Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Dr. Urbancsek János: Tíz éves az OVIFUV vízföldtani szolgálata

alatt ellenőrzi a lemélyítésre kerülő artézi kút munkálatait. Ennek a kiküszöböléséré szervezte meg 1954. évben az Országos Földtani Főigazgatóság a vízfeltárással foglalkozó vállalatainál a vízföldtani szolgálatot. A Ceglédi- és Kaposvári Mélyfúró Vállalat ceglédi, hódmezővásárhelyi és kábái, valamint a kaposvári és pápai üzemvezetőségeihez egy-egy geológust, és geológustechnikust osztottak be, akik ellenőrizték, hogy az Állami Földtani Intézet vízföldtani szakvéleménye alapján történjen a fúrás kivitelezése és gondoskodtak a fúrás folyamán és a munka befejezése utári riyert adatok egységes dokumentálásáról, valamint az így kiállított vízföldtani naplóknak az Állami Földtani Intézethez, a Vízügyi Igazgatóságokhoz, a fúrást megrendelő szervekhez és a kivitelezést végző üzemekhez való eljuttatásáról. Feltétlenül ki kell hangsúlyozni tehát, hogy a kincstári kutatófúrásoktól és Zsigmondy igen értékes kutatásaitól eltekintve, első alkalommal adódik lehetőség arra, több mint egy évszázad után, hogy az artézi kutak műszaki, vízföldtani és vízkémiai adatainak felvétele intézményesen, szakemberek közreműködésével történjék és gondoskodjanak annak irattári elhelyezéséről. A rendszeres adatgyűjtés a kútfúró ipar 194Ö. évében való államosításával már lehetővé vált, amikor a vízkutatás- és feltárás egységes irányítás alá került. A folyamatos dokumentálás lényegében már ekkor megindult, de ezt a feladatot még fúrómesterek és adminisztratív dolgozók végezték, mérnöki vagy geológus irányítás nélkül. A vízfeltárás mind szélesebb elterjedésével szükségessé vált, hogy a kiviteli tervek elkészítéséhez szükséges vízföldtani szakvélemény minél előbb a tervező rendelkezésére álljon. Ezért az Országos Földtani Főigazgatóság 189 '1958. SZ. rendeletében úgy intézkedett, hogy a vízföldtani szakvélemények egy részét; elsősorban azokat, amelyek egyedi kutakra vonatkoznak, az előbbi kivitelező vállalatok vízföldtani Szolgálata adja ki. A szolgálat tevékenysége ezzel lenyegesen kibővült, mert a fúrások szakmai ellenorzese mellett — ami eddigi feladata volt —, a fúrást megelőző vízföldtani szakvélemények elkészítésével az egységes vízföldtani kutatás elsődleges irányítójává valt. A kivitelező vállalatok megfelelő irattárral nem rendelkeztek, ezért a geológusok a szolgálat megalakulasa után azonnal ennek megteremtésén fáradoztak és ez tette lehetővé, hogy már két év után a szakvéleményezést országosan elvégezhessék. Ezzel egy időben a vízföldtani szolgálaton belül szintező csoport alakult, amely elsősorban az illető vállalat által fúrt kutak szintezését végezte, de fokozatosan bemérték a korábban fúrt és be nem szintezett kutak tengerszint feletti magasságát is, Lényeges változást és előrehaladást jelentett á két mélyfúró vállalat 1958-ban való egyesülése. A Budapesten létesült Országos Vízkutató és Fúró Vállalat vízföldtani szolgálatának keretén belül a ceglédi és kabai, valamint a kaposvári és győrszemerei üzemegységek geológusszolgálatának fenntartása mellett központi, vállalati vízföldtani szolgálat alakult., amely kettős feladatot látott el. Egyrészt irányította az egyes üzemegységek geológusainak munkáját, másrészt pedig a vízföldtani szakvéleményezést végezte. Ekkor alakult meg a központi vízföldtani szolgálat irányítása alatt a geofizikai és geodéziai csoport, amely kezdetben csak a vállalati feladatokat látta el, de később mind több munkát vállalt az 1956 után létrejött állami, tanácsi, szövetkezeti és más vízfeltárással foglalkozó szervektől is. Nagy lendületet adott a vízföldtani kutatásnak a 34/1960. sz. főigazgatói utasítás, amely a fúrt kutakra vonatkozó vízjogi engedélyezési eljárás szabályának megállapításáról szól. Az utasítás újból szabályozza a vízföldtani szolgálat szakvéleményezési feladatát. Intézkedik a kúthely kitűzéséről, az