Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

Firbás Oszkár: A sorponi hegyvidéki forrásokról

letének építésekor, az akkor vizenyős területről a'agcsöveken keresztül terelték egy helyre a vizet, ami most egy kőburkolat alól tör a felszínre. A régebben működő Tej forrás (Miilchram Bründll) a Lövér Szállóval pontosan szemközt elhelyezkedő forrás — melyet 1944-ben egy bomba pontosan telibe talált, s azóta nem működik — a Ciklámen-forrásnak adhatja le vizét. Hőmérsékleti adatokkal pontosan ki lehet mutatni, hogy a Ciklámen forrás vize nem talajvíz, hanem mélyebbről feltörő forrás. Érdemes lenne a Deák kúthoz hasonlóan dekorativen foglalni, mert jelenleg vize a különböző szennyeződésektől ihatatlan. Sopron erdőt szerető lakosságának jórésze szabad idejében a városi erdőben sétál. Nagyjelentőségű volna tehát ezen a környéken egy mutatósan foglalt forrás működése. A tervbevett soproni állatkert is innen nyerhetné vízszükségetét. Hozama 10—12 VPA forrás megtekintése után a Hegyvidéki Erdészet épülete előtt, majd az ojtozi fasoron haladunk végig egészen a lőtérig és ott az erdő sarkában megtalálhatjuk az Indián forrást. A Kecske patakot úgyszólván minden soproni ismeri. ősidők óta kanyarog a soproni hegyvidék erdők koszorúzta ormai között és amikor kilép az erdőből olyan selymesen zöldellő pázsittal borított rét fogadja, melyhez fogható kevés található a környéken. Sajnos, ez a terület a lőtér miatt ma nehezen közelíthető meg. Őseink ezen a területen legeltették kecskéiket. Régi térképeken ennek a rétnek a neve: kecskepataki rét, a patakvölgy pedig: kecskepataki árok. A lőtér sarkában éger fák között egy mélyedésben jelenik meg az Indián forrás. Teljesen nyitott, valamikor kövekkel készítették el aknáját. A vize csatornán át folyik ki a rétre. Lehetséges, hogy a felette található nagy hordalék mező mellett folyó Kecskepatak vize is átszivárog a forrásba. A hőmérsékleti adatok ennek ellene mondanak. Későbbi feladat vízfestéssel megállapítani a patakvíz és a forrás közti összefüggés mértékének pontosságát. Vízhozama a 20 I p-t is eléri. Egzotikus nevére vonatkozólag ezideig nem sikerült semmit megtudni. A forrásto igen széles, több mint két négyzetméter kiterjedésű. Nyitott volta következtében sok szennyeződés kerül a vízbe, de a nagy vízbőség következtében állandóan tiszta víz található a forrásteknőben, ahonnan bátran meríthetünk. Feltétlenül foglalni kellene, mert vasár- és ünnepnapokon, amikor nincs éleslövészet, kedves kiránduló helye a soproniaknak. Az Indián forrástól a Kecskepatak völgye felé haladva rövidesen elérjük a Bögre forrást. A Kecskepatak hídjának közvetlen közelében található tengerszintfeletti magassága 205 m. Bummer Antal 1955. áprilisában egy motorverseny alkalmával pillantotta meg és április 24-én ideiglenesen foglalta. A foglalást ismeretlen barbár emberek annyira tönkretették, hogy az egész munkát újra kellene elvégezni. Hozama 2 l/p körüli. Az úgynevezett Kőhalom egyik völgyének vizeit gyűjti össze, törmelék forrás. A lövéri turistaháztól a piroskeresztes jelzésű úton is egyenesen oda találhatunk. Hidrológiai szempontból érdekes e forrás tevékenysége. A Kecskepatak eróziós bevágásból származó völgytalpa már mélyebben van, mint a hegyoldalból kibukkanó és a patak nyugati partoldalában majdnem mindenütt jelentkező vízzáró réteg. Többmint 8—10 nagy szivárgást és időszakos vízfolyást találtam a völgyfenékben. E vízfolyások megfigyelése több, mint hat éve folyik. A Kecskepatak völgyében tovább haladva idős vadcseresznyefák mellett híd vezet át a parkmeder fölött. Az innen induló ösvény elvezet bennünket az Ölomároki forráshoz. Ez a forrás az Ólomárokban ered, mely csupán 300 méter hosszú, elég szűk és meredek. Az árok legfelső részén tör a forrás a felszínre. A vízzáró réteg mintegy 200 négyzetméternyi területen bukkan a napvilágra. A mindenhonnan előszivárgó víz egy nagy forráskatlant vájt magának. Ez a katlan nemrégen még szinte áthatolhatatlan mocsaras ingovány volt. Az évszázadok óta egymásra halmozódott szerves anyagok 2 m vastagságban fedték a kőzettörmeléket. Az Erdészeti Technikum tanulói 1960. májusában és júniusában hat napon át dolgoztak a forrásnál és mintegy 2000 munkaóra teljesítésével foglalták. A forrás foglalására már igen nagy szükség volt, mert a környéken állandó bővizű forrás nincs, a turisták számára pedig ez a terület kiváló kirándulóhely. A foglalás biztosítja a pontos vízhozam megfigyelését is. A tanulók óriási munkát végeztek. Legnehezebb feladat volt a mocsaras ingovány eltávolítása, majd a körülbelül egy vagonnyi kő helyszínre mozgatása. Több mint száz lépcső bevágása vált szükségessé a hegyoldalba. A vascsöves foglalás mellett, illetve közvetlen közelében két padot is helyeztünk el. Jelenleg a kifolyócső biztosítja a vízelfolyást. Külön utat nyitottunk a völgy felé, amely hidakon, lépcsőkön át vezet a Kecskepatak irányába. Hidrológiai szempontból ez a forrás is érdekes. A felette levő gneisztörmelék között csapadékos időjárás esetén meggyűlik a víz. Ekkor természetesen a forrás hozama is bővebb. A forrás hozamának és a forrás felett elhelyezkedő nedves területnek összefüggését a hegyoldalban álló faállomány lombosodása, illetve lombhuliatása is erőteljesen befolyásolja. Ezen összefüggések vizsgálata a foglalás óta pontosan történhet. A forrástól az előbb említett úton elérjük a Kecskepatak völgyét, majd a vízfolyással szemben haladva, a Daloshegy és a Károlymagaslat nyergére felvezető nyiladékon át elérhetjük a Vörösfenyő forrást. Nevét a közelben levő országos hírnevű vörösfenyő állományról kapta. Kis vízgyűjtő területű, vízzáró rétege is elég magasan található, így kishozamú és hamar elapad. Bőcsapadékos esztendőben egész éven át 1—2 24