Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Urbancsek János: Szeged város vízföldtana és mélységi vízkészlete

tani az alsó- és felsőpannóniai lerakódásokat, ami vízkitermelés szempontjából rendkívül fontos. Mint ismeretes, az alsópannóniai üledékek túl­nyomó többsége agyag, agyagmárga és márga. Homok­rétegek csak vékony közbetelepülések formájában is­meretesek és ezek is kötöttek, inkább homokkövek. Ezekből jelentősebb mennyiségű vízkitermelésre gon­dolni sem lehet, amit jól igazol a kiskunfélegyházi városi fürdő részére lemélyített nagymélységű fúrás, ahol különböző korú porózus képződményekben gon­dos vízföldtani vizsgálatokat végeztek. Az alsópannó­niai vízvezető rétegekben négy különböző mélység­ben történt rétegpróba, azonban kivétel nélkül mind igen kis vízmennyiséget szolgáltatott. Ezenkívül a nyu­galmi vízszín is olyan mélyen maradt, hogy a vízki­termelés csak különleges műszaki beavatkozással volt lehetséges. Ebből a vizsgálatból is feltétlen az a kö­vetkeztetés vonható le, hogy az alsópannóniai réte­gekben olyan kevés víz tárolódik, hogy gyakorlatilag úgyszólván semmi jelentősége nincs. Ugyanez vonat­kozik Szeged környékére is. Itt az alsópannóniai üle­dékeket még nem ismerjük, de az előbbi és az ország távolabbi területén feltárt képződmények meddősége azt igazolja, hogy vízkitermelésre hasznosítani nem lehet. A benne kialakult kőzethőmérséklet, különösen ezen a területen, rendkívül kedvező, de a hőenergia felszállításának lehetősége a kis vízhozam miatt na­gyon korlátozott. Feltétlenül szükségesnek tartjuk ennek kiemelé­sét, mert a geotermikus energiatermelés elengedhetet­len előfeltétele a homokréteg jó vízszolgáltatása. Bár­mennyire kedvező a magyar medence geotermikus adottsága, ehhez szükséges még a hőenergiát felhozó közeg is. A gazdaságos hasznosításhoz még az is fon­tos, hogy a megnyitott homokréteg a szükséges víz­mennyiséget a felszín felett, azaz kifolyó vízként biz­tosítsa. Az alsópannóniai rétegek kedvezőtlen vízszolgál­tatásával ellentétben, geotermikus energiatermelésre, illetve melegvízfeltárásra, nagyon jelentősek a felső­pannóniai üledékek. Az előbbi agyagos képződmé­nyekkel szemben itt vastag homokrétegek fejlődtek ki, és mivel nagy mélységben találhatók, hévízfeltá­rásra igen alkalmasak, különösen a szerkezeti árok tengelyében. Kiskunfélegyháza, Szentes, Szeaed és Makó által bezárt északnyugat—délkeleti irányban el­nyúló terület az ország legjobb mélységi víztárolója. Jelentőségét még az is fokozza, hogy a homokrétegek nagv mélységben helyezkednek el és a kedvező geo­termikus adottság mellett 2000 m mélvségből 1500. szerencsés vízföldtani körülmények között még több, 90—95 C°-os vizet szolgáltatnak. Mi a földtani alapia ennek az országosan is pá­ratlanul kedvező vízfeltárási lehetőségnek? A rodáni földkéregmozgások idejében a dunai szerkezeti árok ismét és még erősebben lezökkent. A gyors süllyedést durvaszemcséjű hordalékfelhalmozó­dás követte és így a felsőpannóniai üledékösszletben, több szinten, vastag homokrétegek fejlődtek ki. Az alsó határát az árok tengelyében, szorosabban véve Szeged környékén, egyedül Ferencszálláson (F 1.) érték el 1700 m-ben. Innen észak felé a fekühatár mind nagyobb mélységre süllyedt, feltételezhetően egészen Szentesig. Felső határa kb. 1200 m-ben lehetséges. Ez egy­ben a gyakorlatilag hasznosítható geotermikus ener­giatermelés határát is jelenti, mert ebből a mélységből már 55—60 C-os kifolyó víz várható. A felsőpannóniai homoküledékek mélységi elosz­lására vonatkozólag a szakembereknek az a vélemé­nye, hogy legnagyobb százalékban az alsó szintekben halmozódtak fel. Itt ezeknek a rétegeknek egyrésze még ismeretlen, de feltételezhető, hogy kifejlődtek és így még nagyobb mélységből is jelentős forróvíz ki­termelésére lehet számítani. A feltárt rétegek átlagos homokossági %-a 19. Ennek megállapítására 3. kifeje­zetten vízfeltáró fúrás karottázs szelvényét használtuk fel és a további számításokhoz is az itt jelzett homok­rétegek átlagos