Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Thoma Frigyes: Eljárás bázisköbtartalom meghatározására

\ tervei alapján) a másik pedig a tatatóvárosi olimpiai edzőtáborban. Ezek a létesítmények a maguk kivitelezésében nem valósítják meg az eredeti finn szauna hagyományos követelményeit. A tatai edzőtábor kertjében létesült szauna mellett lévő tó vize 1962-ben elapadt, és így az jelenleg nem is használható. Tervek vannak azt illetően, hogy a Komárom megyei Vízműigazgatóság gondozásában a tatai ún. Fényes-források mellett létesül a finn szabványok előírásainak figyelembevételével szauna fürdő. Ezt az első előírásos követelményeknek megfelelő szaunát kísérletnek kell tekintenünk, amely azonban egymagában nem alkalmas arra, hogy a szaunának Magyarországon való használhatóságára nézve útmutatást adjon. Kívánatos lenne Budapesten is több szauna létesítése, elsősorban a Testnevelési Főiskolán, esetleg a Műszaki Egyetemen (annak sport-terével kapcsolatban), amelyek sportorvosi felügyelet mellett a hazai éghajlati viszonyok között kifejtett szaunahatást volnának hivatva kísérleti úton vizsgálni. Ugyanakkor mód és lehetőség volna a Margitszigeten (a Nemzeti Sportuszodával kapcsolatban), Csepelen (a gyárüzemekkel kapcsolatban) nagyobb arányú tömegszauna, a Római-parton, az Úttörő Parkban és több más helyen (pl. campingekben) kisebb szaunák létesítésére. Szükséges volna tervet kidolgozni vidéken létesítendő kísérleti szaunákra is, különösen nagyobb termelőszövetkezeti gazdaságokkal kapcsolatban, ahol az aratással, fakitermeléssel járó nehéz fizikai fáradalmakra gyakorolt jó hatása is bebizonyosodna. Hazánkban a szauna elterjedésének egyik akadályaként fában való szegénységünket szokták emlegetni. Ez azonban a modern gáz- és villanytüzelésű kályhák esetében már nem jelent nehézséget. Nem lehet akadálya a szauna magyarországi elterjedésének a tűzhelyek céljára alkalmazott kiömlésbeli kőzetigény sem, mivel e kőzetek nagy része hazánkban bőségesen előfordul. A szauna hazájában, Finnországban a szauna-kályhák céljára tűzhelykövekként alkalmazott négy legfontosabb kőzet a következő: 1. uralit-porfirit (lelőhely: Helsinki); 2. peridotit (lelőhely: Orimattila); 3. diabáz (lelőhely: Ytäne); 4. azbeszt (lelőhely: Tusinelli). A szaunakövek kiválasztásánál igen fontos szempont egyébként, hogy azok lehetőleg sem kvarcot, sem piritet ne tartalmazzanak, mivel első esetben a nagy hőkülönbségek miatt a kőzet elmállása, második esetben pedig a pirit oxidációja révén a szauna levegőjének szennyeződése következik be. A szauna nagy népegészségügyi jelentőségének propagálása egészségügyi szerveinkkel (Egészségügyi Minisztérium), valamint sporthatóságainkkal (OTSH) egyetértésben, illetve azok támogatásával oldandó meg. E tekintetben támogatást jelenthet a Hazafias Népfront Fürdőügyi Bizottságának munkája, amely Budapest fürdőváros gondolatának felkarolását tűzte ki célul. Eljárás bázisköbtartalom meghatározására THOMA FRIGYES Ot- és Vasúttervező Vállalat Bevezetés Kisebb hozamú kutak vagy források, valamint laboratóriumi körülmények között meghatározandó kis vízhozamok mérésére — egyszerűségénél fogva — a legalkalmasabb a köböző edények használata. Az 1962. február 21-én „Méréstechnika és műszerellátottság a vízgazdálkodás .területén" címen tartott vitaülés referátumának A) 1. 2,1. pontjában az előadó utalt arra, hogy a Vízrajzi Szolgálatnál szabványosított mérőedény mind ez ideig nincsen használatban. Ezért, a célnak megfelelő műszer szerkesztésén kívül, a mérési eredmények megbízhatósága érdekében szükségesnek tartja a kölcsönvett edények köbtartalmának, a továbbiakban bázisköbtartalom, pontos meghatározását. (Ez különösen a vízépítési laboratóriumok gyakorlatában lényeges, ahol a levont következtetések helytállósága a mérési eredmények pontosságától is függ.) Fenti hiányoknak mielőbbi pótlására készítettünk egy kísérleti kisvízhozammérő készüléket. A mérőkészüléket s a vele elérhető pontosságot a Hidrológiai Tájékoztató ban nemrég ismertettük [1]. A hivatkozott mérőkészülék, illetve mérési módszer alkalmazása esetén az elérhető kb. 1%-os vagy annál kisebb középhiba szoros összefüggésben áll a mérőkészülékhez tartozó „V" bázisköbtartalom értékének pontosságával, azaz a bázisköbtartalom középhibájával. Jelen tanulmány keretében vizsgálat tárgyává tesszük a bázisköbtartalom hibája és ezen bázisköbtartalommal mért vízhozamértékek hibája közötti öszszefüggést, továbbá ismertetünk egy — a bázisköbtartalom meghatározására kidolgozott — mérési eljárást. A bázisköbtartalom hibájának hatása a vízhozammérési eredmény hibájára Amennyiben a bázisköbtartalom értéke nem pontos, hiába rögzítenénk kellő pontossággal a mérőkészülék tartályában a vízszinteket s a vízhozammérés során a mérési időtartamot, hamis eredményt kapnánk. A bázisköbtartalom meghatározása kétféle módon történhet. Ha a térfogatot a keresztmetszeti, illetve magassági méretek közvetlen lemérésével határozzuk meg, akkor a hosszmérési hibákon túlmenőleg számolni kell a henger- vagy hasábidom nem teljesen szabályos alakja vagy az idomot határoló felületek horpadtsága miatti hibákkal is. A bázisköbtartalom meghatározásának pontosabb módja, amikor ismert kisebb térfogat segítségével — köbözéssel — állapítjuk meg az ismeretlen térfogat nagyságát. A pontosság növelése céljából többszöri köbözés átlagértékét határozzuk meg. A bázisköbtartalom ily módon való meghatározása esetén — feltételezve a vízszintek és a mérési időtartam pontos rögzítését —, a vízhozammérésd eredmény hibája csak a hitelesített térfogatú edény köbtartalmának, beosztásának, illetve az edény beosztásán tett leolvasásnak hibájától függ. A mért vízhozam középhibájának százalékos nagysága a bázisköbtartalom középhibájával egyenes, a bázisköbtartalom nagyságával pedig fordítva arányos, ami a következők szerint igazolható. Legyen a pontos bázisköbtartalommal mért vízhozam értéke V t (1) 41