Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Török László: Vízgazdálkodási fejlesztési csoportok működése a Vízügyi Igazgatóságokon - Hiesz Dénes: Tanulságok egy külföldi szakember Magyarország tapasztalataiból

Vízgazdálkodás fejlesztési csoportok működése a Vízügyi Igazgatóságon TÖRÖK LASZLÖ Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság, Debrecen A vízszükségleteknek az ipar és mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos rohamos növekedése során a korlátlan, szabad vízkészlet ma már egyre jobban leszűkül és további gazdasági fejlesztés már csak a szigorú víztakarékosságot biztosító tervszerű vízgazdálkodás útján lehetséges. Ez a helyzet parancsolóan írta elő a területi vízügyi szerveknél a vízgazdálkodással hivatalból foglalkozó egységek: a vízgazdálkodási osztályok és ezeken belül a vízgazdálkodás-fejlesztési csoportok életre hívását. A vízgazdálkodásfejlesztési csoportok elsőrendű feladata a vízzel mérlegszerűen való gazdálkodás operatív megvalósítása. Feladata — melyeket a 15/1962. OVF. üt. részletesen rögzít — e cél köré csoportosulnak. A vízgazdálkodás alapfeladata a mérleg két oldalának megfelelően kétirányú: egyrészt a rendelkezésre álló vízkészletek pontos felmérése, az ezzel kapcsolatos adatok gyűjtése és rendszerezése, mérések megszervezése és az e téren szükséges beavatkozások megtervezése, másrészt a jelenlegi és távlati vízigények felmérése, rangsorolása és a szükséges módosítások elvégzése. A feladatok — bár alapjaikban egységesek — területenként sok olyan különleges szempontot vetnek fel, ami a területi vízgazdálkodás sajátos helyi jellegét alakítja ki. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (Debrecen) területén a vízgazdálkodást az alábbiak jellemzik: 1. a terület kisvízfolyásainak saját vízkészlete gyakorlatilag nincs; felszíni víz csak a terület határvonalán levő folyókból (Tisza, Berettyó, Sebes-Körös) vehető ki; 2. a terület kb. 80%-ra a sík domborzati viszonyok miatt a tiszalöki öntözőrendszer vize a belvíz és öntöző csatornahálózattal eljuttatható; a vízelosztó rendszerből a természetes vízfolyásokba leadott vízpótlás lehetővé teszi, hogy a csúcsidő alatt a fenti területen bárhol jelentkező felszíni víztöbblet helyes üzemeléssel bármely más ponton hasznosítható legyen; a vízkészletgazdálkodás elválaszthatatlanul összefügg az üzemelési, vízkormányzati feladatokkal; 3. a területen kiépített fő vízvezető vonalak — főleg a Keleti Főcsatorna — korlátozott vízszállítási teljesítőképessége miatt (melyet a Tisza II. vízlépcső megépítéséig a Körösvölgyi vízpótlás is fokozottabban terhel), a felhasználható vízkészletet hidrológiai korlátokon felül műszaki-hidraulikai tényezők is korlátozzák, ami ugyancsak a vízkormányzási feladatok jelentőségét fokozza; 4. a vízigény döntő hányada mezőgazdasági jellegű (mezőgazdasági csúcsigény kb. 40 m

3/s, ipari vízigény 0,4 m

3/'s); 5. a felszín alatti vízkészletből a) fel,színközeli, mezőgazdasági igények irészére gazdaságosan hasznosítható talaj vízkészlet viszonylag kis területre (bihari kavicskúp) korlátozódik, mennyiségileg — a felszíni vízkészlethez viszonyítva — nem jelentős; b) rétegvíz ivóvízellátás céljára a terület legnagyobb részén gazdaságosan elérhető (60—120 m) mélységben feltárható és az igényeket — Debrecen város távlati ellátása kivételével — kielégíti. A folyó év elején az 1965. évi mezőgazdasági vízmérlegtervezet összeállítása során kitűnt, hogy a jelenlegi öntözésfejlesztési ütem mellett a vízkészletek 1965-re teljesen kimerülnek. Emiatt a fejlesztési ütem csökkentése, és új vízkészletek biztosítása érdekében nagyarányú tározó fejlesztés szükséges. A vízgazdálkodási szellem érvényre jutását segíti elő, hogy a csoport feladatát képezi a Területi Vízgazdálkodási Keretterv készítésének összefogása és folyamatos kiegészítése, valamint egyéb távlati tervek készítése, készíttetése, illetve véleményezése. A vízgazdálkodási elgondolások gyakorlatba való átültetésére kedvező lehetőséget nyújt, hogy a csoport bonyolítja le a saját vízgazdálkodási beruházások terveinek bírálatát és jóváhagyását, míg a külső szervek vízügyi beruházásának ellenőrzését és irányítását a megfelelő új szemlélettel végzett vízjogi engedélyezés teszi lehetővé. A vízgazdálkodás korszerűsítését, a biztosított anyagi eszközök legésszerűbb felhasználását biztosítja, hogy a fejlesztési csoport a tervezésnél, kivitelnél és az üzemnél legmesszebbmenőkig érvényesíti a műszaki fejlesztés szempontjait. Ennek érdekében többek között szervezi a műszakiak közép- és felsőfokú továbbképzését és szakirodalmi tájékoztatását. A TIVIZIG Vízgazdálkodási Osztályának munkájáról a kívülállókat a „Tájékoztatás a Tiszántúl vízgazdálkodásáról" című időszakos kiadvány tájékoztatja. (Előadásként elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság 1964. május 5-i vitaülésén. Szerk.) Tanulságok egy külföldi szakember magyarországi tapasztalataiból HIESZ DÉNES Országos Vízkutató és Fúró Vállalat A Prágai Központi Geológiai Intézet jeles szakembere Jan Jetei geológus 1962. év második felében hazánkban játrt a magyar vízkutatás módszereinek és eszközeinek tanulmányozása céljából. Tapasztalatait a „Geologiczky Pruzkum" (Geológiai kutatás) c. folyóirat 1963. évi 11. számában foglalta össze. Beszámolóját célszerű lesz röviden isimertetni, ugyanis hasznos tanulságot nyújthat az a szemlélet, melyet egy külföldi szakember vízkutatásunk jelen fejlődési szakaszáról alkot. Jan Jetei beszámolóját nyolc fejezetre bontja: a) A vízkutatás szervezési formája. b) A rétegek elkülönítése. c) A fúrás technológiája. d) A perforálás módszerei. 44