Hidrológiai tájékoztató, 1964 június

Tóth József: A debreceni fürdők elfolyó vizének kezelési és elhelyezési lehetőségei - Dr. Szabó László: Hozzászólás a Kalocsa-Dunapataj között tervezendő regionális vízmű kérdéséhez

tettünk le. Mindhárom kutat két-két különböző szűrőcsőbeépítés esetén szivattyúztuk. A próbakutak helyét az /. ábrán, a szivattyúzás és vízvegyvizsgálat jellemző adatait pedig az I. táblázatban tüntettük fel. A táblázatból megállapítható, hogy ivóvízellátás céljára a próbakutak vize csak a megfelelő vízkezelés után lenne elfogadható. Földárja közelségét csupán I. próbakút felső szintjének adatai alapján valószínűsíthetjük. A további vizsgálatok megkezdése előtt értesültünk a Kalocsától K-re kb. 2 km-re, Negyvenszálláson lemélyített 120 m mélységű kút (az I. ábrán IV. kút) kedvező eredményeiről. Ez a kút 76,5 m-től felsőpannóniai vízzáró réteget harántolt és 107,5 m-nél jó vízadóképességű homokréteget ütött meg. A kút csak talpról kapja a vizet és kiépítés után -f 0,70 m-es szinten kb. 150 l/p túlfolyó vízsugarat adott. A vegyvizsgálatok szerint minősége (a legtöbb közeli mélyfúrású kút vizétől eltérően) jó ivóvíz. A kútadatok átvizsgálása nyomán megállapítottuk, hogy feltételezhetően a Negyvenszálláson megcsapolt vízadórétegre Kalocsán — még a századfordulót követően — három kút települt. Ezek: a Marx téri, a Dózsa Gy. utcai (/. ábrán "a" illetve "b"-vel jelölt) kutak és a technikum kútja. Az utóbbi rétegsora ismeretlen. Mindhárom kút vize jó minőségű és kiépítéskor túlfolyó volt. Ezen kutak jelenlegi csekély vízadóképessége kiöregedésükkel, a szűrőcsövek kis keresztmetszetével (2") és a századeleji fejletlen kútépítési módszerekkel magyarázható. Az előzőkön kívül erre a rétegre telepített további kutat Kalocsa távolabbi térségében sem sikerült azonosítanunk. A város É-i felében és a Kalocsától D-re fekvő Bátya községben lévő mélyebb kutak rétegsorából megállapítható, hogy a tárgyalt vízadóréteg É-i és D-i irányban zárt, Ny-i és K-i irányban viszont fúrások hiányában a réteg kiterjedése ismeretlen. Az említett adatok birtokában — a kavicsteraszban valószínűsíthető földárja kutatását felhagyva — a Negyvenszálláson megcsapolt felsőpannóniai vízadórétegnek vízműkúttá is kialakítható próbakutakkal való feltárását határoztuk el. Ennek keretében Kalocsa és Negyvenszállás között háromkutat telepítettünk (az I ábrán I., I I. és III. jelű kutak). A kutak (az "a" és "b" jelű városi és a negyvenszállási kutat is beleértve) ugyanazon vízadó réteget csapolják meg (2. ábra). Ezt az újabb kutak egymásrahatása is bizonyítja. Ezért a mértékadó üzemi hozamok meghatározása érdekében a kutakat 2,5 héten át egyidejűleg kompresszoroztuk. A 2. táblázatben a kompresszorozás során, illetve azt követően mért jellemző adatokat tüntettük fel (IV. sorszámmal a negyvenszállási kút szerepel). 3 2. ábra. Földtani szelvény a kalocsai vízműkutak vonalában 2. táblázat. A felsőpannóniai vízadórétegre telepített kutak jellemző adatai A vízadó réteg szintjei Nyugalmi vízszint Együttes üzemben összes keménység Kút száma A vízadó réteg szintjei Nyugalmi vízszint max. kitermelhető leszívás Fe Mn Cl összes keménység m m l/P m. mg/l mg/l mg/l nkf 1. 102,0-108,0 + 3,16 160 9,80 0,10 0 30 6,72 II. 99,3-109,4 + 5,80 533 13,80 0 0 26 7,05 III. 104,5-110,0 + 5,40 360 13,40 0,10 0 22 6,72 IV. 107,5-116,4 + 2,85 160 9,40 0,23 0 23 6,72 Mint a 2. táblázatból is kitűnik, az FTI irányításával telepített (I., II. és III. számú) kutak egyidejű hozama a szabványban megszabott biztonsággal 1053 l/p, azaz 1516 m

3/nap. A kutak vize ivóvízminőségű, bár kisebb mértékben mészre agresszív szénsavat is tartalmaz. Ezért továbbvezetés előtt a víz savtalanítását javasoltuk. Az előzőkkel az FTI vállalt vízfeltárási feladatát teljesítette, Kalocsa város jelenlegi vízigénye biztosított. A negyvenszállási kút nincs korszerűen és biztonságosan kiképezve, továbbá körülötte az előírt védterületet sem lehet kialakítani. Ezért legfeljebb csak tartalékkútnak tekinthető. Megjegyezzük, hogy az ismertetett vízszerzési adatokra támaszkodva a MÉLYÉPTERV a városi vízmű kiviteli tervét elkészítette, sőt a kivitelezés nagy része is elkészült. A végleges üzem beindítását a víztorony építésének elhúzódása késleltette. A távlati vízigény biztosítása érdekében a vízmű meglévő kútcsoportjának bővítése is szóba jöhet. Ennek eldöntéséhez az üzembe helyezett kutaknál az összetartozó vízhozamok és leszívások rendszeres észlelését javasoltuk. Kedvező észlelési adatok esetén a vízadóréteg kiterjedését és egyben a vízpótlódás lehetőségeit ÉK-i és DK-i irányban haladva feltáró fúrások telepítésével kellene tisztázni. 45