Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

Dr. Török Endre: Adatok a Marcal-völgy hidromorfológiájához

tanvályú, melynek végét bukógátszerűen képezték ki. A patak vize itt parabolikus keresztszelvényen ömlik át, mely nyilás előtt a víz mennyiségétől függően feltor­lódik. A parabolikus szelvény mellett mérce található, mely mércéről mirlden esetben leolvasható a vízállás magassága. A leolvasott érték táblázat alapján megad­ja a patak vízhozamát, percenként literekben kifejezve. Erdei patakvízszín ingadozások mérése elsőízben itt va­lósul meg hazánkban. Egy nagyobb zápornak, vagy több napig tartó esőzésnek a patakvjzszínére gyakorolt hatásából következtethetünk a területen álló növényzet, erdőtípus befolyásoló hatására. ADATOK A MARCAL-VÖLGY HIDROMORFOLÓGIAJAHOZ DR. TÖRÖK ENDRE Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem A Marcal kialakulástörténetével többen foglalkoz­tak, így id. Lóczy L. (1913), Szádeczky-Kardoss E. (1938), Ferenczi I. (1914), Sümeghy J. (1938, 1951, 1952, 1955), Horváth Gy. (1934), Török E. (1961, 1962, 1963), Góczán L. (1962), Pécsi M. (1962). Szádeczky Kardoss E. kutatásai szerint a Duna mai folyási szintjéhez a Kisalföld több mint 200 mé­tert süllyedt. Ez utóbbi megállapítást igazolja a kis­alföldi hordalékkúp fejlődése, amely a pleisztocénbe nyúlik vissza. A Duna a pleisztocén üledékeket az óholocén során vastagabb hordalékkal betemette, majd erre az újholocén során vékonyabb üledéksort rakott le. A süllyedéssorozatok változó erősséggel, különösen a mindéi végén, valamint a mindel-riss interglaciális­ban zajlottak le, majd a holocénban is folytatódtak. A Kisalföld medencéje egészen fiatal, amelyben a neogén üledékek, különösen a pannóniai rétegösszlet, közvetlenül. a kristályos aljzatra települnek. A pannó­niai rétegek felszíne nyugatról kelet felé, illetve dél­ről északnak, a medence közepe irányába^ lejt. A felsőpliocén végére a beltavak a Győri-meden­céből eltűnnek, a terület szárazulattá válik. A koráb­ban említett emelkedés és süllyedés sorozat növelte a peremterületek reliefenergia nevekedését, ami viszont fokozta a folyók denudációs tevékenységét. Így a Marcal-medence szemben a Győri-medencével, nem akkumulációs, hanem denudációs medence. Az interglaciálisokban a megszaporodott vízmeny­nyiségű és csökkent hordalékú folyók bevágódtak jég­korszaki völgyfenekükbe. A Marcal teraszos folyóvölgyben, szerkezeti töré­sek mentén alakította ki völgyét, ritmusos kéregmoz­gások és éghajlatváltozások következtében. Jelen vizsgálatom a Marcal-völgy középső szaka­szára terjed. Célkitűzésem az, hogy a Marcal felszín­NyDNy Cefíe/i'mö//r formáló tevékenységéről, a pleisztocén és holocén kor­ban kifejtett völgytalpalakító tevékenységéről szóljak, pontosabban a Marcal középső területszakaszának ki­alakuláskörülményei során milyen üledékfelhalmozás, illetve eróziós tevékenység figyelhető meg. Az idevonatkozó kutatások, ha röviden is, de fő­mondanivalójukban leszögezik, hogy a terület pleisz­tocén és holocén medenceüledéke a folyó jelenlegi folyásirányában hordódott el. Még nem igazolt az, hogy a lerakott üledéket csak a Marcal, vagy esetleg más folyók is szállítot­ták-e, továbbá az sem, hogy melyik vízgyűjtőterület­ről, történt az üledék el-, illetve lehordása. Lényeges kérdés az is, hogy a holocén kor egyes fázisainak szakaszai hogyan járultak hozzá az üle­dékfelhalmozás vagy lehordás periódusaihoz? A most vázolt főcélkitűzések érdekében a terüle­ten sekélyfúrásokat mélyítettünk a medence kereszt­irányában. A nagyjából Ny—K irányú szelvények mentén elhelyezett fúrások Celldömölk—Adorjánháza és Szélmező—Magyargencs, Kemeneshőgyész térségé­ben lettek lemélyítve. E kutatófúrások a jelzett irányokban a Marcal­völgyi üledékék pleisztocénvégi és holocén kori réte­geit hairántolták. A biztosain glaciális képződmény meghatározását zavarta az a tény, hogy a spóra és pollenanyag korrodáltságban és színben nem muta­tott különbséget a pleisztocén és holocén képződmé­nyek elhatárolásában. A vizsgálatok során megállapítható volt, hogy kü­lönböző eredetű és korú pollenanyag nem kerülhet az üledékmintába. A pollen/vizsgálatok értékelése során ugrásszerű változásokkal nem találkoztunk, így a vizsgált területszakaszon üledékhézagra nem következ­tethetünk. , /fEK Ador/ánhoza SOOm A ya/mf^ye/' Ma/ca/cra/omo fí.Marcű/ /ocrofor/ra tlLYtuprrmmegi/ti /forcolesotorna | o/tunffbr I »9VO« 1. ábra. Vázlatos földtani szelvény Celldömölk—Adorjánháza között 28

Next

/
Thumbnails
Contents