Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Dr. Zsuffa István: Beszámoló a MHT Középdunántúli Csoportjának megalakulásáról - Ihrig Dénes: Beszámoló a "Dombvidéki vízgyűjtő területek rendezése" című vitaülésről

működésének — a mezőgazdaságnak és erdőgazdaság• nak — vízgazdálkodási lehetőségeit a legnagyobb mértékben biztosítsa. Az 1964. december hó 9-én tartott vitaülés a vízgazdálkodási tervezés mezőgazdasági és erdőgazdasági vonatkozásait igyekezett megvizsgálni és megvitatni, hogy a mérnöki tervezőmunka alapjait és rendszerét lefektesse. Igen élesen rávilágított a dombvidéki vízgyűjtő területek vízgazdálkodási tervezésének lényegére, a területi vízgazdálkodási kerettervekkel való kapcsolatára és a tervezés komplex voltára. Egy-egv ilyen vízgyűjtő terület rendezési terve — mint Csermák Béla előadása kifejtette — nem „a meglevő kerettervből ollózással készül" és nem is ,,a keretterv kéziratának lezártát követő módosítások átvezetése folytán lesz korszerűbb, mint a keretterv". „Ü.iat akkor adhat, ha nagyobb mélységig hatol, alaposabb és részletesebb, és így határozottabban mutat irányt a fejlesztések konkrét műszaki tervének elkészítéséhez. utalásokat tartalmaz a vízgazdálkodás napi feladatainak, valamint a vízgazdálkodási üzemnek ellátásához is." Az előadás rávilágított azokra a vízgazdálkodási tervekre is, melyek egy-egy különleges szempontot, vagy súlyos mesterséges beavatkozás hatását állítják a vizsgálat előterébe. Mert ez — mint amilyen pl. a bányászat aktív vízvédelme, vagy a talaivízből való öntözés túlzott vízkivétele — egész vidékek vízgazdálkodásának és ebből folyólag a mezőgazdasági és erdőgazdasági növénytermesztésnek teljes átszervezését, átállítását, átformálását, más világát hozza magával. Utóbbira példa Texas állam 1 170 000 ha magasfennsíki öntözése felszínalatti vizekből, melyről az Egyesült Államok Texasi Tanulmányi Bizottságának elnöke írja a következőket (L. Vízügyi Közlemények 1362.<3. füzetében): „A felszínalatti vízkészletek nagysáeára, valamint a területen levő öntözött növények vízigényének jelenlegi évi mértékére vonatkozó legújabb tájékoztatás alapján nyilvánvaló, hogy a gazdaságosan hasznosítható felszínalatti vízkészlet 2010 körül már annyira közel lesz a kimerüléshez, hogy a magas fennsíkon a száraz gazdálkodásra, vagy a legeltetésre való visszatérés már ez előtt az időpont előtt várható." Mindezeket a vízkészletben beálló változásokat a mezőgazdaság tervezésénél figyelembe kell venni. De ugyanez a helyzet egy bányavidék „aktív vízvédelménél", ami a tervezést lényegesen befolyásolja, tekintettel a kiemelt bányavizek okszerű hasznosítására is. A mezőgazdaság és erdészet igényeinek feltárása során a mezőgazdaság részéről dr. Stefanovics Pál előadó, Kamarás Miklós, dr. Kazó Béla és dr. Szalay György hozzászólók és az erdészet részéről dr. Babos Imre előadó, dr. Járó Zoltán és dr. Szőnyi László hozzászólók igen világosan vetették fel a követelményeket a vízgazdálkodási tervezéssel szemben. A mezőgazdasági szempontból fontos vízgazdálkodási tevékenységek a talaj adottságok szerint különbözőek. Ezt dr. Stefanovics Pál előadása igen világosan kifejtette úgy, amint azt a tervezésnek szem előtt kell tartania. De már Kreybig is „Az agrotechnika tényezői és irányelvei" című könyvében 1956-ban 11 tájegység szerint részleteiben és tájanként kijelölte a vízrendezés feladatait és megállapította, hogy a vízrendezés célja a helyi adottságoktól függően egészen változó lehet. A kis vízgyűjtőterületek vízrendezésének célja azonban nemcsak a vízkárok elhárítása, hanem az egész területen az optimális talajnedvességi viszonyok kialakítása. Ennek egy része természetesen mezőgazdasági vagy erdőgazdasági vízgazdálkodási kérdés, melyet magának a mező- illetve erdőgazdaságnak kell megoldania. Az alapját és lehetőségét a vízgyűjtő terület műszaki vízrendezése adja, ami műszaki feladat. A három szakember együttműködése nélkülözhetetlen, anélkül azonban, hogy egyik is a másikra kívánná hárítani a maga feladatának megoldását. Az elhangzott előadásokat két szempont irányította. Olyan két szempont, melyek a vízgazdálkodási tervezés alapfeladatát jelentik. Adott természeti viszonyokkal rendelkező vízgyűjtő területen a vízgazdálkodási tervezés feladata a rendezést úgy megoldani, hogy minél több haszon és minél kisebb kár legyen. De ezzel még osonka lenne a vízgazdálkodási tervezés feladata, mert ha a népgazdaság egyéb követelményei miatt a vízigények kielégítése vagy vízkárok elhárítása érdekében olyan mesterséges és erőszakos beavatkozásokra vagyunk kényszerítve, melyek a két természetes vízgazdálkodót — a mező- és erdőgazdaságot — károsan érinti, akkor — ezzel előre számolva — egyezségekre vagyunk utalva. A vízgazdálkodási tervezés ekkor még inkább mérlegelési kérdéseket vet fel, és a minél több haszon és minél kisebb kár elve csak a maradék rendezési lehetőségekre vonatkozik. Most már ezekhez a maradék lehetőségekhez kell hozzáállítani a mező- és erdőgazdálkodás követelményeit. Ekkor a már említett hármas együttműködésnek még mélyebbnek kell lennie. Csermák Béla előadása megmutatta azt is, hogy a vízgazdálkodási tanulmánynak mit kell tartalmaznia. Javaslatot is tett a tartalmi beosztásra. Igen fontos része és az egész tervezés irányára elhatározó alapot adó a „Természeti adottságok. Vízkészlet." és a „Jelenlegi helyzet és bírálata" című fejezet, mely utóbbinak keretében a társadalmi és gazdasági viszonyok, a vízrendezés, a vízhasznosítás, a szomszédos területekkel való kapcsolatok alapos és részletes feltárása adja meg a fejlesztés tervezési alapját. Minél tökéletesebb ennek feltárása, annál eredményesebb lehet — még a kompromisszumok mellett is — a fejlesztés tervezése. A vitaülés — elhangzott sok javaslata mellett — a további vitára bocsátandó kérdéseket az alábbiakban foglalta, össze: 1. Az 1965. évben egy dombvidéki vízgyűjtő terület mintául szolgáló vízgazdálkodási tervét (pl. Gaja) bocsássák a Magyar Hidrológiai Társaság keretében társadalmi bírálatra. 2. Rendezzen a Magyar Hidrológiai Társaság az 1965. évben vitaülést, melyen — a mezőgazdasági és erdőgazdasági szakterület képviselőihez hasonlóan — más területek szakértői adják elő a vízgazdálkodási tervezőtől kapott és várt segítséget. 3.' Rendezzen, majd alkalmas időben, a Magyar Hidrológiai Társaság olyan vitaülést, melyen a Vízgazdálkodási Kerettervekben előirányzott fejlesztések tényleges megvalósulását és a tervmódosításokat ismertetnék. Ihrig Dénes 121