Hidrológiai tájékoztató, 1964 június

Dr. Vitális Sándor: Szennyvíztisztításunk mai helyzete és jövő feladatai

őre eső vízfogyasztás 1960-ban kereken 630 l/nap volt, ami 1980-ban kereken 3200 l/napra fog növekedni, azaz több mint az ötszörösére. A vízigényeket világszerte elsősorban az élő vizekből — főleg a folyókból, tavakból — elégítik ki, úgyhogy mind fontosabbá válik az élővizek tisztaságának a megóvása. Ez annál is fontosabb feladat, mert a felhasznált hatalmas mennyiségű ivó- és ipari víz jelentős része ártalmas szennyvízként a befogadókba kerül vissza. A befogadókba kerülő szennyvíz mennyisége világviszonylatban évente ma kereken 700 km

3, azaz 700 milliárd m

3, ami felkerekítve napi 2 milliárd m

3 szennyvizet jelent. Országunkban 1960ban a 7,5 millió m

3/nap vízfogyasztásból kereken 1,2 millió m

3/nap szennyvíz került a befogadókba, míg 1980-ban a kereken 39 millió m

3/nap vízfelhasználásból előreláthatólag 5,2 millió m

3/nap szennyvízzel kell esetleg számolnunk. Sokkal reálisabb képet nyerünk, ha az összes vízfogyasztásból levonjuk a mezőgazdasági, öntözési vízfelhasználást és az ipar által visszaforgatott vízmennyiséget, mert akkor a valóban felhasználásra kerülő ivó- és ipari vízfogyasztás 1960-ban 1,9 millió m^/nap volt, míg 1980-ban kereken 6 millió m

