Hidrológiai tájékoztató, 1964 június

Dr. Vitális Sándor: Szennyvíztisztításunk mai helyzete és jövő feladatai

1917-ben, amikor az egykori Hidrológiai Szakosztály megalakult, a vízimérnökök a Magyar Mérnök és Építész Egylet vízépítési szakosztályában fejtették ki tudományostársadalmi működésüket. Bogdánfy ennek ellenére feladatunkul tűzte ki a vízépítészet és a mezőgazdasági vízgazdálkodás természettudományos alapjainak művelését. Az ő elgondolásai éltetik Társaságunk Hidraulikai és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási, továbbá Vízellátási és Szennyvíz szakosztályát, amelyek országos ankétok sorozatán keresztül, vízimérnökök és mezőgazdák, geológusok és pedagógusok, vízkémikusok és higiénikusok közreműködésével viszik előre a hazai öntözések, az ívó- és ipari vízellátás és a vízvédelem ügyét. Szinte paradoxonnak tűnik, hogy a vízerőhasznosításban, amelyről sokáig azt tartották, hogy Bogdánfy kétkötetes művével lezárult a magyarság szerepe, ma világszerte egy magyar szerző angol és német nyelven idehaza megjelent kézikönyve a tervezők legfontosabb segítője. Bogdánfy ,,Hidrauliká"-ja kizárólag külföldi, elsősorban francia eredményekre támaszkodott. Immár 35 éves múltra visszatekintő hidraulikai kísérletügyünk ma már jelentékeny önálló hidraulikai eredményekre hivatkozhat — többek közt a kutak hidraulikája és a hasadozott kőzetekben való vízmozgás, vagy a hasonlósági mechanika terén, — és áramlástani, hidromechanikai könyveink — a legfrissebb néhány napja jelent meg — bátran állják a versenyt külföldön is. Nem maradt folytatás nélkül a hidrológiának az az ága sem, amelyet Bogdánfy a természetes vízfolyások hidraulikájának nevezett. A geográfusok, geológusok és vízimérnökök közös munkájának ezen a téren elért eredményei földrajzi monográfiákban, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet egyes kiadványaiban és a „Műszaki földtan" című kézikönyvében láttak napvilágot. Társaságunkban tömörülnek a magyar limnológusok is. Róluk sem feledkezett meg programunk megfogalmazásában Bogdánfy, bár maga nem állott közelebbi kapcsolatban ezzel a tudományszakkal. Azzal, hogy éppen itt, a hidrológusok körében, otthont jelölt ki számukra, nagy szolgálatot tett a limnológusoknak, akik közt a természettudományok különböző ágainak művelői fognak össze társaságunk szellemében közös munkára. Részben ennek a szerencsés együttműködésnek tulajdonítható a magyar limnológusok súlya a Nemzetközi Szövetség dunakutató munkaközösségében, és az is, hogy a közelmúltban megjelenhetett a limnológia első magyar nyelvű kézikönyve. A hidrológia, mint önálló tudomány, Bogdánfy-val vonult be a magyar műszaki felsőoktatásba. 1901-ben képesítették a Műegyetemen akkor megjelent ilyen című kézikönyve alapján, a hidrológia magántanárává 1916-tól, amikor oktatói tevékenységét feladta, a tárgy a vizépítéstan önálló fejezeteként élt tovább és külön címen csak másfél évtizede jelent meg ismét, előbb a Mérnöki Továbbképző Intézet órarendjén, majd innen került be a Műegyetem tantervébe. És habár a hidrológiának máig sincs, — amint fontossága megkívánná, — egyetlen magyar egyetemen sem önálló tanszéke, annyit mégis meg kell tárgyilagosan állapítanunk, hogy helyet kapott a földrajzi, földtani és a bányamérnöki oktatásban is. A hidrológia néhány éve megjelent