Hidrológiai tájékoztató, 1964 június

Dr. Vendl Anna: A hazai rétegforrások főbb típusai

tartalmazó újpleisztocén kavicsos homok a rajta nyugvó lösszel. Az oligocén és a pleisztocén képződmények határán folyik a viz. A kép jobb oldala az alacsonyabban levő forráshorizontot jelzi, amelynek vize az óholocén Duna kavicsos, homokos lerakódásaiból folyik ki a felsőoligocén rétegeken jóval alacsonyabban, mint a kép bal oldalán jelzett források (39). A pannóniai rétegekből fakadó források főtípusa olyan, hogy alul települnek az átlagosan vízszintes agyagos rétegek. Ezek vízzárók. Fölöttük vannak a homokos pannóniai rétegek, amelyeket legfelül termőtalaj fed be. Ilyen források főleg a dunántúli területen és máshol is nagyon elterjedtek. így Keszthelytől Gyenesdiáson, Vashegyen át a Balaton partja mindenütt pannóniai agyag, amely felett homok települ. Ebből a homokból az agyag fölött Gyenes és Vashegy között sok forrás fakad, pl. az Erzsébet-forrás, Jánosforrás, Vashegyi-forrás stb., melyek bővizűek (1000— 2000 l/p). A legtöbb Idetartozó forrás azonban csak kisebb vízhozamú, egyesek csak gyenge szivárgások (Vasvári Szentkút). A budapesti Széchenyi-hegy keleti oldalán a Költő-utca és a Tamás-utca tájékán transzgressziósan települő felsőpannóniai homokkő enyhe bemélyedéseiben gyenge vízszivárgások magából a homokkőből származnak. Ezek mint források jelentéktelenek, csak mint érdekes típust képviselők említésre érdemesek. Bővizű források fakadnak a felsőpannóniai és felső részükben talán már pleisztocén édesvízi mészkövekből, Nagyvázsonynál a pulai Kinizsi-forrás, (régi tálodi kolostori forrás) Kapolcson a község melletti malomforrásnál (II). A pannóniai rétegek homokos közbetelepüléseiből is sok helyen fakadnak források. Tanulságos ebből a szempontból a soroksári Dunaág mellett lévő ún. gubacsi téglagyár egyik szelvénye. A pannóniai agyag fölött 3,5—4,5 m vastag pleisztocén kavics és homok települ, amelyből — közvetlenül a pannóniai agyag fölött — forrás fakad, amelynek vizét nyílt csatornában fogták fel és vezették el a Dunába. Régebben a forrás vizét ivásra is használták (24, 26). Az agyag kékesszürke, összes vastagsága átlagosan 17 m. Benne több vékony homokos közbetelepülés van. Ezekből szivárgott a víz az agyaggödörbe (4. ábra.) 410—415 l/p k 4. ábra. A gubacsi téglagyár régi agyaggödrének szelvénye Schafarzik Ferenc és Vendl Aladár szerint. (A nyugati rész elhagyásával, kissé módosítva.) R. repedés, I. szarmata mészkő, 2. fehér éles homok, 3. pannóniai agyag; a,b,c,d, homokos betelepülések, 4. pleisztocén homokos kavics, 5. homok. A szarmata mészkő rétegei KDK felé dőlnek 15-17° alatt. mennyiségű víz folyt bele az agyaggödörbe a szarmata fehér, éles homokból a kőzetrepedéseken át egymás alatt feltört vízzel együtt. Naponta 600 m

3 vizet szivattyúztak ki a gödörből. A pannóniai rétegek alatt települő szarmata mészkő helyenként homoklencséket tartalmaz s ezekből származik a feltörő víz. A homokos kifejlődésű pannóniai rétegek ritkán vízzáró andezittufa fölött települnek. Ilyen pl. a Melegkút Szurdokpüspöki mellett (a község északi végétől K-re 650 m-re). Vize breccsiás piroxénandezittufa fölött települő pannóniai homokból fakad (9). Egészen más típust képviselnek azok a szintén pannóniai rétegekből eredő források, amelyek bazalt alatt törnek a felszínre. Ezek a dunántúli bazalttal borított hegyek (tanuhegyek) peremén fakadnak. Vizüket a bazalt gyűjti össze az alatta települő pannóniai homokba, ahol az alul lévő agyagos rétegek fölött összegyűlik. Csaknem valamennyi balatonmelléki bazaltterület peremén fakad ilyen típusú forrás. A Badacsonyon a Kisfaludy-forrás, a Séd-forrás, a hegy D-i oldalán a Tálaskút, a Ny-i oldalán a Főkút ilyen. A Szentgyörgyhegy K-i oldalán vannak kisebb források. Sümeg kis forrásai, a Szőlőhegyen a Szentkút és a Szentlászlókút vize is bazalt alól fakad (I I). Ezeknek a forrásoknak a szerkezetét az 5. ábra szemlélteti. J. ábra. A bazalt hegyek peremi forrásainak vázlatos szelvénye I. agyagos pannóniai rétegek, 2. homokos pannóniai rétegek, 3. bazalttufa, 4. bazalt. Sok helyen fakadnak források a miocén képződményekből, különböző rétegekből. Néhány típus: A Börzsöny K-i részében a Zsi bak-völgyi források a helvéti rétegcsoport homokos közbetelepüléséből erednek s a mély völgybevágódásnak mind a két oldalán a felszínre törnek. Vízzáró kőzetük a helvéti agyagos rétegcsoport. A bükkhegységi Balaton községben három bővizű forrás fakad: A "Deákkút" a község É-i szélén (80 l/p), a "Bakos forrás" a község DNy-i szélén (40 l/p) és egy forrás a tanácsháza udvarán (70 l/p) (5). A víz a középsőmiocén "fehér márga" homokos közbetelepüléseiből származik. Alatta tömött riolittufa, amely vízzáró. A mátraverebélyi Szent László forráscsoport forrásai a lajtamészkő csoport kőzeteiből fakadnak. Ennek alsó része transzgressziós bázisréteg, hullámveréssel feldolgozott piroxénandezit, breccsiás-konglomerátumos tufa és mészkő keveréke. A rétegek befelé dőlnek. Alatta tömött piroxénandezittufa települ, amely vízzáró (16). A miocén durva mészkőből és kavicstelepekből több forrás fakad a Balaton melletti területeken. A miocén durva mészkőből a Balaton partján Balatonudvari vidékén, Akaii és Tapolca mellett a balatonparti területeken több forrás ered. Ilyenek pl. a Sághi puszta alatti "római fürdő" és a Zánka melletti Vérkút abbahagyott fürdőjének a forrásai (II). Ezek vízzáró kőzete a mészkőnek kevésbé áteresztő, rendszerint elég erősen agyagos része. Viaszló (Tapolca) mellett az útkaparóház felett egy kilométernyire a triász fődolomit és a miocén durva mészkő határán bővizű források fakadnak. Ezek vizéből alakul ki a völgyben folyó patak. Ott ahol a patak a szarmata mészkő lápos területére érkezik, vize elvész a talajban. A Véndeki Szentkút forrása Halápon az u. a. régi kastély előtt lévő beboltozott forráskút vize az egybeforrt tortonai és szarmata durvamészkőből ered (I I). A szarmata rétegekből aránylag kevesebb forrás fakad. Pálházán azonban több bővizű forrás nyeri vizét ezekből a rétegekből az un. agyagmárga és agyagcsoportból, amely4 49