Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Miháltz István: Az Alföld déli részének földtani és vízföldtani viszonyai

ságban, a 0,5 m-t azonban ritkán haladja meg, ezért nem ábrázoltuk különálló képződményként. Mindig humuszos, sokszor nehéz megkülönböztetni a löszfelszín humuszosodott vályogjától, amelybe fokozatosan átmegy. Ha erősebben agyagos és humuszos ez az iszaptakaró, átmenetet alkot a régi agyagba. Jellegzetes réti agyag azonban csak a terület É-i peremén, a Kőrös mellett van, nagyrészt az alacsony fekvésű löszre települve, kisebb részben a Kőrös alluviumán. A hosszan elnyúló, kanyargós elhagyott folyómedrek sekély mélyedéseiben is a réti agyagba átmenő humuszos iszapot találunk a felszínen. Ugyancsak humuszos agyagos üledék borítja a szikesek felszínét is. Ez is részben a löszös üledék, részben a holocén öntésanyag szikesedési folyamata útján jött létre. Ezen az egész területen iszap és agyag a löszös rétegek fekvője, csak Szarvastól Ny-ra, meg Kondorostól ÉNy-ra találunk homokot a löszréteg alatt. A vízállásos, kiöntéses jelleg tehát már a löszképződés előtt megvolt. A Kondoros környéki homok felső részben szélhordta származású, megfelelő adatok nélkül azonban nem lehetett térképileg elkülöníteni, a folyóvízi homoktól, úgy, hogy részben ez utóbbit jelöltük mindenütt az innen D-re eső nagy homokalapú területeken is. Ugyanilyen összefoglalás volt szükséges az iszap és agyag fekvőre. A pontosabb meghatározás nélküli, nagyrészt talajvízkút-adatok alapján óvatosságból inkább iszapnak jelöltük a fekvőt, agyagnak csak ott, ahol erre biztosabb támpont volt. 4.3. Békés—csongrádi hátság így nevezhetnénk ezt az uralkodólag homok-alzatú dombosabb területet, amelynek északi határa Szentes—Nagyszénás—Kondoros—Mezőberény vonala, a déli pedig Hódmezővásárhely—Orosháza—Békéscsaba. Orosházától és Békéscsabától D-re már csak mesterséges elhatárolás lehetséges, mert ugyanolyan felépítésben folytatódik a terület D-re, a délkeleti or szághatárig. Ez utóbbi rész nagysága és még fokozottabban homok-altalajú jellege szükségessé teszi, hogy külön említsük. A délkeleti nagy homokterületből kiágazólag két sávban találunk lösz alól kibukkanó partidűne vonulatokat. Az egyik Nagyszénás környékétől kiindulva halad Ny-ra Szentes és Mindszent irányába, a másik Orosházától fordul DNy-ra és nyomozható egészen Hódmezővásárhelyig. Mivel a DK-i nagy homokterület kétségtelenül az egykori Maros lerakódása, valószínű, hogy az ebből kiágazó partidűne homok vonulatok is Maros-ágakból származnak. Biztos megállapításuk azonban ásványos összetételi vizsgálatra vár. A pleisztocénvégi vízfolyások medreit részben eltemette az utolsó löszképződés lerakódása, helyenként azonban a pleisztocénkori medrek helyén holocén vízfolyások alakultak ki, amelyek a löszfelszínbe csekély mélyedéseket is erodáltak. E medrek helyét többnyire erősen humuszosodott alluvium, vagy éppen rétiagyag borítja. Ez alatt megtalálható a pleisztocénkori mederhomok. Az elhagyott vízfolyásokat nagy kiterjedésben partidűnék kísérik, amelyek homokját nyugatias irányú szelek fújhatták és halmozhatták fel a part közelében, mert ezek a kiemelkedő vonulatok majdnem kizárólag a kimutatható régi medrek keleti oldalán húzódnak végig. Az egykori partidűne laza homokja csak kevés helyen bukkan fel a felszínre, nagyrésztlöszhomok, vagy száraztérszíni lösz borítja az egykori homokdombokat, az ezektől távolabbi, sík területet pedig infúziós lösz. Az egykori partidűnék közeiben lefolyástalan, elgátolt mélyedések alakultak ki, ezekben kis foltokban néhol szikesedés állt be. A felszíni képződmény változatosságához hasonló a fekvő rétegek kifejlődése is, ugyanis az uralkodólag homok alap helyett kisebb foltokban agyag és iszap rétegeket is találunk. A pleisztocén partidünés területek felépítését, általánosított szelvényben 8. ábrán mutatjuk be. A Kondoros—Mezőberény—Békéscsaba közti területen nem elszigetelt vonulatokban sorakozó partidünét találunk, mint innen Ny-ra, hanem nagy kiterjedésű homok fekűt, melyből nagy számú, apró bucka emelkedik ki a felszínre a lösz alól. A homokdombok közti területet uralkodólag száraztérszíni, homokos lösz borítja, helyenként azonban vannak iszapos lösz foltok is, amelyeket mint említettük, térképünk nem tüntet fel. Területünk K-i szélén, Békéscsabától D-re nagyobb agyagos-szikes löszterület van, amelynek fekvőrétegeirql nincsenek adataink. 4.4. Békés—csanádi homokos hátság A Békés—csanádi hátság néven összefoglalt partidünés szárazföldi löszös, helyileg emelkedettebb terület homokját, mint említettük, DK felől az ország területébe benyúló Maros-hordalékkúpból szétágazó folyók szállították. Az egész Kőrös—Tisza—Maros-közi terület tehát tulajdonképpen óriási hordalékkúp, amelynek csúcsát a Kevermas—Kétegyháza környéki kavicsos durvahomok terület képezi. Innen sugárirányban az ország belseje felé haladólag fokozatosan finomodik a lösz alatti rétegek összetétele, a hordalékkúp északi peremén, a Kőrös közelében máiösszefüggő iszap-agyag rétegeket találunk, de ilyenek vannak szakadozott foltokban a nyugati peremen is, a Tisza közelében. Lehetséges, hogy a Tisza-völgy jobb oldalán, A Duna—Tisza-köze DK-i peremén levő nagy kiterjedésű lösz alatti agyagos-iszapos rétegek területe is a nagy marosi hordalékkúp kifinomodott, 8. ábra. A Hódmezővásárhely—Orosháza környéki partidünés területek általános szelvénye 1. Mederbevágódás előtti képződmények. 2. Folyóvízi homokkal kitöltőit egykori meder. 3. A folyóvízi lerakódásból kifújt partidűne homok. 4. Löszös finomhomok. 5. Száraztérszíni lösz. 6. Nedvestérszíni (infúziós) lösz. 7. Holocén vízfolyás medre, részben humuszos agyaggal kitöltve. 117