Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Juhász István: A Rakaca völgyi víztározó hőmérsékleti viszonyai

A Rakaca-völgyi víztározó hőmérsékleti viszonyai JUHÁSZ ISTVÁN Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem A tározó és vízgyűjtőjének természetföldrajzi leírása A Rakaca-völgyi tározó hazánk legjelentősebb tározója. Miskolctól ÉK-re, 60 km-re a Borsod—Abaúj— Zemplén megyei Szalonna és Meszes községek között fekszik. A borsodi iparvidék vízellátását biztosító regionális vízmű egyik létesítménye. A tározó feladata a Rakaca patak visszatartott vizéből a Bódva kisvízi vízhozamainak 1,9 m

3/'s-re kiegészítése. Ez a minimális vízhozam feltétele annak, hogy a Bódva mellé telepített borsodsziráki regionális vízmű vízellátása zavartalan legyen. A tározó tó a völgy mély vonulatában mérve mintegy 3 km hosszúságú. Felső végénél Meszes község szélső házait p^rtvédmű biztosítja. A tó legmélyebb pontja a völgyzárógátnál 148 m A. f. (kb. 200 cm a zsilipház mércéjén), a völgyzárógát koronaszintje 156 m A. f. (kb. 1000 cm) van. Normális üzem esetében a legalacsonyabb vízszint — azaz a legalacsonyabb üzemi szint — 149,2 m. A. f. (kb. 320 cm), a legmagasabb vízszint pedig — vagyis a maximális üzemi szint — 154,3 m A. f. (kb. 830 cm). A vízjáték tehát kb. 5 m. A Rakaca patak, amely a tározó főtáplálója, csapadékból, illetőleg hóolvadásből eredő vízfolyás, amelyet néhány csekélyvízű forrás táplál. A patak K— Ny-i irányú fővölgyéhez É—D-i irányú mellékvölgyek kapcsolódnak. A vízgyűjtő terület legnagyobbrészt jobboldali vízfolyásokkal tagolt, amelyek mintegy feldarabolják a vízgyűjtő területét, mégis a legnagyobb mellékvízfolyása a Bátori patak, balról torkollik a Rakacába. A Rakaca patakon kívül közvetlenül a tározóba két időszakos vízfolyás, a Martonyi patak és a Karola patak ömlik, amelyek csak nagyobb esők alkalmával szállítanak ielentős vízmennviséget. A vízgyűjtő terület nagysága 233 km

