Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Szalay Ferenc: A tervezett Brennbergi és Sopronbánfalvi tározók ismertetése

bányászatban már használatos hidrodinamikai mérési módszerek mind szélesebb körű alkalmazása. E módszerek közül a nyomásmérésre és rheometriára tér ki. Röviden ismerteti a nyomás-mérések típusait {nyomás depresszió, nyomás emelkedés és nyomás gradiens mérés), valamint a hidrogeológiai kutatással kapcsolatosan nálunk használatos műszereket. Elemzi a nyomásmérések eredményeiből képezhető paramétereket. A rheometrikus mérések módszerét leírja, majd megjegyzi, hogy Magyarországon e mérési mód elsősorban meglevő kutak hibaforrásainak felkutatására használatos, de leszögezi azt is, hogy mind szélesebb körben alkalmazzák a minőségi értékelés és az áramlási paraméterek megállapítása területén is. * Reméljük, helyes volt a bevezetőben megjelölt célkitűzésünk, mivel a külföldi szakember tanulmányát ismerve megállapíthatjuk, hogy beszámolójában éppen azokra a kérdésekre mutat rá, melyek a fejlődés jelenlegi szakaszában vízkutatási módszereink súlypontjának tekinthetők. Ezek a szervezés kérdésein kívül az iszapöblítéses teljesszelvényű fúrás, a hosszú csőrakatok, a palástcementezés, a karottázs vizsgálatok alkalmazása és e módszerek eredményeképpen az egyes vízadó szintek helyes elkülönítése. Ezenkívül az eróziós perforálás bevezetése, az iszaptechnológia fejlesztése, könnyen mozgatható korszerű fúróberendezés konstruálása, nagyteljesítményű kompresszorok alkalmazása, végül a hidrodinamikai mérések módszertanának fejlesztése. Célunk tehát az kell legyen — és ezt az ismertetett beszámolóból tanulságként vonhatjuk le —, hogy a műszaki fejlesztés terén adott lehetőségeinket a felsorolt kérdésekre koncentráljuk, ezenkívül a legszélesebb munkaterületen alkalmazzuk a már kialakult módszereket és eljárásokat. A tervezett Brennbergi és Sopronbánfalvi tározók ismertetése SZALAY FERENC Ikvamentl Vízgazdálkodási Társulat, Sopron A Magyar Hidrológiai Társaság kezdeményezésére az 1963. évben több előadás keretében foglalkoztunk Sopron város vízellátásával, valamint a Sopron környéki öntözés fejlesztésével. Jelenleg az ipari üzemek is az dvóvíhálózatból nyerik üzemi vízszükségleteiket. Az 1952. évi 403 000 m

3-es ipari vízfogyasztás 1962. évig 885 000 m

3-re emelkedett, összesítve Sopron város ipari üzemeinek várható vízigénye: 1 626 000 m

3. Sopron város vízellátása négy termelőhelyről történik. Ezek együttes napi vízhozama 7100 m

3 volt az 1962. évben. Sajnos, ezen termelési helyek hozama a csúcsfogyasztás idején a legkisebb, a nyári hónapokban átlagértéke 22%-ra lecsökkenhet. Az öntözés kérdését vizsgálva a Soprontól keletre fekvő községekben, amelyek az Ikva patakkal közvetlen kapcsolatban állnak, szükség lenne az öntözés fejlesztésére. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha a csapadékvizet összegyűjtjük, tározzuk. Tehát, hogy Sopron és környékének vízellátását javítsuk, az öntözött területeinket bővítsük, megvizsgáltuk egy esetleges tározó építésének lehetőségét. Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 20 éves vízügyi fejlesztési kerettervében, a negyedik ötéves tervidőszakában ütemezte a Sopronbánfalvi tározó kivitelezését. A további lehetőséget vizsgálva megállapítottuk, hogy Brennberg-Fehér út mentén is létesíthető tározó. A továbbiakban a két tervezett víztározót külön-külön ismertetem. Brennbergi víztároló A Rák patak völgyében létesítendő tározó a megszűnt brennbergi vasútvonaltól Ny-ra húzódna (1. ábra). A völgyelzárás helyét a völgyet kereszirányban ívesen átszelő, meglevő vasúti töltés szabja meg. A völgy morfológiai felépítésénél fogva is ez a hely bizonyult a legkedvezőbbnek elzárás szempontjából. A töltés víz felőli oldala ívesen domború, így alaki szempontból kedvező elhelyezkedésű. A tározóhoz tartozó részvízgyűjtőterület 10,5 km

2 területű völgykatlan. A vízgyűjtő főere a Rák patak. A vízgyűjtő terület legmélyebb pontja 324,00 m (orsz.) a legmagasabb pontja 557,60 m (orsz.). A vízgyűjtő területnek 80—85%-át erdő borítja, a többi rét. A Sopron környéki csapadékviszonyok az Alpokéhoz hasonló jellegűek. Viszonylag száraz a tél, bőséges csapadékú a nyár. A 24 órai átlagos legnagyobb csapadékmennyiség 1901—1940. közötti évi 47 mm. 1. ábra. Átnézetes helyszínrajz A 24 órai maximális csapadékmennyiség évi 81 mm. Zivatarok száma a vízgyűjtő területén aránylag csekély, évente mindössze 15—20 esetben észlelhető. 50 év alatt mért legkisebb hőmérséklet 1929. II. 11-én 29,9 C°, a legnagyobb 1950. VII. 5-én +37,7 C°. Vízhozam szempontjából a Rák patakon észlelési és mérési adat nincs, a patak vízhozamait a rendelkezésre álló hidrometeorológiai adatok alapján, a lefolyási viszonyok meghatározása után számítottuk ki: A dr. Lászlóffy-féle térkép alapján a Rák patak vízgyűjtőterületére vonatkozóan a fajlagos lefolyás sok évi átlaga 5 l/'sec/km

2. Eszerint a vizsgált' elzárási szelvényben a hozzátartozó 10,5 km

2 vízgyűjtőterületet véve alapul, a középvízhozam értéke KÖQ = 52,5 l/sec = 0,053 m

3/sec. A Győri Vízügyi Igazgatóság által elhelyezett vízmércén 1963. augusztus és szeptember hónapokban 46