Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Dr. Hídvégi János: A budapesti gyógyfürdők általános és közegészségügyi helyzete

Gellért-gyógyfürdő A fürdő egész éven át üzemelő gyógyfürdő- és uszodarészből, valamint csak nyáron működő strandfürdőrészlegből áll. A fürdő 1920-ban nyílt meg, a pezsgőfürdő 1926-ban, a hullámfürdő 1927-ben épült. 1960-ban a fürdő forgalma 1 millió fő volt. A Gellért gyógyfürdő forráscsoportja dolomitból a felszínre bukkanó hévizet szolgáltat. A forrásfoglalást a Szabadság-híd építésekor készítették. A forrásfoglalás 103 m

2 alapterületű, betonozott medence, amelybe a víz 1,5 m mély árokból alulról tör fel. A vizet szivattyúkkal szívják a pincébe helyezett 4 db 850 m

3 össztérl'ogatú tárolómedencébe és innen továbbítják a fogyasztási helyekre. A víz a radioaktív, kalcium-magnéziumhidrogénkarbonátos, szulfátos, kloridos ásványvizek csoportjába tartozik. A forrásvíz hőmérséklete 42—44 C°. A medencék vizét naponta (leeresztik és újra töltik. Alacsony Duna vízállás és nyári csúcsforgalom idején a fürdőbe jutó hévizet melegített városi ivóvízzel kell pótolni. A Gellért gyógyfürdő Budapest legkorszerűbb fürdője, ennek ellenére észlelhetők olyan hiányosságok, amelyeket meg kell szüntetni. Az egész épületben, a fürdőkre jellegzetes, áporodott szag érezhető, amely a nem kielégítő szellőztetés következménye. A pincében tárolt víz szennyeződhetik és ezért a gazdaságosabb üzemelés érdekében a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat magas tároló létesítését javasolja. Ez, az elmondottak értelmében, közegészségügyi szempontból is kívánatos. Visszatérő jelenség, hogy mállik a vakolat, a fémből készült ablakszerkezetek vetemednek és rozsdásak, az ablakok nincsenek ellátva földről kezelhető nyitó szerkezettel. A sósfürdőben a kádak alakja és kivitelezése nem megfelelő, mert a szürke, betonszínű kádak tisztítása nem ellenőrizhető és felületük érdessége kellemetlen nyomást gyakorol az emberi testre. A napozóra vezető felvonó járószékének szellőzése sem kielégítő. A lábgombásodás megakadályozása érdekében itt, valamint az öszszes fürdőkben mielőbb rendszeresíteni kell műanyagból készült, csírátlanítható papucsot. A fürdőmedencék a mostani fokozott igénybevétel következtében hamarabb szennyeződnek. Ennek megakadályozása érdekében módot keli keresni arra, hogy a látogatók a medence használata előtt, valamennyi budapesti gyógyfürdőben kötelezően használják az előfürdőket. Rudas gyógyfürdő A Rudas gyógyfürdő egész éven át üzemelő hévizes gyógy- és gőzfürdőből, gyógyvizet szolgáltató ivócsarnokból, valamint uszodai részből áll. Ehhez kapcsolódik még egy 18 ágyas kórházi részleg. A hévizek a felszínre bukkanó dolomitból természetes források alakjában, vagy a dolormtba mélyített fúrásokból jutnak felszínre. A források helyét meghatározzák a törések, azonban az azonos törések mentén levő források és kutak hidraulikai szempontból egymással össze is függnek. A Rudas gyógyfürdő hévízszükségletét a fürdő területén levő természetes forrásokból és fúrt kutakból elégíti ki. Ezen a területrészen 15, név szerint elkülöníthető, foglalt forrás, illetőleg forráscsoport, valamint 6 db fúrt kút található. Ezek délről északra haladva a következők: Árpád IV. (fúrt kút), Árpád III. (fúrt kút), Árpád II., Árpád I., Mátyás, Beatrix, Diana, Hygiea, Kinizsi, GülBaba, Török, Musztafa, Rákóczi, Hungária II. (fúrt kút), Kossuth, Attila I., Juventus (fúrt kút), Attila II. (fúrt kút), Udvari, Hungária I., Döbrentei téri (fúrt kút) források. A források ott törnek fel, ahol a vetőkkel átjárt, repedezett, összetöredezett dolomit a felszínen, vagy közvetlenül a felszín alatt megtalálható. A források közül a legbővebb hozamúak <30—100 l/p) a Török és Mátyás