Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

Dr. Vitális Sándor: Vízgazdálkodásunk jövő feladatai és a Magyar Hidrológiai Társaság

dik valójában a mezőgazdasági (öntözési, belvízelvezetési stb.) vízgazdálkodás. Az öntözővizet államunk igen nagy áldozatok, hatalmas méretű beruházások révén odavezetheti az arra rászoruló területekre, de az öntözővíz tényleges gazdaságos, ok- és célszerű felhasználásáról már nem gondoskodhat, mert ez már elsősorban az Állami Gazdaságok, Termelő Szövetkezetek, a szocialista nagyüzemek, végsősoron a valóban öntözők, az emberek elsőrangú érdeke, feladata. Ezért legfontosabb feladat az oktatás, nevelés megoldása. w) Államunk igen nagy áldozatokat hoz, hogy minél több szakembert, (vizimérnök, mezőgazda, technikus, szakmunkás) képezzen ki a mezőgazdaság számára, de ez nem elegendő. Az öntözés valójában csak akkor mehet jól, ha minden termelőszövetkezeti tag, minden öntöző ember saját maga egyénileg is ért az öntözéshez, illetve az azzal kapcsolatos összes fogásokhoz. Azt, hogy az öntözött területeken valóban minden em* ber értsen az öntözéshez egyéni oktatással, példamutatással, ráneveléssel, az öntözési kedv és szándék felébresztésével érhetjük el. Ez kimondottan társadalmi feladat, s elsősorban az MHT, de mindannyiunk kötelessége. Sorra vehetném az OVK mind a 19. fejezetét az árvízvédelemtől-vizisportokig de nem ez a feladatom. Azért talán legyen szabad még egy példát felhoznom, mely már régen szívügyem. Már 1946-ban 29-ik évzáró ülésünkön kiemeltem és ráirányítottam a figyelmet ásvány- gyógyvíz (hőenergia) gazdálkodásunk országos fontosságára, holott 16 évvel ezelőtt összesen 15 db ezer méternél mélyebb artézi kutunk volt csak, melyekből 39—76 C° hőmérsékletű hévizet termeltünk, főleg gyógyászati célból. A felszabadulás után megindult szénhidrogén kutató fúrások, de hévíz nyerés céljából lemélyített artézi kutak is főleg alföldeinken igen jelentős mennyiségű 26—93 C° hőmérsékletű hévizet tártak el. Szebényi L. (Hidrológiai Közlöny 1962. 3. szám) tagtársunk adatai szerint országunkban jey lenleg évente 3500 1,'sec 26 C°-nál melegebb vizet termelnek artézi kútjainkból, melynek hőértéke évenként 1,8 millió tonna 5000 kalóriás kőszén hőértékének felel meg. Számítása szerint országunkban a kőzetekben tárolt hő 0—2000 m mélységig 776 milliárd tonna 5000 , kalóriás kőszénnel egyenértékű. Természetesen, hogy ebből a hatalmas hőkészletből tartósan és területenként mennyi termelhető ki még egyáltalán nem tudjuk, ehhez még szártios tudományos és gyakorlati vizsgálatra lesz szükség. Közelítő számításaink szerint az ország összes tartósan kitermelhető hévíz-geotermikusenergia készlete kb. 10 milliárd 3330 kalória átlagos fűtőértékű kőszénnel egyenértékű, mely lényegesen több mint az ország ismert összes kőszén-, szénhidrogén- vizi-energia készlete. A hévíz energia hasznosítása főleg alföldi városaink, községeink, de szocialista mezőgazdaságunk szempontjából is döntő jelentőségű (pl. Szeged város távfűtésé) aminek megvalósítása Társaságunk — így Szegedi Csoportunknak is — egyik igen fontos feladata. Röviden iparkodtam rámutatni az OVK-en belül vízgazdálkodásunk egy-két területén jövő feladataink» ra, a következőkben röviden vázolni szeretném ezzel kapcsolatosan Társaságunk szerepét, illetve feladatát elsősorban a II. ötéves terv folyamán. A Magyar Hidrológiai Társaság fő feladatai a II. ötéves tervben. . 