Hidrológiai tájékoztató, 1964 június

Dr.Lászlóffy Woldemár: A magyar hidrológia útja Bogdánfy Ödöntől napjainkig

A MAGYAR HIDROLÓGIA ÚTJA BOGDÁNFY ÖDÖNTŐL NAPJAINKIG Nem állíthatjuk, hogy Bogdánfy Ödön a magyar hidrológia megalapozója. Hiszen még műegyetemi hallgató volt, mikor Kvassay Jenő Mezőgazdasági vízműtana, amely a kor színvonalán álló hidrológiai fejezetet is tartalmazott, 1882-ben megjelent, és mikor 1893-ban — rövid ideig tartó vasútépítő tevékenysége és 3 évi kolozsvári kultúrmérnöki gyakorlata után, — Budapestre, a Vízrajzi Osztályhoz került, az már 7 éve működött. Bogdánfy Ödön működése mégis határkövet jelent a magyar hidrológia történetében, mert a meteorológiának és a geológiának a hidrológiát érintő fejezeteit feltárva, megvetette az addig leíró jellegű tudományág szilárd természettudományos alapjait, és elsőként írta meg hazánk oknyomozó vízrajzát. Nem elégedett azonban meg azzal, hogy műveiben kapcsolatot teremtsen a határtudományokkal: eleven testté olvasztotta össze a vízzel foglalkozó tudományok valamennyi művelőjét, mikor 1917-ben a Magyarhoni Földtani Társulat kebelében megalakította a Hidrológiai Szakosztályt, Társaságunk elődjét. Illő, hogy mikor Társaságunk mai ünnepi ülésével megnyitjuk a ßogddnfy-centenärium eseménysorozatát, végigtekintsünk a magyar hidrológiának Bogdánfy Ödön óta befutott útján, felmérjük, milyen termést hozott az általa elvetett mag. A hidrológia társaságunk Bogdánfy Ödön fogalmazta programjában kapta meg sokarcú értelmét. Ebben a megfogalmazásban a hidrológia a vízzel foglalkozó tudományszakok összessége. Nem vagyok illetékes arra, hogy e tudományszakok valamennyiének a századforduló óta bekövetkezett fejlődését bemutassam. Ülésszakunk előadói is csak néhány keskeny sávját mutatják meg a széles spektrumnak. Idő hiányában nem juthat szóhoz valamennyi ßogddnfy-dijasunk, de még csak valamennyi szakosztályunk sem. Engedjék meg mégis, hogy röviden rávilágítsak: milyen gyümölcsöket hozott a vízzel foglalkozó különféle szakemberek Bogdánfy-elgondolta együttműködése, vagy másként: mit köszönhet a magyar tudomány Bogdánfy Ödön nagyszerű elgondolásának. * * * Kezdjük a hidrometeorológiával, amely különösen közel állott Bogdánfy-hoz. Ő szerkesztette 1896-ban az ország első megbízhatónak tekinthető csapadéktérképét mintegy 300 állomás 10 éves megfigyelési anyaga alapján. Ma Magyarország Klíma-Atlaszában már 800 állomás 50 éves átlagai alapján szerkesztett csapadéktérképet találunk. A hidrológusok és meteorológusok Bogdánfy szellemében való együttműködése hozta létre a Duna vízgyűjtő területének csapadékviszonyait ismertető térképsorozatot Magyarország Hidrológiai Atlaszában. A műszaki igényeknek megfelelően indult meg a rövid idejű heves záporok adatainak feldolgozása, ami a Mélyépítési Tervező Vállalat házi szabványaihoz vezetett. Ebben is Bogdánfy munkájának egyenes folytatását kell látnunk, hiszen legjobban ő sürgette a csapadékíró műszerek felállítását, és köztudomású, hogy Anderkó Auré/-lal közösen télen-nyáron egyaránt üzemképes csapadékíró-műszert szerkesztettek. Meg kell említenünk ennek kapcsán a hóméréseket is. Ezen a téren is közös munkával építették ki a mérnökök és meteorológusok az országos megfigyelőhálózatot, amely ma tél idején