Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Török László: Vízgazdálkodási fejlesztési csoportok működése a Vízügyi Igazgatóságokon - Hiesz Dénes: Tanulságok egy külföldi szakember Magyarország tapasztalataiból

e) Az agyagöblítés használhatósága. f) Az „Aquadrill" típusú berendezések használata. g) A szivattyúzási próbák. h) Űj mérési módszerek. Az alábbiakban az egyes fejezetek lényegesebb mondanivalóit foglaljuk össze: a) A vízkutatás szervezési formája Megemelíti, hogy Magyarországon hidrogeológiai munkával jelenleg több mint 80 szerv foglalkozik, melyek legtöbbje elvileg az Országos Földtani Főigazgatóság ellenőrzése alá tartozik. Ezek közül kiemeli az Országos Földtani Főigazgatóság Hidrogeológiai Osztályát, a Magyar Állami Földtani Intézetet, az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetet, valamint a szakosított Országos Vízkutató és Fúró Vállalatot. Ez utóbbinak profilírozott szervezetét röviden ismerteti. Utal arra, hogy a területileg szervezett szénkutató vállalatok (Észákmagyarországi, Középdunántúli és Mecseki Földtani Kutató Fúró Vállalat) is végeznek bizonyos hidrogeológiai megfigyeléseket. Az egyéb szervek közül az Országos Vízügyi Főigazgatóságot, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatot, a Bányászati Kutató Intézetet, a Kőolaj- és Gázipari Trösztöt, végül a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékét (dr. Papp Ferenc professzor) emeli ki. E fejezetben foglalkozik még a vízföldtani szakvélemények és az anyagfeldolgozás kérdéseivel, melyek részint a Magyar Állami Földtani Intézetnek, részint az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat Vízföldtani Osztályának ügykörébe tartoznak. 0) A rétegek elkülönítése Rámutat arra, hogy a hidrogeológiai kutató és termelő fúrások kivitelezésénél az egyes vízadó (rétegek különválasztására Magyarországon lényegesen nagyobb gondot fordítanak, mint Csehszlovákiában. Ennek okát abban keresi, hogy a vízadó szintek elégtelen elkülönítése miatt igen nagy gazdasági és termelési veszteségek keletkeznek és a sikertelenségek oka főleg ebben a hiányosságban keresendő, s csak kisebb mértékben vezethető vissza a földtani adottságok kedvezőtlen alakulására. Kiemeli, hogy a helyes technológiai kivitel biztosítása céljából a hagyományos vízkizárási módszereket (agyagolás, stb.) mindinkább kiszorítja a leghatékonyabb eljárás, a nyomással végzett palástcementezés. c) A fúrás technológiája A korszerű fúrási technológia legfőbb jellemzőit a teljesszelvényű iszapöblítéssel végzett fúrásban, a vízadó szintek megállapításánál, a geofizikai módszerek széles körű alkalmazásában, a teleszkópikus kiképzésű, s kevés rakatváltással végrehajtott béléscsövezésben és a nyomással végzett palástcementezésben látja. Megemlíti, hogy a követelmények és adottságok szerint ezeket a folyamatokat egyedi magvétel, vagy szakaszos magfúrás, kisátmérőjű keresőfúrás, végül próbaszűrő beépítésével végrehajtott vízhozam vizsgálat egészítheti ki. Ismerteti a legújabban alkalmazott fúrás és furatkiképzés technológiai elemeit, éspedig külön-külön az ismert és az ismeretlen földtani szelvény esetén végzett vízkutatás, valamint hévízkútfúrás esetére. Ez utóbbival kapcsolatosan felsorolja az újszegedi hévízkút (1905 m) főbb műszaki adatait is. A korszerű technológia alkalmazásának előnyeit a vízadó szintek megfelelő elkülönítésében és a fajlagos béléscsősúly (kg/fm) csökkenésében — mint gazdaságossági tényezőben — jelöli meg. d) A perforálás módszerei Az előre elkészített szűrővel és a jet perforálással történő rétegbekapcsolásokat már az előző fejezetekben említette. E helyen csupán az eróziós perforálás módszereit ismerteti. Felsorolja az eróziós perforálás legfőbb előnyeit, éspedig a furatátmérő szabályozhatóságát, a kőzet természetes szerkezetének megóvását, a dinamikus hatások kiküszöbölését, a béléscső és a palástcementezés tökéletes átlyukasztását, a kis átmérőjű béléscsövek períorálhatóságát, s végül

1 a réteg megtámasztás lehetőségét. Felhívja a figyelmet arra is, hogy az eróziós perforálás magyar szabadalom (Mihályi, Buda, Szabó) és a szükséges eszközök külkereskedelmi vonalon beszerezhetők. e) Az agyagöblítés használhatósága E fejezetet Csehszlovákiában valószínűleg újszerű és forradalmi megállapítással vezeti be, mely szerint a magyarországi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy hidrogeológiai fúrásoknál bizonyos feltételek mellett nemcsak lehetséges, de igen előnyös, sőt esetleg elkerülhetetlen a sűrű öblítő közeg (agyagközeg) használata. Az alkalmazhatóságot bizonyos technológiai követelményekhez köti, amelyek az öblítőfolyadék technológiájának betartása, megfelelő öblítőszivattyúk alkalmazása, a furat faláról az iszapkéreg eltávolítása, s végül a szükséges geofizikai és hidrodinamikai mérési, valamint cementező aggregát kapacitás biztosítása. A réteg áteresztőképességének káros befolyásolásával kapcsolatban az iszaplepény eltávolításának mindhárom lehetőségét felsorolja, éspedig a mechanikai (bővítőfúrás), a hidrodinamikai (magasnyomású öblítőfej alkalmazása) és végül a kémiai (pl. timsós oldat adagolás) módszereket. A sűrű öblítéssel végzett fúrás előnyeit elemzi, melyek a fúrási munka gyorsasága, s így a költségek csökkentése, a beépített béléscsövek tekintetében mutatkozó megtakarítás, a kiképzett furat egyszerű szerkezete és a rétegek megbízható különválasztása. Véleménye szerint ez a módszer Csehszlovákiában előnyösen alkalmazható lenne, különösen Szlovákia és Morvaország alföldi területein, a harmadidőszaki és a cseh kréta (cenoman) rétegekben. f) Az „Aquadrill" típusú berendezések használata Megemlíti, hogy Magyarországon háromszáz méter mélységig hidrogeológiai fúrásoknál általában az „Aquadrill" típusú fúróberendezést használják. (Megjegyzés: ez a megállapítás nem egészen helytálló.) Helyesen jelöli meg a berendezés előnyeit, mely szerint a fúrási és a bélés csövezés i művelet egy munkaütemben végrehajtható, a berendezés egyaránt alkalmas forgatva és ütveműködő fúrásra, végül a berendezés könnyen szerelhető és szállítható. Röviden felsorolja az „Aquadrill" típusú fúróberendezés főbb műszaki jellemzőit, g) A szivattyúzási próbák Ismerteti a tisztító- és a próbaszivattyúzás lényegét és legfontosabb technológiai előírásait, valamint a maximálisan kitermelhető és a megengedhető üzemi vízhozam meghatározását. Utal arra, hogy egyszerű kezelése és széles skálájú teljesítése miatt szivattyúzás céljára Magyarországon legelterjedtebben a kompresszorozást (mammutszivattyú) használják. h) Űj mérési módszerek Találóan állapítja meg, hogy a magyarországi hidrogeológia egyik legnagyobb eredménye a kőolaj45