ideiglenes és végleges vízjogi engedélyezésről, a fúrási munka kivitelezéséről, a mélységi vízkincs védelméről, a meddő, éíávült (tönkrement) kutak eltöméséről; kihangsúlyozva ä vízföldtani szolgálat idevonatkozó szerepét. Amint előbb már utaltunk rá, 1956 után ismét újabb szervek foglalkoztak vízfeltárással. Ezeknél, anrtiak ellenére, hogy több fúróberendezéssel dolgoztak és igen »ok artézikutat mélyítettek le, geológus szolgálat nem volt rendszeresítve, ami természetesen a kutatás szempontjából nagy visszaesést jelentett. Ezért az Országos Földtani főigazgatóság és az Országos Vízügyi Főigazgatóság úgy rendelkezett, hogy az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat központi vízföldtani szolgálatának kibővítésével szakmai felügyeletet gyakoroltat az összes" tízfeltárással foglalkozó szervek felett és a szolgálat feladatává tette az általuk készített fiirt kutak dokumentálását is. Az idevonatkozó 34/1960. sz, főigazgatói utasítás életbelépett máiaugusztus 8-án, de ennek gyakorlati végrehajtásáról csak 1961-ben lehetett gondoskodni. Ékkor került a vízföldtani szolgálat olyan elhelyezési körülmények közé. hogy a megfelelő létszám biztosításával a rábízott feladatot végre tudta hajtani. A régebben és különösen a közelmúltban lemélvített fúrások anyagából a vízföldtani szolgálat már i 958-ban olyan gazdag adattárral rendelkezett, hogv az irattár kezelésére és a még hiányzó adatok begvűitésére külön kaméfális csoport alakult, amely később előkészítette, majd irányította az ország artézi kútjainak a felmérését is. Í958-ban igen megtisztelő és nagv feladatot kapott a szolgálat az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízellátási és Csatornázási Főosztályától azzal, hogy megbízta az országos artézikút kataszter elkészítésével. Illés György főosztályvezető által kezdeményezett térképező és adatgyűjtő munkát az 1962. év végén fejeztük be. A felmérés során helyszíni bejárással feltérképeztük az ország összes 10 m-nél mélyebb vízfeltárásra lemélyített fúrását és összegyűjtöttük a kutakra vonatkozó összes, még fellelhető adatokat. Ez ma az Ország legteljesebb vízföldtani irattára. Ugyancsak at Országos Vízügyi Főigazgatóság tette lehetővé ennek aZ adattárnak statisztikus feldolgozását és kivonatolt formában való megjelentetését is. Magyarország mélyfúrású ikútjainak katasztere 1954-ben került kiadásra két kötetes munkában. A vízföldtani szolgálat jelenleg négy osztályra tagolódik: A vízföldtani osztály feladata a szakvéleményezés ellátása és az abban foglaltak gyakorlati végrehajitásának ellenőrzése. Az anyagfeldolgozó és dokumentáló osztály gondoskodik a t országban lemélyített összes vízkutató és vízfeltáró fúrás mintaanyagának feldolgozásáról, az artézikutak adatainak végleges dokumentálásáról és azoknak különböző irattárakban való elhelyezéséről, valamint a fúrások vízföldtani szempontból való freíyszíni ellenőrzéséről. A geofizikai osztály ugyancsak országos feladatot lát el. ugyanis karottázs mérést végez a különböző kivitelezők által lemélyített fúrásokban és ezenkívül végrehajtja mindazokat a geofizikai méréseket, amelyek a korszerű vízkutatáshoz szükségesek. Az osztály keretén belül külön hidrodinamikai csonort működik, amely elsősorban a hévízkutakban végez műszeres vizsgálatokat. A geodéziai osztály az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat által fúrt kutak szintezésén és bemérésén kívül meghatározza a régebben lemélyMett, de akkor be nem szintezett kutak tengerszint feletti magasságát és geodéziai méréseket vállal az ország különböző megrendelőitől. A vízföldtani szolgálat munkájához szorosan hozzátartozik az előbbi vállalat korrózióvédelmi csoportjának tevékenysége is, amely a korrózióvédelmen kívül kiterjed a talphőmérséklet mérésre, mélységi vízmintavételre és vízvegyvizsgálatra is. Visszapillantva a vízföldtani szolgálat tízévas működésére megállapíthatjuk, hogy a több mint száz 11