Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

Dr. Vitális Sándor: Vízgazdálkodásunk jövő feladatai és a Magyar Hidrológiai Társaság

főleg azért mert íróink, közgazdászaink, szakembereink mind élesebben rámutattak arra, — hogyha nem cselekszenek egy-két évtized múlva az ország lakosságát sem tudjuk ellátni terményekkel, élelemmel, kenyérrel. A kényszerítő körülmények hatására létrejött az 1937. évi XX. törvénycikk, az úgynevezett „öntözési törvény," mely elrendelte, hogy a legaszályosabb területeken (Tiszántúl) 260 000 katasztrális hold öntözéséhez szükséges vízi munkálatokat kell elvégezni, s erre a célra 15 évre 80 millió pengőt irányzott elö. Az öntözőrendszerek kiépítése nagyon vontatottan indult meg, s végeredményében 1937—i5-ig 9 év alatt 45 000 katasztrális hold terület vált öntözhetővé. 1946ban a háborús események folytán az öntözési lehetőség már csak 32 000 katasztrális holdon volt meg, de jellemző, hogy 1946-ra a bejelentett öntözési igény, illetve szándék csak 3000 katasztrális holdra szorítkozott. I9W A második világháború után az öntözés területén a fejlődés csak igen lassan indulhatott meg. A felszabadulás után az öntözés kiterjesztésére döntő hatással volt a tiszai I. vízlépcső (Tiszalök), s a hozzátartozó keleti főcsatorna stb. öntözőrendszer kiépítése. A megépült tiszalöki vízlépcső nagy eredménye, hogy 1959-ben már 126 000, 1960-ban 160 000 kat. hold területen öntöztek. Ezt a hatalmas arányú növekedést az öntözésre fordított beruházások nagyságával jellemezhetjük: Míg 1946—47-ben kereken 3,8 millió forint volt a beruházás, (illetve az előirányzat) addig 1948—1956 közt a tiszalöki vízlépcső, keleti főcsatorna és tartozékai kiépítésére összesen 620 millió forintot fordítottak. Az utóbbi évek ugrásszerű növekedése az öntözés terén annak az eredménye, hogy a MSZMP és a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány mind fokozott', bb mértékben sietett mezőgazdaságunk megsegítésére, a szocialista nagyüzemek szilárd alapjainak a lerakására, melynek egyik leghatékonyabb eszköze az öntözéses gazdálkodás minél nagyobb mérvű kifejlesztése. Rövid visszapillantást vetettünk az öntözés területén a múltba, lássuk most már a mezőgazdasági vízgazdálkodás — elsősorban az öntözés — népgazdasági célkitűzéseit 20 éves és nagyobb távlatban. 1961-től 1980-ig 20 év alatt a II, III, IV és V. ötéves tervekben az 1960-as 160 000 kat. hold öntözött területet 2 millió kat. holdra kell megnövelni. Ebből a Tisza völgyébe 1,300.000 kat hold, míg a Duna völgyébe 700 000 kat. hold terület esik. Ahhoz, hogy a Tisza völgyében 1,300.000 kat. holdat öntözhessünk a következő fő vízi munkálatokat kell végrehajtanunk: A III. ötéves tervben meg kell épülnie a Tisza II. (Kisköre) vízlépcsőnek és a IV. ötéves tervben a Tisza III. (Csongrád) vízlépcsőnek. A Tisza II. vízlépcsővel a mederben és hullámtéren 260 millió m

3 vizet, míg a Tisza III. vízlépcsőben és a hozzá tartozó alpári tározóban mintegy 200 millió m

3 vizet lehet visszatartani az öntözési idényre, s ezt pótolná még a Tisza völgyében tervezett síkvidéki tározók 150 millió m

3 nagyságrendű vize, amit a tavaszi árhullámokból tároznának. Ezenkívül a IV. és V. ötéves terveikben megindul a Duna—Tisza ideiglenes csatorna építése, mely a Tisza jobb partjára 30 rrA'sec vizet vezetne át amivel itt 120 000 kat. hold lenne öntözhető. A Duna völgyében egyszerűbb a helyzet, mert itt a vízkivétel zavartalanad a folyóból, illetve kismérvű csatornázásból oldható meg. 1980-ig a Duna völgyében, illetve a hozzá csatlakozó területeken az alábbi területeket rendeznék be öntözésre: 1. Kisalföld (Észak-Dunántúl) 170 000 kat. hold 2. Duna jobbpart-Dráva szöglet 100 000 kat. hold 3. Duna"'balpart 220 000 kat. hold, "sszesen 580 000 kat hold. Ahhoz, hogy 1980-ig 2 millió kat. holdat öntözhessünk a Tisza völgyében (júliusi öntözési vízigényt véve figyelembe) 260 m

