Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

Dr. Török Endre: Adatok a Marcal-völgy hidromorfológiájához

A lemélyített kutató sekélyfúrások Celldömölk— Adorjánháza, valamint Szélmező—Magyargencs, Kemeneshőgyész környékén pleisztocén aleuritos agyag rétegeket, valamint óholocén első fázis (fenyő-nyír III.) tőzeget értek el. Tekintélyes vastagságú a Szélmező pusztai tőzeg tölgy és bükk I. telepe. 1. Alacsonyártéri terület. A völgy egységesen ösz• szefüggő a Marcal és a mellékcsatornák, valamint a mellékpatakok közvetlen közelségében (1. ábra). Helyenként szigetszerűen emelkednek ki az alacsonyártérből az ártéri üledékképződmények. Ezeik egyrészét a nagyvízi elöntések még elborítják, de egyrészét a magasártéri területhez sorolhatjuk, miutáíi # nagyvíz e képződményeket nem borítja el. A sekélyfúrások alapján megállapítható, hogy a völgy kialakulása során több osztatú lehetett, medenceszerű üsitökből állott, amelyeket később a folyó üledékével kitöltött. A Marcal Karakó és Marcaltő közötti szakaszán az ártéri képződmények újholocénkoriak, kivéve a magasártéri szigeteket, amelyek óholocén akkumulációs tevékenység során halmozódtak fel. Az alacsonyártéren, közvetlenül a felszínen igen finom folyóvízi hordalékból származó üledék található. Celldömölk—Bánhalma térségében 15—45 cm vastagságú finom és közepszemcséjű homok, aleuritos kőzetliszt figyelhető meg. Bánhalma irányában ez túlnyomólag aleuritos agyagos üledékbe megy át. Az említett finomszemcséjű üledék durvább rétegsorra települ. A durvább rétegsor legnagyobb százalékban kavics és durvaihomok. Az újholocén üledékek az ártér teljes szélességében megtalálhatóik. Mélységük a pollenanalitikai kutatások alapján 3,00—3,50 m, ahol a bukk I. fázisnak megfelelő rétegsor található. Az óholocén rétegek között kvarckavics és karbonátos üledék, illetve kőzettörmelék települ. Az alacsonyártér és a hozzá kapcsolódó mellékpatakok ártere belesimul a mellékpatakok törmelékkupszíntjébe. Más a helyzet a Szélmező Kemeneshőgyész környékén a viszgált területr^ízeknél (2. ábra). Kemeneshőgyész és tőle délre elterülő alacsonyártér viszonylag egységesen durvakavicsos üledékkel takart. Ennek az üledéknek a vastagsága kicsi. Az üledék átitatódott a kalciumhidrogénikarbonátból kicsapódott mésszel. Magyargencs, Nemesgörzsöny, Egyházaskesző térségében az alacsonyártér 10—30 cm-es finom folyami hordalék alatt tőzeg és tőzeges agvag található. Ezen a területrészen az év legnagyobb részében víz áll. Szélmezőpuszta környékén közvetlen az alacsonyártéri területen (takaratlanul) nagykiterjedésű tőzeg települ, amely a Marcal főcsatorna és a KisBittva között terül el. A tőzeg felső 3—4 m-es szintje egykorú az ártér Marcal és Vasmegyei csatorna közötti terület üledékével. A pollenvizsgálatok során kimutatható, hogy a holocénban, annaik tölgy és bükk I., bükk II., fázisában a maihoz hasonló folyamatok biztosították a tőzegképződést. Az említett szakaszon ingoványos, lecsapolásra váró alacsony ártéri mélyedések vannak, amelyeket a mellékpatakok nagyobb esőzések idején hordalékukkal töltögetnek. 2. Magasabb ártéri szintek. A vizsgált területen a magasabb ártéri szintek kisebb kdterjedésűek mint az alacsonyártéri területek. A szintkülönbség 1,5—2,5 m. Ezek felszíne kőzetlisztes aleuritos üledékkel borított. A lemélyített fúrások szerint a fedőben a finomabb hordalékos üledék alatt elszórtan kvarckavics települ. A két szelvény irányában 1,5—2,5 m mélységben a magasabb ártéren bükk I. és tölgy kori spóra-pollent lehetett kimutatni. A csapadékos tölgy időszalkában, a völgyszélesítés során, valamint a fokozódó bevágódás és eróziós tevékenység következtében a jelenlegi magasabb árterek mentén magasabb térszíni helyzetben tudjuk kimutatni az említett korú képződményeket, mint a jelenlegi alacsony ártér területén. A tölgy és bükk I. kori üledékek kiékelődve kapcsolódnak a jelenlegi feltöltődő völgy szelvényében. Ennek oka részben a folyónak csapadékos időszakban történő üledéklehordó munkaképességében, valamint az óholocénban meginduló süllyedés-sorozatban keresendő. Ezt igazolja még az is, hogy a területen a tőzegtelepülésben rétiagyag közbetelepülés mutatható ki (2. ábra). A Celldömölk—Adorjánháza szelvényen az üledékek lencseszerű településben figyelhetők meg. A szok2. ábra. Vázlatos földtani szelvény Kemeneshőgyész—Szélmezőpuszta között ványos településtől eltérő üledéikrétegződés figyelhető itt meg. A folyóvízi rétegződésnél a medencékben, ártereken, a rétegsor általában alulról fölfelé, íekűtől a fedő irányában, egyre finomabb rétegeződésben szokott előfordulni. Jelen esetben fordított a helyzet. A legmélyebb sekélyfúrások szerint, azt a megállapítást lehet tenni, hogy á völgy 10—12 m mélységben az iszapos agyag egyenetlen (hullámos) felszínnel kapcsolódik az alatta települő szürkéskék agyaghoz. Ez a képződmény a szelvény teljes szélességében megtalálható. Az egyenetlen, gyalult (!) rétegfelszín igazolja, hogy a pleisztocén végén a terület feltöltődése után, az óholocén antiglaciális fenyő-nyír fázisában, ha átmenetileg is laterális erózió alakította ki ezt. Segítette a terület nagymérvű lepuszitítását a fenyő-nyír III. fázis normális eróziója is, mint a kor legfőbb felszínalakítója. A lepusztítás szorosan kapcsolódik a fenyő-nyír végi süllyedésekhez, tektonikus mozgásokhoz. Ekkor a folyók nagy völgyromboló és mélyítő munkát végeztek. A folyó bevágódása ezen a szakaszon megszűnik, helyet kap az akkumuláció. A szelvényen (1. ábra) a 2, 3, 4-es fúrás tanúsága szerint a Marcal-völgy e szakaszának középső részén ez az üledék hiányzik. Bizo29