Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

Firbás Oszkár: A sorponi hegyvidéki forrásokról

Mérési eredmények és értelmezésük A vízzel borított területen — tehát a nyílt vizén és a nádasok teljés területén — a legfelső réteg a víz és az erősen vizes iszap. Ennek ellenállása 5 Ohm m körül van, a határok kb. 4—7 Ohm m. A kis ellenállás oka az, hogy a Fertő a sztyeppe-tó típusához tartozik, s mint ilyen Európában szinte egyedülálló. Jellegéből következik, hogy vize erősen sziksós. A legfelső réteg ellenállását tehát 5 Ohm m körülinek vehettük, ez a megállapítás különösen azért jelentős, mert a csatornák partján, valószínűleg laterális hatások folytán 12—18 m-es AB távolságig az ellenállásértékek erősen szórtak. Ez a felszíni víz-iszap-réteg általában 1—4 m vastag, de kivételesen 10 m vastagságot is elér. Ez alatt a felső réteg alatt erősen eltérő sajátságú rétegek következtek. A mérési terület É-i részén 15— 25 Ohm m-es, a D-in 30—50 Ohm m-es, 40—100 m vastag összlet van. A kettő határa nagyjából egyenesvonalú, s párhuzamos a savanyúvíz töréssel (2. ábra). Természetesen ez a kép nagyon általánosított. Elsősorban a nyugati peremterület kivétel, ahol az alaphegység (kristályos pala vagy lajta-mészkő) a felszínig vagy a felszín közeléig ér. Az É-i területet a 12-es (3. ábra) a D-it a 38-as (4. ábra) ponttal jellemezzük. Ezek a rétegek nagyon kevéssé anizotropok, ezt mutatja a B pontban végzett keresztszondázás (5. ábra). Az É-ű részen települ be a feltehetően sósvizes 2— 4 Ohm m fajlagos ellenállású réteg É—D-i irányban húzódó vonalban, körülbelül az osztrák részen Mörbischnél talált 5 Ohm m alatti terület folytatásaként. Ezt a réteget jól szemlélteti a 11/11. pont (6. ábra), amely a bemutatott 12-estől csupán 1 km-re fekszik. Ennek a rétegnek a mélysége azonban csak 50 m-ig terjed. Térképét a 7. ábra mutatja.' A fent említett rétegek alatt a terület É-i részében az alaphegység jelentkezik (pl. 3. és 6. ábra), de érdekes módon közvetlenül a part mellett, a dombvonulat aljában fekszik mélyebben, majd nagyjából a sósvízes rétegek területén a nyilt víz alatt felemelkedik 50—80 m mélységig (8. ábra). DNy-on az alaphegység a felszínen van, sőt savanyúvizes források is találhatók de ez az 50 Ohm m-nél nagyobb fajlagos ellenállásán nem változtat. A terület középső részén az alaphegység bonyolult elhelyezkedésű, itt valószínűleg sok törés találkozik. A savanyúvíz vonaltól D-re az alaphegységet nem értük el. összefoglalva az eddig mondottakat, a Fertő tó medencéjét Ny-ról határoló törésen túl, úgy látszik még egy sasbérc van, amely 200 m-es vagy ennél is nagyobb mélységből nyúlik fel kb. 50 m-ig. (Az alaphegység természete — kristályos pala vagy lajtamészkő — az ellenállásmérésekből nem derül ki.) Ez a sasbérc É—D-i irányban húzódik, s nagyjából felette helyezkedik el egy sósvízes réteg, amelynek sókoncentrációja az ellenállásértékek alapján néhány g/l lehet. A savanyúvíz vonaltól D-re az alaphegység nagyobb mélységbekerült, s a felette lévő rétegsor sokkal nagyobb ellenállású, sósvízes réteg csak néhány helyen található. A most vázolt képet még avval egészítjük ki, hogy osztrák részről közvetlenül a határ mellett talált anomália is folytatódik a magyar területen, és a területünk DK-i csücskében is van 4 Ohm m-nél kisebb ellenállású réteg. Ennek folytatását a jövő évi. méréseink során keressük. A