3/sec, a Duna—Tisza csatornából 30 m

3i sec, összesen 290 m

3/sec öntözővizet kell biztosítanunk.) Hogy ennek a vízmennyiségnek a nagyságát érzékeltessük, megjegyzem, hogy a Tisza legkisebb vízhozama Szegednél kereken 90 m

3/sec.) A Duna völgyében és a hozzá csatlakozó öntöző területeken a vízigény 150 m

3, sec. így a 2 millió kat. hold összes öntözővíz igénye (júliusi hónapra számítva) 1980-ban 440 sec. (összehasonlításul legyen szabad kiemelni, hogy a Duna legkisebb vízhozama Budapestnél kereken 600 m

3/sec, vagyis az 1980-ra szükségelt öntözővíz a Duna legkisebb vízhozamának jóval több mint a fele.) Természetesen ennek a nagymennyiségű víznek a biztosítása, az öntözendő területekre elvezetése hatalmas beruházási összegeket igényel. A távlati tervek szerint 20 év alatt 1980-ig a vízügyi beruházások öszszege kereken 120 milliárd Ft, melyből a mezőgazdasági vízgazdálkodásra '26 milliárd Ft esik. Még nagyobb távlatba tekintve a Tisza völgyében berendezhető öntözésre még 760 000 kat. hold, de ehhez szükséges a Tiszán a záhonyi 80 millió m

3-es, a vásárosnaményi 60 millió m

3-es vízlépcső, illetve víztározó megépítése, a hajózható Duna—Tisza csatorna teljes kiépítése, hogy a Tiszába még -f- 85 m

3/sec vízpótlás legyen biztosítható. A Duna völgyében és a Dunántúlon nagyobb távlatban 1 270 000 kat. hold látszik még gazdaságosan öntözhetőnek. így nagyobb távlatban 1980 után még 1 720 000 kat. hold állítható be az öntözésbe, úgyhogy nagyobb távlatban összesen 3 720 000 kat. hold válik öntözhetővé. Természetesen ezzel az öntözővíz mennyiségi igények is lényegesen megnövekednek, mely a Tisza völgyében 370 m

3/sec, és a Duna völgyében 306 m

3) sec összesen 676 m

3/sec lesz, szemben az 1980-as 440 m

3/'sec vízigénnyel megnő 236 m

:

l/sec-al. Természetes ennek a hatalmas mennyiségű víznek a biztosítása újabb sok-sok milliárd Ft beruházást fog igényelni. Ki kell itt emelnem, hogy ezt a nagymennyiségű öntözővizet csakis akkor tudjuk biztosítani, hogyha felszíni vizeink minősége a mainál jobban nem változik. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a \ 1961 minisztertanácsi rendeletet, mely az ipartelepek szenyvíz tisztítására vonatkozik, maradéktalanul végrehajtsák. Természetesen a mezőgazdasági vízgazdálkodás és annak öntözési ágazata nem választható el az országos egyéb vízgazdálkodástól, létesítmények kihasználásától, így természetesen a vízlépcsők nemcsak az öntözővizet fogják biztosítani, hanem vízienergiát szolgáltatnak, sőt a Tisza II—

III. vízlépcső közelébe tervezett hőerőműveket is ellátják hűtővízzel. Annak érzékeltetésére, hogy az öntöző-, ipari- és lvóvízigény 20 éves távlatban (1960—1980 közt) hogy fog változni álljon itt pár adat: Vízfogyasztás 1960-ban öntözővíz 0,7 milliárd m

3/év, iparivíz 1,75 milliárd m

3/év,* ivóvíz 0,3 milliárd m

3/év. összesen 2,75 milliárd m

3/év. Vízfogyasztás 1980-ban öntözővíz 4,5 milliárd m

3/év, iparivíz 8,7 milliárd nvVév,** ivóvíz 1,0 milliárd m

3/év, összesen 14,2 milliárd m

3/év. *Ehből az ipar visszaforgat 7,5 milliárd m

3-t, így a az 1960 évi összes vízfogyasztás kereken 1,4 milliárd m

3/év. **Ebből az ipar visszaforgat 7,5 milliárd m

3-t, így a valóságos felhasználás 19804>an mezőgazdaság 4,5, ipar 1,2, ivóvíz 1 milliard összesen 6,7 milliárd m

3/ é . Látjuk, hogy az országos vízgazdálkodásban a vízmennyiséget tekintve legvízigényesebb a mezőgazdaság, mert míg,1960-ban az öntözővízigény 700 millió m

3 év volt, 1980-ban ez már 4,5 milliárd m

3/évre növekszik, azaz csaknem a hat és félszeresére. A felsorolt száraz számadatokból, tervszámokból nyilvánvaló, Népköztársaságunk vezetői mindent megtesznek annak érdekében, hogy óriási pénzügyi áldozatokkal a mezőgazdaság számára az öntözővizet biztosítsák. Ez azonban nem minden, hanem ezután kezdő8