Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Dr. Zsuffa István: Beszámoló a MHT Középdunántúli Csoportjának megalakulásáról - Ihrig Dénes: Beszámoló a "Dombvidéki vízgyűjtő területek rendezése" című vitaülésről

Dr. Schulhof Ödön a vegyi vizsgálat alapján a vizsgált vizet epehólyag- és máj betegségeik gyógyítására alkalmasnak találta. A gyógyászati hatás gyakorlati megállapítását, a bakteriológiai vizsgálatot és a védőterület kijelölését javasolja. Dr. Vendel Miklós az osztrák Fertő alatti ásványvizet tartalmazó rétegek magyar területi folytatódásáról és ennek alapján az általa 1962-ben végzett első fúrás eredményéről szólott. Dr. Donászy Ernő beszámolt a Fertő tó nádas klímáját befolyásoló tényezőkre vonatkozó kutatásairól. A napfény, a lég- és vízhőmérséklet, csapadék, páratartalom és a szélnek a nád fejlődésére gyakorolt hatásáról. Boronkai Pál, az MHT Soproni Csoportjának elnöke és Garád Róbert társelnöke beszámolt az 1964 áprilisában az osztrák Fertőn tett csoportos látogatásról. Megtekintették a kismartoni Landesmuseumot, Meggyes, Ruszt, Nezsider fertő-tavi fürdő- és vízi sporttelepeit, Bécsben a Biológiai Állomást és az Arsenálban levő kutatóintézeteket, valamint Bécsújhelyen a műemlékek helyreállításait. Az osztrák intézmények mindenütt nagy szívességgel fogadták őket, Beszámoló A MHT KÖZÉPDUNANTÜLI CSOPORTJÁNAK MEGALAKULÁSÁRÓL A Magyar Hidrológiai Társaság Intéző Bizottságának kezdeményezésére Székesfehérvárott is megalakult a társaság helyi csoportja, amelynek működési területe Közép-Dunántúlra, Veszprém, Fejér és Tolna megyékre terjed ki. Még a csoport szervezésével párhuzamosan rendezte társaságunk Veszprémben a Közép-Dunántúl bányavizeinek hasznosításával foglalkozó ankétot, amelyen a területnek egyik legfontosabb és legidőszerűbb vízügyi kérdését tárgyalták. A helyszínen tulajdonképpen ezzel az ankéttal mutatkozott be a Hidrológiai Társaság. A jól sikerült bemutatkozásnak köszönhető, hogy a helyi csoport 1964. november 25-én alakuló ülésén a Közép-Dunántúl szinte valamennyi vízzel foglalkozó szakembere megjelent és a munkába bekapcsolódott. Az alakuló ülést dr. Vitális Sándor, az MHT elnöke nyitotta meg, majd Breinich Miklós, az országos vízügyi főigazgató helyettese vázolta a Középdunántúli Csoport feladatait. Az alakuló ülés megválasztotta a csoport vezetőségét is, amelynek összeállítására a Hidrológiai Társaság Intéző Bizottsága tett javaslatot. Eszerint a helyi csoport elnöke Karászi Kálmán vízügyi igazgató lett, alelnökévé pedig Csermák Kálmán osztályvezető főmérnököt választották meg. A vezetőség többi tagja: Bukovszky György, dr. Entz Béla, Fejér Vilmos, Göde Ferenc, Hőriszt György, Ligeti László, Mohos Pál, M. Szabó Ferenc, O'sváth János, Philipp István, Radetzky Jenő, Szabady Béla. A titkári teendőket dr. Zsuffa István látja el, a jegyző Imhof József. A vezetőség megválasztása után Bukovszky György, a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság Tervezési Osztályának vezetője „Tározómedencék hidrológiai méretezése és a Közép-Dunántúlon megépült és épülő tározók tervezési problémái" címmel tartott előadást. A hidrológia egyik érdekes területével, az árvízcsökkentő tározók feltáratlan hidrológiai kérdéseivel foglalkozó és újszerű megoldásokat nyújtó előadás a hallgatóság fokozott érdeklődését keltette fel. A november 25-i alakuló ülést december 16-án a munkaprogram szerint Bratán Mária „Több célú vízgazdálkodási tervek elkészítésének irányelvei" című előadása követte. A több elkészített vízgazdálkodási tervet összefoglaló és ezekkel kapcsolatban számos új gondolatot ismertető előadáshoz Budapestről és a Dunántúl más csoportjaitól érkezett hidrológus kollégáink is hozzászóltak. A csoport munkatervének megfelelően 1965-ben több szakbizottságban folytatja munkáját, amelyekben a Közép-Dunántúl legérdekesebb összetett vízügyi kérdéseivel „a Nádor-csatorna vizének hasznosítása, illetőleg a tározós vízgazdálkodás problémái"-val foglalkoznak. A munkaterv lehetőséget nyújt a terület vízügyi szakemberei számára, hogy önálló kutatási, illetve műszaki eredményeiket a nyilvánosságnak bemutassák. A csoport munkáját a társaság egyes szakosztályaival együttműködve végzi és több, elsősorban budapesti kartársunk már bekapcsolódott a szakbizottsági munkákba, egyes kollégáinktól pedig a legújabb, országos jelentőségű eredmények ismertetését is várjuk. Dr. Zsuffa István Beszámoló A „DOMBVIDÉKI VÍZGYŰJTŐTERÜLETEK RENDEZÉSE" ClMÜ VITAÜLÉSRŐL A vízgazdálkodás tervszerű fejlesztésének a természeti adottságokkal és a társadalom igényeivel összhangban kell lennie, mert különben, ha ez az összhang hiányzik vagy megbomlik, a társadalom fejlődésében zökkenők, visszaesések következnek be. Ezért ma már világszerte — különösen a gazdaságilag és társadalmilag előrehaladott vagy előretörő országokban — a vízgazdálkodási tervezés és a vízgazdálkodási tervek szerinti gazdálkodás a társadalom anyagi és kulturális fejlődésének alapja. Magyarországon is ezért igen nagy jelentőségű az elmúlt években elkészült Országos Vízgazdálkodási Keretterv. Ennek a tervezőmunkának most már szerves folytatásaként jelentkezik a kisebb vízgyűjtő területek átfogó vízgazdálkodási tervének kidolgozása, amely alapul szolgál az illető terület tervszerű vízkészlet-gazdálkodásának megvalósításához. Ezért tűzte napirendre a Magyar Hidrológiai Társaság Hidraulikai és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztálya és Vízgazdálkodási Szakcsoportja a Magyar Agrártudományi Egyesülettel együtt a „Dombvidéki vízgyűjtő területek rendezése" tervezési kérdéseinek megvitatását. Mikor dombvidéki vízgyűjtő területek rendezésével kapcsolatos tervezésről kell beszélni, nem kétséges, hogy elsősorban a vízgazdálkodási tervezés feladatait és ezzel együtt a tervezés módját kell meghatározni. A tervezés maga vízimérnöki feladat. Feladata azonban úgy, hogy dombvidéki vízgyűjtő területeink hazai viszonylatban két legfontosabb termelési 120