1. Oktatás, szakember képzés. Első főfeladatunk — véleményünk szerint — mint egyetemi oktatónak, de mint a Társaság elnökének — vízgazdálkodási vonalon az oktatás minél szélesebbkörű, a szocialista országépítés követelményeinek megfelelő felső- középső- és alsófokú oktatás (mérnöktől a szakmunkásig) megszervezésében, megtervezésében, kiépítésében a legnagyobbmérvű segítés, tanácsadás, sőt társadalmi munkában maga a mindenirányú oktatás, szakemberképzés. Társaságunk a felsőoktatási reform kapcsán igen széleskörű bírálatot, javaslatot fog gyakorolni, hogy az egyetemi reform — oktatás — vana'án valóban minél szakszerűbb, korszerűbb oktatásban észesüljenek vízi mérnökeink. Ugyanígy kötelességünk a középfokú, alsófokú sőt a szakmunkás képzés-oktatás területén nemcsak javaslatokkal, tanácsokkal elősegíteni az oktatást, hanem — főleg alsófokon — megszervezni az oktatást tanfolyamok útján. Vidéki csoportjainkra ebben a munkában igen nagy feladat hárul, mert társadalmi vonalon a Vízügyi Igazgatóságokkal szorosan együttműködve meg kell szervezniük a tanfolyamokon az öntöző szakemberek alsófokú képzését. A Szegedi Csoport és a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság — de hasonlóan többi csoportjainknak is — elsőrendű társadalmi munkája ezeknek az alsófokú tanfolyamoknak a minél szélesebb körű megszervezése, megvalósítása. Ügy vélem, hogy ebben a munkában vidéki csoportjaink a legmesszebbremenően ki fogják venni a rájuk háruló társadalmi kötelezettségeket. 2. Együttműködés az állami és társadalmi szervekkel. A tervcélok minél szakszerűbb és gazdaságosabb megvalósítása érdekében a legszorosabb együttműködésre lesz szükségünk a pártszervezetekkel, az érdekelt állami szervekkel, a Hazafias Népfronttal, a megyei, városi, járási, községi tanácsokkal, állami gazdaságok, termelő szövetkezetek, ipartelepek vezetőivel, kutató intézetekkel, oktatási intézményekkel és a METESZ társegyesületeivel. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy Társaságunk minél hathatósabban támogassa a Hazafias Népfrontot a mezőgazdasági vízgazdálkodás — főleg az öntözés — területén végzendő agitációs, társadalmi munkájában. Igen nagy feladat, hogy a II. ötéves terv végére 600 ezer kat. hold területen valóban öntözzenek. 3. Szakmai bírálat. A társadalmi munka lényege a tudományos egyesületen belül szerény véleményünk szerint az, hogy bátran, minden gátlástól mentesen, szakmailag jól megalapozott, sokszor ha szükséges éles bírálatot gyakoroljon szakszempontból kifogásolható elméleti megállapítások, de főleg gyakorlati kivitelezések ellen. A népgazdaság szempontjából nem közömbös, hogy egy ipartelep, gyár, mezőgazdasági üzem, szocialista termelő szövetkezet stb. vízgazdálkodása szakmailag és gazdaságossági szempontból hogyan van megoldva. Áz sem közömbös, hogy bármelyik tudományos kutató intézet hogyan végzi a munkáját, vagy egy tervező intézet, kivitelező vállalat helyesen tervez-e, vagy kivitelez. Sajnos egyes hatóságainknál, intézeteinkben, vállalatainknál még mindég jelentkezik a „személyi kultusz" átkos öröksége és annak szakmánk szempontjából is egyelőre távlatban fel sem mérhető népgazdasági kára. Elsőrendű kötelességünk, hogy vízgazdálkodásunk területén minden kirívó, káros, helytelen elméletre és gyakorlatra egyaránt a legélesebb, de feltétlen a legtárgyilagosabb bírálattal rámutassunk. Több szem többet lát közmondásunk a legjobban alkalmazható a helyes társadalmi, szakmai elméleti és gyakorlati bírálatra. Pártunk és kormányzatunk létrehozta a „népi ellenőrző bizottságokat," s ezeknek jelentéseiből nap mint nap értesülhetünk a napi sajtóból sokszor megdöbbentő visszásságokról. Társaságunk mint társadalmi tudományos szerv, mely tagjai közt a szakma legjobbjait tartja nyilván, valóságban a szakmai „népi ellenőrzés" feladatát kell, hogy; •:!lássa, illetve betöltse. A Magyar Népköztársaság, szocialista államunk minden polgárának joga és egyben kötelessége, hogy egyéni véleményét — amíg az nincs ellentétben szocialista államrendüníkkel — szabadon kinytiilváinítsa. Nekünk műszalki szakembereknek ez még fokozottabban elsőrendű kötelességünk. Nem mindegy pl, hogy egy több milliós, több száz milliós, több milliárdos vízügyi létesítmény, de mondhatnám több ezer forintos kisebb egyszerű ivóvízkút létesítése is, szakszempontból optimálisan helyesen és gazdaságossági szempontból a legkedvezőbben van-e megoldva. Kérdezem, eleget tettünk-e ennek az elsőrendű kötelességünknek. Részben igennel, de sajnos jó részben nemmel kell a kérdésre válaszolnom. Egyes szak9