Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Miháltz István: Az Alföld déli részének földtani és vízföldtani viszonyai

peremi kifejlődése és így folytatását képezte a Kőrösközi agyagos területnek, amelytől csak a Tisza holocénkori völgybevágódása szakította el. Így volna magyarázható a Csánytelek közelében marosi összetételűnek megállapított homok származása is (48). A marosi hordalékkúp központját alkotó homokterületet borítja a legdurvább összetételű löszös üledék. Részben löszös finomhomok, másutt homokos lösz. A két kifejlődés egymástól elég bizonytalanul határolható el. Ezen a területen a vastagsága is legkisebb a löszös rétegeknek, néhol csak pár dm a löszös homok, amely ilyen helyen az alatta levő laza homokig vályogosodott. E központtól kifelé (É, ÉNy és Ny felé) haladólag a löszös rétegek finomodásukkal együtt vastagodnak is. 4.5. Maros—Szárazár környéki síkság A Hódmezővásárhely — Orosháza — Mezőhegyes közti terület az innen É és főleg K felé levőtől már felszíni formáiban elüt feltűnően síkabb voltával. A löszös rétegek fekvője itt is legnagyobbrészt homok, sok helyen azonban nagyobb foltokban iszap, vagy agyag. A fekvő változatosságát kívánjuk bemutatni a Földeák és a Mezőhegyes szelvényekkel (9. és 10. ábra). A lösz kifejlődése ezen a területen majdnem kizárólagosan nedvestérszíni, a terület voltának megfelelőleg. Középső részén a lefolyástalanság következtében nagy területeken találunk szikesedett részeket. A terület DNy-i, a Maroshoz közeli része átmenetet mutat a csanádi homokos terület felé. Makó DK-i szélénél homokbuckákra települt száraztérszíni löszfolt van, a Magyarcsanád—Csanádpalota melletti pleisztocénkori vízfolyás K-i partján pedig hosszan elnyúló partidűnére települt lösz. A löszterület a Maros mentén, főleg a Tiszához közeli részeken süllyed legalacsonyabbra. A löszfelszín ilyen lapos horpadásában rakódott le a Földeák— Maroslelle közti nagykiterjedésű rétiagyag, amely É-ra Hódmezővásárhely közeléig felnyúlik (9. ábra). A Maros völgye mentén pedig a Tisza völgyével való egyesüléséig, a folyóvízi kiöntések borították el az alacsony fekvésű löszt, amely helyenként apró foltokban bukkan ki az alluvium takarójából. A pleisztocén térszínnek ezt a völgymenti alacsony szegélyét tekinthetjük a tágabb értelemben vett Maros-völgynek (akár a Tiszánál) a tulajdonképpeni Maros-völgy itt is csak a Maros vándorló medrei által pár km szélességben és 15—18 m mélységig a holocénben kierodált és feltöltött mélyedés. 9. ábra. Földtani szelvény Földeáktól Ny-ra (Ungar T. 1952. után) 1 = középszemű homok, 2 = aprószemű homok, 3 = iszapos finomhomok. 4 = finomhomokos iszap, 5 = agyagos iszap, 6 = agyag, 7 = humuszos agyag (rétiagyag), 8 = infúziós lösz, 9 = iszapos lösz, 10 =„ eróziós felület. IRODALOM 10. ábra. Földtani szelvény Mezőhegyes környékéről (Ungár T. 1952. után) = iszapos finomhomok, 2 = finomhomokos iszap, 3 = agyagos iszap, 4 = iszapos agyag, 5 = kövér agyag, 6 = infúziós lösz, 7 = iszapos lösz. 1. Bendefy L.: Belső kontinentális kéregmozgások a Kárpátmedencében. (Budapest, 1934.) 2. Bulla B.: A magyar medence pliocén és pleisztocén terraszai. (Földrajzi Közlemények. LXIX. k. 4. füz. Budapest, 1941.) 3. Bulla B.: A Kiskúnság kialakulása és felszíni formája. (A Földrajzi Könyv- és Térképtár Értesítője. II. 101. Budapest, 1051.) 4. Bulla B.: Az Alföld felszínének kialakulása. (Alföldi Kongresszus. M. Tud. Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya kiadványa. Budapest, 1953.) 5. Bulla B.: Általános természeti földrajz. II. köt. (Budapest, 1954.) 6. Cholnoky J.: Az Alföld felszíne. (Földrajzi Közlemények, XXXVIII. k. 414—436. Budapest, 1910.) 7. Dávid F.: A Duna—Tisza-közi futóhomok kop118