3/nap lesz. Ezt alapul véve 1980-ban minimálisan így is 3—3,6 millió m

3/nap szennyvíz fog bekerülni a befogadókba. Úgy vélem, hogy a bemutatott pár ijesztő számadat világosan megmutatja azt az utat, amit követnünk kell, éspedig élővizeink tisztaságának minél nagyobbmérvű megóvását. A természetes és mesterséges vízfolyások, tavak vízének mindjobban fokozódó elszennyeződése, mint világprobléma ma már az illetékes hatóságok, tudományos és társadalmi szervek szakemberei előtt a közeljövőben elsősorban megoldandó feladatok között áll. A felszíni vizek minőségének az utóbbi évtizedekben bekövetkezett katasztrofális mértékű romlása főként az erősen koncentrálódó ipari termelőerők, a nagyüzemek, gyárkombinátok által tisztítás nélkül, vagy nem kielégítő kezelés után a folyókba, tavakba vezetett káros szennyvizek ártalmas hatásának következménye. Hozzájárul ehhez az ipari eredetű szennyeződéshez a városok csatornahálózatai által összegyűjtött házi szennyvizek vízfertőzése is. Az üzemi eredetű szennyvízártalmak fokozódása nemcsak a kibocsátott szennyvízmennyiség növekedésének következménye, legalább ugyanilyen mértékben súlyosbítja a helyzetet a vegyipar gyors fejlődése nyomán megjelenő új szennyvízfajták, mint amilyenek a szintétikus mosószerek tartalmazta detergensek, az olajfeldolgozóiparból származó fenolok és származékaik ártalmai, melyek kártételei a hagyományos szennyeződésfajtáknál jóval nagyobbak és hatékony tisztítási technológiájukat is az utóbbi években kellett kialakítani. A távolabbi időkben — egyes országokban már ma is — még egy nagyon kellemetlen, kihatásaiban nagyon súlyos szennyeződéssel kell számolnunk, a vizek radioaktív anyagok általi szennyeződésével. Az élővizek elszennyeződésére felhozott példák általában a nyugat-európai nehézipari területeken, elsősorban a Saar- és Ruhr-vidéken átfolyó kisebb-nagyobb folyókat említették. A legutóbbi egy-két év során e vízfolyások vízminősége számottevően javult, ami a hatóságok által életbe léptetett szigorú rendszabályoknak, az ezek hatására kiépített szennyvíztisztító telepek sorának köszönhető. Az itt elért eredmények egyben rávilágítanak a felszíni vizek szennyeződésektől való megóvásának egyetlen hatékony módjára, a tisztítás széles körű bevezetésére, ami egyben intenzív szennyvíztisztítási kapacitásigényt jelent. A szennyvíztisztítás technológiájának további gyors fejlődése e folyamat szerves velejárója. Az eljárások tökéletesítése, új tisztítási módok kialakítása főként az ipari szennyeződések kezelésének vonalán jelentkezett, amenynyiben a házi szennyvizek tisztítása ma már hatékonyan és gazdaságosan biztosítható az ismert eljárásokkal. A házi szennyvizek tisztítási folyamatának egyetlen szakasza, az iszapkezelés terén volt még szükség újabb eljárások kidolgozására, amennyiben a klasszikus anaerob rothasztás már nem felel meg a korszerű követelményeknek. Kisebb tisztítótelepeknél az iszap eloxidálására, szikkasztására és mezőgazdasági hasznosítására történtek sikeres kísérletek, melyek hazánkban is jó gazdaságossági eredményeket hoztak. Tisztázásra szorul még ennek az eljárásnak egészségügyi oldala, amennyiben a közegészségügyi szervek vizsgálatai szerint a kezelés után fennmarad az iszap féregpete, baktérium és vírus-tartalmának életképessége. Főleg egészségügyi szempontból előnyösebbnek látszik a külföldön már üzemi kísérletek keretében megfigyelt azon iszapkezelési eljárás, mely vacuumszűrás után olajtüzelésű kazánokban égeti el az iszapot. Hazai bevezetése a nagy költségek miatt ma még nem látszik gazdaságosnak, de az ilyen irányú kutatást, kísérletezést nálunk is meg kell indítani. Az olyan házi és ipari eredetű szennyvizek tisztítására, amelyekben az üzemi eredetű használt vizek nem haladják meg a 60%-ot, eleveniszapos rendszerű biológiai szennyvíztisztító berendezések mutatkoztak a legutóbb végzett kísérletek során a legelőnyösebbnek. Az ipari szennyvíztisztítás megoldásánál alapelv, hogy a káros szennyeződésnek a keletkezés helyén való kivonására kell törekedni, amikor lehetőség nyílik azok hasznosítható anyagtartalmának kivonására és további feldolgozására a termelésben. Ilyen megoldás készül a borsodi iparvidéken, a Miskolcon települt "December 4" Drótműveknél. A fáradt, elhasznált edző- és páclevek hasznosítható anyagtartalma itt a közeljövőben épülő porfestékgyár alapanyagául szolgál. Sajnos, a miskolci példa hazánkban még meglehetősen elszigetelt jelenség. Az élelmiszeripari szennyvizek hasznosítása sem terjedt még el, pedig főként a szeszgyárak, tejüzemek szennyvizei állatetetésre, vagy trágyázásra lennének hasznosíthatók. Ehelyett a befogadókat szennyezi és haszon helyett súlyos károkat okoznak. A szennyvíztisztítási technológia helyes megválasztását erősen befolyásolja az adott vidék gazdaságföldrajzi tájjellege is. Iparvidékeken, így Borsod-Abaúj-Zemplén megye legnagyobb részén a keletkezett házi és üzemi szennyvizek helyi teljes — biológiai — tisztítására kell törekedni, mert ilyen vidéken nem áll megfelelő hely rendelkezésre a szennyvíz-öntözőtelepek kiképzésére. Ezzel szemben mezőgazdasági jellegű vidékeken a városok, nagyobb települések és azipartelepek csatornahálózatában összegyűjtött szennyvizek ártalmatlanná tétele gazdaságosan mezőgazdasági hasznosítással, szennyvízöntözéssel köthető össze. E téren hazánkban különösen az alföldi megyékben nyílnak tág lehetőségek, melyek ez idő szerint még gyakorlatilag teljesen kiaknázatlanok. Az élővizek elszennyeződésének világméretű folyamata hazánkat sem kerülte el és különösen súlyossá vált a helyzet a szocialista iparosítás során kiépült hatalmas üzemek okozta szennyvízkárok következtében. A vízminőség romlása már évek óta a vízügyi szakemberek figyelmének középpontjában áll és a kérdés megoldása érdekében foganatosított intézkedések nyomán elért eredmények mellett — sajnos — újabb és újabb szennyező források is belépnek. Ilyen meglepetésként hatott a Bodrog folyó vizének minőségromlása, melyen az utóbbi években időnként olyan erős szennyezés-hullámok vonulnak le, melyek megközelítik közismerten legszennyezettebb vízfolyásunk, a Sajó állapotát. Hozzá kell ehhez tenni, hogy a Bodrog még két esztendeje egyik legtisztább vizű folyónk volt. A magyar vízfolyások elszennyeződésére a Magyar Hidrológiai Társaság már 1953-ban felfigyelt és ezért megalakította Szennyvíz Szakosztályát, majd Miskolci Csoportunk 1955-ben ugyancsak létrehozta Szennyvíz Szakosztályát. A Társaság központja és Miskolci Csoportja már 10