folyamatosan tájékoztat az ország felszínét borító hótakaró víztartalmáról. A párolgásról Bogdánfy idején még nagyon hiányos adataink voltak és az évtizedeken át használatos Wild-féle műszerek sem adtak használható eredményeket. Ma országos párolgásmérő kádhálózatunk van, a különböző hidrológiai kísérleti területeken liziméterek mérik a talajfelszín, illetve a növénytakaró párolgását, és az idevágó ismételt tapasztalatcsere fóruma éppen a Magyar Hidrológiai Társaság. A hidrológiai események előrejelzésére irányuló törekvésekben fontos támaszunk a meteorológia. Ezért mind nagyobb a jelentősége a rendkívüli áradásokat vagy tartós szárazságokat megelőző időjárási helyzetek elemző vizsgálatának. Bogdánfy Ödön volt az első, aki a hazai irodalomban a szinoptikus időjárási térkép hidrológiai felhasználásának fontosságára rámutatott. Ma a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet intézményesen foglalkozik a dinamikus klimatológia eredményeinek a hidrológiai előrejelzés szolgálatába állításával. A hidrológiai előrejelzések kérdése már az egész további működése szempontjából elhatározó jelentőségű 1894. évi franciaországi tanulmányútja során Bogdánfy érdeklődésének előterében állott. Röviddel később úttörő jelentőségű tanulmányt mutatott be az Akadémián a Tisza tavaszi árvizének hosszúidejű előrejelzésről. Az ő fáradozása nyomán ma a felsődunai vízgyűjtő csapadéka alapján 3—4 nappal nagyobb időelőnnyel tudjuk előrejelezni a Duna árhullámait, fő folyóinkon bevezettük a többnapos folyamatos előrejelzést és több vízfolyásunkra évről évre hosszúidejű előrejelzést adunk ki. Előrejelzés készül a Balaton tavaszi legmagasabb vízállására vonatkozóan is. * * * Nem véletlen, hogy Bogdánfy a Magyarhoni Földtani Társulat keretében keresett otthont a hidrológia komplex művelésére. Nagyon fontos határterületnek tekintette a geológiát. Hidrológia c. kézikönyvében nagyobb fejezetet szentelt a kőzetek hidrológiai szempontból való jellemzésének és 1896-ban ezen az alapon szerkesztette meg Magyarország felszínének vízáteresztőképességi térképét. A hidrogeológia művelésében tehát kezdettől nagy szerepet játszott az ő szellemében működő Társaságunk. Ártézi vízkincsünk okszerű hasznosításában itt fogott össze a geológus, a mérnök és a vegyész, itt tömörültek a hazai karsztkutatók: mérnökök, geológusok, bányászok, és Társaságunk ülésein találtak egymásra a geohidrológia művelői. Fáradozásuk nyomán elkészült Magyarország Vízföldtani Atlasza, a részletes talajvíztérkép és országos forráskataszter — mindhárom vízminőségi adatokkal is kiegészítve, — számítani tudjuk a karsztforrások várható hozamát, rendszeres tájékoztatást adunk a talajvíz állásáról és évről évre előrejelezzük a talajvízszín tavasszal várható legmagasabb szintjét. A Társaság munkakörének kijelölése kapcsán külön említette Bogdánfy a balneológiát. Idősebb tagjaink jól emlékeznek reá, hogy a balneológia művelése hosszú éveken át milyen nagy mértékben járult hozzá a Hidrológiai Közlöny anyagi alapjainak biztosításához. Azt, hogy balneológiai szakosztályunkban tömörült szakembereink miképpen viszonozták ezt a támogatást, ékesen bizonyítja — többek közt — Magyarország ásvány- és gyógyvizeinek 1957-ben megjelent csaknem ezer oldalas monográfiája.