnek? A rodáni földkéregmozgások idejében a dunai szerkezeti árok ismét és még erősebben lezökkent. A gyors süllyedést durvaszemcséjű hordalékfelhalmozódás követte és így a felsőpannóniai üledékösszletben, több szinten, vastag homokrétegek fejlődtek ki. Az alsó határát az árok tengelyében, szorosabban véve Szeged környékén, egyedül Ferencszálláson (F 1.) érték el 1700 m-ben. Innen észak felé a fekühatár mind nagyobb mélységre süllyedt, feltételezhetően egészen Szentesig. Felső határa kb. 1200 m-ben lehetséges. Ez egyben a gyakorlatilag hasznosítható geotermikus energiatermelés határát is jelenti, mert ebből a mélységből már 55—60 C-os kifolyó víz várható. A felsőpannóniai homoküledékek mélységi eloszlására vonatkozólag a szakembereknek az a véleménye, hogy legnagyobb százalékban az alsó szintekben halmozódtak fel. Itt ezeknek a rétegeknek egyrésze még ismeretlen, de feltételezhető, hogy kifejlődtek és így még nagyobb mélységből is jelentős forróvíz kitermelésére lehet számítani. A feltárt rétegek átlagos homokossági %-a 19. Ennek megállapítására 3. kifejezetten vízfeltáró fúrás karottázs szelvényét használtuk fel és a további számításokhoz is az itt jelzett homokrétegek átlagos vastagsági és egyéb vízföldtani jellemzőit vettük figyelembe (1. táblázat). Az átlagérték számítása azért szükséges, mert a székelysori, a klinikai, és a Textilművek területén lemélyített artézlkutak földtani szelvényében, annak ellenére, hogy aránylag kis távolságra vannak egymástól, a homoküledékek aránya meglehetősen eltérő. Ezért célszerűnek tartjuk, különösen a vízkészletszámításnál, a középérték használatát. Legnagyobb homokfelhalmozódás 1200—1400, valamint 1600—1800 m között mutatható ki. Az előbbi mélységközben a székelysori fúrásban 80, a Textilművek területén 40, a klinikai rétegsorban pedig 31 m homoküledéket tártak fel. Az utóbbi 200 m rétegösszletben pedig a porózus rétegek 28%-ban szerepelnek. Megjegyezzük, hogy a számításainkban csak a 3 mnél vastagabb homokrétegeket vettük figyelembe, mert az ennél vékonyabb vízvezetők gyakorlatilag nem hasznosíthatók. A feltárt felsőpannóniai üledékek homokossági százaléka — később ismertetésre kerülő fiatalabb üledékekhez viszonyítva — nem nagy, de hogyha figyelembe vesszük, hogy az 10—20, egyes helyeken pedig 40 m-t is elérő vastag homokrétegekből tevődik össze

s akkor már jelentős tárolóknak kell tekinteni, amit a nagy vízhozam is igazol. A melegvízfeltáró kutak teljesítőképességének bemutatására külön táblázatban ismertetjük az 500 m-nél mélyebb homokrétegeket megcsapoló kutak legjellemzőbb vízföldtani adatait (2. táblázat). Mindezekből megállapíthatjuk, hogy a felsőpannóniai rétegek vízszolgáltatása és ezzel a felszínre hozott geotermikus energia igen jelentős, amit a város nagyon gazdaságosan hasznosíthat. Az előbb ismertetett tengeri üledékekhez hasonlóan, jó víztárolóknak bizonyulnak a levantei lerakódások is. A rodániai földkéregmozgások utolsó szakaszában az Alföldön mindenütt nyugodalmasabb időszak következett, kivéve az ismertetett szerkezeti árokban. Itt a süllyedés még fokozottabban tovább folytatódott és az így kialakult vápát újabb és még durvább szemcséjű üledékek töltötték fel. Ezek már részben folyóvízi képződmények és ennek megfelelően durvábbak, mint a felsőpannóniai lerakódások. Nemcsak az üledékek szemcsenagyságában mutatható ki jelentős változás, hanem az egyes porózus rétegek vastagságában és területi elterjedésében is. Az itteni homokrétegek vastagabbak és általánosabb elterjedésnek. Az idősebb pliocén lerakódásoktól nem lehet olyan élesen elhatárolni, mint a negyedkori üledékektől. Az utóbbiak még sokkal homokosabbak és ez a változás minden átmenet nélkül következik be. Vastagsága 600 m és átlagos homokossági százaléka 25. 600 m-től, a negyedkori rétegek alsó határától, mind több homok mutatható ki és a legmélyebb szintekben, 100 m-ként, 30—36%-ra emelkedik a vízvezető képződmények aránya. A közbetelepült vízzáró szintek anyaga limonit- és mészkonkréciós tarka agyag. Az itteni homokrétegekre, annak ellenére, hogy vízszolgáltatásuk nagyon kedvező, még kevés artézi kutat telepítettek. Ez azzal magyarázható, hogy átmeneti helyzetben vannak a hidegvízfeltárásra nagyon alkalmas negyedkori és a hévízszolgáltatásra igénybe vett felsőpannóniai üledékek között. Mivel Szegeden a pleisztocén képződményekből a hidegvíz szükségletet biztosítani lehet, ezért a kevésbé üdítő levantei rétegvizeket ivó és használati víz céljára nem termelik, annál is inkább, mert költséges. A magasabb szintekből kitermelhető víz hőmérséklete geotermikus energiaszerzésre még nem alkalmas, ezért erre a célra sem hasznosítják. Melegvíz kitermelésre sem veszik igénybe, mert a város strandvíz szükséglete kielégített. Mindezideig csak a legalsó homokrétegeiben tárolt 53 C°-os vizet használja fel a Haladás és Felszabadulás Termelőszövetkezet kertészeti kultúra céljára. Így a levantei rétegekben tárolt tetemes vízmennyiséget mindezideig álig hasznosítják Annál inkább igénybe veszik a negyedkori üledékekben tárolt vízkészletet. Az ugyancsak 600 m vastag pleisztocén képződményekre, a város külterületét 122