környező községek (Fertőboz, Balf) kútvizeinek ellenállását is megmértük. Balfon valamennyi erős sókoncentrációt mutat, ami nem meglepő, hiszen itt számos kénes és savanyúvizes gyógyforrás van. Fertőbozon is vam 2 g/l koncentrációnak megfelelő ellenállású víz. Végül e helyen nem mulaszthatjuk el, hogy köszönetet mondjunk dr. ing. hc. dr. Tárczy-Hornoch Antal akadémikus, igazgatónak a mérések és a közzététel léhetővétételéért, értékes tanácsaiért, valamint dr. Vendel Miklós akadémikusnak a mérések gondolatának felvetéséért és a földtani értelmezésben nyújtott segítségért, valamint Szádeczky—Kardoss Gyula tudományos munkatársnak a mérésekkel kapcsolatos geodéziai munkák elvégzéséért és Bognár Dezsőnek, a Fertői Nádgazdaság igazgatójának a mérések tárgyi feltételeinek biztosításáért. A SOPRONI HEGYVIDÉKI FORRÁSOKRÓL FIHBAS OSZKÁR Erdészeti Technikum, Sopron Az erdő igen jelentős szerepet játszik a természet vízgazdálkodásában. Az erdő vízszabályozó szerepéről még igen keveset tudunk. Ennek a vízszabályozó szerepnek a megismerését célozták azok a hidrológiai megfigyelések, amelyeket 1955-ben kezdtünk meg a Tanulmányi Erdőgazdaság Hegyvidéki Erdészetének területén. E megfigyelés-sorozatok első lépcsője az volt, hogy a jelzett területen feltérképeztünk minden forrást, patakot, tavat, kutat, tehát minden vízfelületet és figyeltük hozamát, tükrét, viselkedését. A területen ugyanakkor több ombrométert (esőmérő) is elhelyeztek. A lehullott csapadékmennyiségnek és a források hozamának összehasonlítása, a különböző erdőtípusok befolyásoló hatásának vizsgálata, azóta állandóan folyik. A nagyközönséget, a természetjárókat a fellelhető források, azok várható vízbősége, tisztasága, hozzáférhetősége érdekli. Jelenleg mintegy 70 forrás szerepel a nyilvántartásban. Ezek közül a források közül azonban jónéhány egyáltalán nem, vagy alig működik. Az időszakosan működő és nagyritkán működő források vizsgálata erdészeti tudományos szempontból érdekesebb. Megindulásuk és elapadásuk, tehát érzékenyebb Vízhozamuk többet árul el a kutatóknak vízgyűjtőterületük nagyságáról, kiterjedéséről, a vízzáró réteg mélységéről és gyorsabban lehet kimutatni a vízgyűjtőterületen álló erdőtípus befolyásoló hatását. A turisták számára természetesen az állandó, bővizű források jelentősek. Ezért a soproni hegyvidéki források tárgyalásánál a nagyközönség számára könynyen hozzáférhető forrásokat vesszük sorba. A soproni hegyvidéki forrásókról a Soproni Szemle XIII. évfolyamában (1954. 4. szám) a 225—344 oldalakon részletesen írtam már. Az ottani beszámolóm nem lehetett teljes, mert a forrásokat is tartalmazó térképmelléklet nem jelenhetett meg. Téi-kép nélkül pedig bajos pontos és tévedés-mentes meghatározást írni a források helyzetéről. Így a mostani ismertetésemhez 4 vázlatot mellékelek. A források könnyebb felkeresése, megtalálása végett 5 sétát — túrát — állítottam össze. Minden túra több forrást érint, azonkívül a soproni hegyek legszebb helyein vezet át. * Az 1. ábrán látható az 1. számú túra útvonala. Ez a séta a Szívszanatóriumnál levő autóbusz végállomásnál kezdődik. Ugyan már le lehet szállni a Szabadság (Lövér) körút sarkánál is és akkor útba ejthetjük a Ciklámen forrást is. Ez a forrás az Állami Szanatórium — volt Ciklámen szálló — közveten közelében a Pedagógus üdülő felé eső erdőrészletben ered. A Szanatórium nagy épü-