2, hossza 26 km, átlagos szélessége 9—Í0 km. A vízgvűitő terület 233 km

2-ből 33 km

2 erdő terület, kb. 10 km

2-nvi terület rét és legelő, a többi főleg szántóföldi művelés alatt van. A területen 18 község települt. A vízgvűitő terület legmagasabb pontia az É-on emelkedő Tilalmas bérc (488 m). A vízgyűjtőt határoló hegyek gerince 250—300 m magas. A felszínt alkotó alapkőzet jobbára tömör. Tornaszentandrás—Rakaca községek vonalától Nv-ra főleg devon-, karbon- és triász-időszaki mészkő, helyenként agvagpalával fedve, nagyobb területeken aavágós mállás-termékkel és lösszel borítva. Kelet felé az alankőzet pannóniai agvag és homok, itt az ókori és középkori rétegek a mélybe vetődtek ÉNv—DK-i irányú törések mentén, és a terület a pannóniai beltó öble volt, amelybe később az ős Bódva és az ős Hernád homokos, kavicsos üledéket hordott. A Msőnliocén és pleisztocén mozgásokkal a terület feldarabolódott,. egyes részei féloldalasan megbillentek, ígv, alakult ki a Rakaca patak asszimetrikus völgvp. A völgy nagvrésze süllvedéssel Vpletkezett, de találunk antecendens szakaszokat is, főleg Rakaca és Meszes községek között. A tározó tulaidonkénnen asszimetrikus völevben van. A dél felől elhelvezkedő Nagvsom hegv: karbon időszaki rög. amelvpt a tulaidonkénneni Szendrői dombvidék legkeletibb taeiának foghatunk feV Erről a ten'rWrnl Lána S. a következőket írja a Földrajzi Értesítő 1955. évi I. füzetében: „Az alacsony, mindössze 300—310 m-ig emelkedő dombvidék morfológiailag el sem különül jobban a távolabbi környezetétől, keleti szárnya ugyanis a Cserehát fiatalkorú rétegsorából álló halomvidékéhez, a nyugati szárny pedig a Rudabányai hegységhez és a Sajó—Szuha—Bodva közti neogén dombvidékhez csatlakozik." Szendrői dombvidék: „...ahol a karbon rétegek felszínre bukkannak. Ez a terület a Rakaca alsó völgyszakasza mentén kezdődik és innen dél felé Szendrőn és Szendrőládon át nagyjából a Bodva mentén Edelény szomszédságáig húzódik ... ... A karbon korú keményebb kőzetekből álló kis tönkmaradványokban meredekebb lejtőjű völgyek vágódtak be, mint a laza harmadkorvégi üledékbe. A magános karbon rögök is nagyon meredek lejtővel emelkednek ki. (Pl. szendrői Várhegy, Kis Somos hegy stb.) A karbon korú kőzetekből álló dombvidék északi része a rögökké bomlott Szendrő és Meszes közötti rögsor." A Nagysom hegyen kvarc kavicsok is találhatók, amelyek a harmadidőszaki folyókból származnak. A karbon mészkőben néhol forrásvízből kivált kalcit . telér található, sőt egyes helyen a kalcit egyik módosulatát, a pizolitot találunk, amely meszes hévforrástevékenységre utal. A tározó déli oldalán elhelyezkedő Nagysom hegyen a mészkő meredek partfallal szakad le. A tározót szegélyező északi partvonal tulajdonképpen két részre osztható: a Martonyi pataktól nyugatra: homokköves, agyagos rétegsoros dombsor található, keletre: vörös agyag és lösz váltakozásából álló alacsonyabb dombsor, amelyet kb. a XV. XVI. medernyilvántartási keresztszelvény irányában lezár a karbonrögök darabja, amely egészen Rakacáig húzódik. A rögökön, különösen az északi lejtőkön, tölgyesek találhatók, bükkel és gyertyánnal keverve. A déli lejtőn szántóföldi művelés folyik (burgonya és bab), egy-két helyen telepített nyírfák és a partok mentén néhol éger található. Az északon lévő dombsoron szántóföldi művelés (búza, lucerna, kukorica) és a szőlőtermelés, a Rakaca-patak árterén rétgazdálkodás folyik. A víztározóban 1965. július 5—10-ig végzett részletes hőmérsékletmérések Feladatunk a víztározóban lévő víz hőmérsékleti viszonyainak vizsgálata volt. Mértük a víz hőmérsékletét különböző mélységekben a tófelület különböző pontjain. A víz hőmérsékletét kétféleképpen mértük: először a vízfelszín, majd 5 cm, 10 cm mélységben lévő víz hőmérsékletét határoztuk meg közvetlenül. A mélyebb vízrétegek hőmérsékletét egy parafadugóval zárt műanyag edény (2 1) segítségével mértük úgy, hogy az edény aljára megfelelő súlyt helyezve az edényt a kívánt mélységre engedtük, ahol a dugót a zsinór segítségével kihúztuk és így vízmintát vettünk. Az edényt kb. 1—2 percig hagytuk a vízben, hogy átvegye a víz hőmérsékletét, majd az edényt felhúzva, a víz hőmérsékletét egy 0,1 C° érzékenységű hőmérővel határoztuk meg. A víz hőmérsékletét általában a következő tényezők befolyásolhatják: 1. A levegő hőmérséklete, amit jól mutat az, hogy a hőmérséklet emelkedésével a tó felszínének és a közvetlen alatta lévő víznek a hőmérséklete emelkedett. 2. A be- és kisugárzás. 3. A szél (negatív tényező, általában a párhuzamos erős párolgás miatt a hőmérsékleti értékeket csökkenti). 4. Párolgás (negatív tényező). 5. Csapadék, amely ebben az időszakban hűtő tényezőként szerepelt. Ezek a tényezők jelentősen befolyásolják a tá100