legújabb magyar nyelvű tan- és kézikönyvének szerzőjét a grenoblei egyetem díszdoktorrá avatta, a tanítványok pedig, — közvetve Bogdánfy Ödön tanítványai — világszerte elismert művelői a tudományos hidrológiának. A tudományos hidrológia atyjának a francia Belgrand-ot, a szajnavölgyi hidrometriai szolgálat egykori vezetőjét tekintik, aki 1854-ben adta ki „A Szajna" című alapvető munkáját. Bogdánfy az ő nyomán keletkezett iskola eredményeinek közvetítője, könyvei telis-tele vannak francia szerzőkre való hivatkozásokkal. Ha nyelvi elszigeteltségünk miatt nem is lehet szó a magyar tudomány ilyen mértékű külföldi befolyásáról, megelégedetten állapíthatjuk meg, hogy növekvő mértékben tart bennünket számon a világ. Alig jelenik meg Európában számottevő hidrológiai munka, amelyben ne hivatkoznának magyar szerzőkre — hadd említsem éppen a franciák közül Pardé-1, Réméniéras-t vagy Schoeller-t, — és nincs a világnak olyan szakbavágó referáló folyóirata, amelyben ne volnánk nyilvántartva. Nem véletlen az sem, hogy a dunai országok hidrológusainak a hidrológiai előrejelzéssel foglalkozó munkaközössége magyar kezdeményezésre alakult meg, és a munkaközösség központja Budapesten van. És ha befejezésül a Magyar Hidrológiai Társaság nagy nemzetközi testvérszervezetére, a Nemzetközi Hidrológiai Szövetségre fordítjuk tekintetünket, megint csak megállapíthatjuk, hogy méltók maradtunk Bogdánfy Ödön emlékéhez. Ezt bizonyítja a magyar hidrológusok számos nagy nemzetét meghaladó mértékű részvétele a szövetség tudományos munkájában, de még inkább a többi nemzet képviselőinek irányunkban megnyilvánuló osztatlan elismerése, amely éppen a legutóbb lezajlott kongresszus alkalmával két bizottsági elnökséget is juttatott hazánk képviselőinek. A közelmúltban magyar alelnököt választott a Nemzetközi Limnológiai Szövetség is. 1965-ben a világ népeit az emberibb élet biztosítása érdekében összefogó UNESCO szervezésében a Föld egész felszínére kiterjedő 10 éves hidrológiai kutatási program indul, amelynek erősen folynak az előkészületei. Úgy vélem, hogy a legszebb emléket akkor állítjuk Bogdánfy Ödönnek, ha a Nemzetközi Hidrológiai Decenium keretében kialakítható tízéves magyar hidrológiai kutatási programot az ő szellemében, közös összefogással készítjük el. Dr. Lászlóffy Woldemár SZENNYVÍZTISZTÍTÁSUNK MAI HELYZETE ÉS JÖVŐ FELADATAI Dr. VITÁLIS SÁNDOR* a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke A népesség szaporodásával, az ipar rohamos fejlődésével, az öntözéses mezőgazdálkodás egyre fokozódó kifejlesztésével világszerte ugrásszerűen növekszik az ivó-, ipariés mezőgazdasági vízigény, illetve felhasználás. Az egyre növekvő vízigényeket világviszonylatban még nagy távlatban is ki tudjuk elégíteni, de egyes túliparosodott országokban a vízigények kielégítése már ma is súlyos gondokat okoz. A vízigények, illetve vízfogyasztás növekedését az alábbi néhány kiragadott adattal szemléltethetjük: a fejletlen, főleg mezőgazdasági jellegű országokban az egy főre eső vízfogyasztás napi 30—40 liter, az iparilag fejlett európai országokban átlag napi 1000—1400 liter, míg az Amerikai Egyesült Államokban napi 6600 liter az egy főre eső vízfogyasztás (I960, évi felmérés!). Országunkban az egy » Elnöki megnyitó a MHT II. Országos Szennyvíz Konferenciáján, Miskolc, 1963. V. 30. 9