vastagsági és egyéb vízföldtani jel­lemzőit vettük figyelembe (1. táblázat). Az átlagérték számítása azért szükséges, mert a székelysori, a kli­nikai, és a Textilművek területén lemélyített artézl­kutak földtani szelvényében, annak ellenére, hogy aránylag kis távolságra vannak egymástól, a homok­üledékek aránya meglehetősen eltérő. Ezért célszerű­nek tartjuk, különösen a vízkészletszámításnál, a kö­zépérték használatát. Legnagyobb homokfelhalmozódás 1200—1400, va­lamint 1600—1800 m között mutatható ki. Az előbbi mélységközben a székelysori fúrásban 80, a Textil­művek területén 40, a klinikai rétegsorban pedig 31 m homoküledéket tártak fel. Az utóbbi 200 m rétegössz­letben pedig a porózus rétegek 28%-ban szerepelnek. Megjegyezzük, hogy a számításainkban csak a 3 m­nél vastagabb homokrétegeket vettük figyelembe, mert az ennél vékonyabb vízvezetők gyakorlatilag nem hasznosíthatók. A feltárt felsőpannóniai üledékek homokossági százaléka — később ismertetésre kerülő fiatalabb üle­dékekhez viszonyítva — nem nagy, de hogyha figye­lembe vesszük, hogy az 10—20, egyes helyeken pedig 40 m-t is elérő vastag homokrétegekből tevődik össze s akkor már jelentős tárolóknak kell tekinteni, amit a nagy vízhozam is igazol. A melegvízfeltáró kutak tel­jesítőképességének bemutatására külön táblázatban ismertetjük az 500 m-nél mélyebb homokrétegeket megcsapoló kutak legjellemzőbb vízföldtani adatait (2. táblázat). Mindezekből megállapíthatjuk, hogy a felsőpan­nóniai rétegek vízszolgáltatása és ezzel a felszínre ho­zott geotermikus energia igen jelentős, amit a város nagyon gazdaságosan hasznosíthat. Az előbb ismertetett tengeri üledékekhez hason­lóan, jó víztárolóknak bizonyulnak a levantei lerakó­dások is. A rodániai földkéregmozgások utolsó szaka­szában az Alföldön mindenütt nyugodalmasabb idő­szak következett, kivéve az ismertetett szerkezeti árok­ban. Itt a süllyedés még fokozottabban tovább foly­tatódott és az így kialakult vápát újabb és még dur­vább szemcséjű üledékek töltötték fel. Ezek már rész­ben folyóvízi képződmények és ennek megfelelően durvábbak, mint a felsőpannóniai lerakódások. Nem­csak az üledékek szemcsenagyságában mutatható ki jelentős változás, hanem az egyes porózus rétegek vas­tagságában és területi elterjedésében is. Az itteni ho­mokrétegek vastagabbak és általánosabb elterjedé­snek. Az idősebb pliocén lerakódásoktól nem lehet olyan élesen elhatárolni, mint a negyedkori üledékektől. Az utóbbiak még sokkal homokosabbak és ez a változás minden átmenet nélkül következik be. Vastagsága 600 m és átlagos homokossági száza­léka 25. 600 m-től, a negyedkori rétegek alsó határától, mind több homok mutatható ki és a legmélyebb szin­tekben, 100 m-ként, 30—36%-ra emelkedik a vízvezető képződmények aránya. A közbetelepült vízzáró szin­tek anyaga limonit- és mészkonkréciós tarka agyag. Az itteni homokrétegekre, annak ellenére, hogy vízszolgáltatásuk nagyon kedvező, még kevés artézi kutat telepítettek. Ez azzal magyarázható, hogy átme­neti helyzetben vannak a hidegvízfeltárásra nagyon alkalmas negyedkori és a hévízszolgáltatásra igénybe vett felsőpannóniai üledékek között. Mivel Szegeden a pleisztocén képződményekből a hidegvíz szükség­letet biztosítani lehet, ezért a kevésbé üdítő levantei rétegvizeket ivó és használati víz céljára nem terme­lik, annál is inkább, mert költséges. A magasabb szin­tekből kitermelhető víz hőmérséklete geotermikus energiaszerzésre még nem alkalmas, ezért erre a célra sem hasznosítják. Melegvíz kitermelésre sem veszik igénybe, mert a város strandvíz szükséglete kielégí­tett. Mindezideig csak a legalsó homokrétegeiben tá­rolt 53 C°-os vizet használja fel a Haladás és Fel­szabadulás Termelőszövetkezet kertészeti kultúra cél­jára. Így a levantei rétegekben tárolt tetemes víz­mennyiséget mindezideig álig hasznosítják Annál inkább igénybe veszik a negyedkori üledé­kekben tárolt vízkészletet. Az ugyancsak 600 m vas­tag pleisztocén képződményekre, a város külterületét 122

Next

/
Thumbnails
Contents