források, míg a többi forrás hozama igen csekély (2—20 l/p). A források vizének hőmérséklete 35—42 C°. A fúrt kutak közül a Juventus a legbővebb hozamú és tulajdonképpen a fürdő hévízszolgáltatásának alapját képezi. E kút hozama jelenleg 200— 500 l/p. Á Gellérthegy körüli források és kutak — különösen a Rudas- és Imre gyógyfürdők területén — hozama fokozatosan és állandóan csökken. Lehetséges, hogy ebben szerepet játszik a források elöregedése, de valószínű, hogy ez csak egyik okozója a budapesti hévízrendszernél észlelhető általános hozamcsökkenésnek. Az elmúlt egy-két évtizedben a Rudasés Imre gyógyfürdők forrásainál volt nagymértékű a hozam és a nyugalmi vízszíncsökkenése. A nyugalmi vízszin süllyedése a Juventus és Attila kutakban, a fúráskori adatokhoz viszonyítva kb. 2 m-re becsülhető. A források és kutak összvízadó képessége, a Duna vízállásának függvényében, 350—1100 l/p között változik. A vizek — radioaktív kalcium-magnéziumhidrogénkarbonátos és szulfátos hévíznek minősülnek. Az uszoda pincéjében található ún. Diana és Hygiea források vizét hidegvízként használják. A víz hőmérséklete 30 C°. Régebben, amikor a források hozama még bő volt, ezek vizével töltötték meg az uszodát is. A fürdő jelenlegi kiépítettsége mellett a szükséges vízigény még biztosítható és a medencék vizét is tudják naponta cserélni. A Rudas gyógyfürdő hiányosságai az épület korszerűtlenségéből adódnak. Súlyosan kifogásolandó, hogy a szellőzés nem kielégítő. Á gépházak és a hozzájuk vezető folyosók tatarozatlanok, az itteni források fedése hézagos. Általában a források és azok környéke nem olyan gondozott, mint amilyent azoktól fürdőegészségügyi szempontból jogosan elvárhatnánk. A Mátyás forrás, egyike a legértékesebb természetes forrásoknak, a második világháború előtt üveg alatti forrásfoglalása látványosság volt, most elhanyagolt sziklaüreg. Kívánatos lenne a régi foglalást helyreállítani, hogy a látogatók újra gyönyörködhessenek benne. A Rudas gyógyfürdő elavult, korszerűtlen épület. Fürdőpolitikai és városrendezési szempontból egyaránt felmerül a gondolat: nem lenne-e helyes ezen a helyen a fürdőt megszüntetni, vizét a Döbrentei téren építendő új gyógyfürdőhöz vezetni és a mostani helyen csak a műemlék jellegű török kupolát hagyni meg a Juventus víz ivócsarnokaként? Imre gyógyfürdő A fürdő eredete még a török megszállás előtti időkre nyúlik vissza. A második világháborúban javarészt elpusztult, újjáépítése most van folyamatban. Az Imre gyógyfürdő hévizei a Gellérthegy északi oldalának dolomitrétegeiből erednek. Földtani és vízellátási viszonyai azonosak a Rudas gyógyfürdő adottságaival. Az Imre gyógyfürdő hévízszükségletét a főépületben levő sziklahasadékból előtörő Kis- vagy Mátyás forrásból és Nagy forrásból kapja. Az 1934— 1935-ös években a fürdő előtti területen, három kutatófúrást mélyítettek, de ezek a kutak a háború alatt megsemmisültek. Jelenleg csak a Nagy forrás vizét használjuk fel. Hozama 300 l/p, hőmérséklete 40—42 C°. A víz alkáliákat is tartalmazó kalciummagnézium-hidrogénkarbonátos hévíz, amely még jelentős mennyiségben szulfátot, kloridot és fluoridot is tartalmaz. A Mátyás forrás a radioaktív vizek csoportjába tartozik, a rádiumemanációs anyag tartalma 2,3 m curie, sótartalma 1,8 l/g. A háború alatt megsemmisült 200 m mély kénes artézi kút szulfid tartalma 2,2 mg/l volt, hőmérséklete 38 C°. Az Imre gyógyfürdő csak jelen adottságai alapján bírálható el. A megmaradt medencék körül zsúfolták össze a kabinokat. A kellő szellőzés biztosítva nincs, a helyiségek gőzösek, túl melegek. Szociális helyiségeket, pihenőket, gyúróhelyiségeket nem tudnak biztosítani. A gyógyfürdő jelen állagában minimálisra csökkentett igénnyel sem elégíti ki a követelményeket. 66