Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

Bélteky Lajos: Beszámoló a falusi lakosság és a mezőgazdaság vízellátási kérdéseivel kapcsolatban Bialystokban tartott konferenciáról

Többféle szűrőszerkezet van használatban, részben a földtani adottságoktól, részben a helyi hagyományoktól, szokásoktól függően. Posnanban pl. igen sok öntöttvas szűrőt építenek be. Krakkóban és Lublinban, mivel a vízszerzés repedékes mészkőből történik, szövet nélküli hasított szűrőket alkalmaznak. Varsóban, Opolaban a hagyományos, szitaszövettel burkolt perforált vascsőből készítik a szűrőket, Wroclawban pedig azbesztcementcsőből. Az utóbbi területen most próbálják ki a műanyag szövetet. Szczecinben a műanyagcsőből készített szűrővázat plasztikhálóval burkolják. Igen elterjedten alkalmazzák a szűrő körüli kavicsolást, Gdanskban pedig ragasztott kavicsburkolatú szűrőt használnak. Mivel a ragasztott kavicsburkolatú szűrő különösen érdekelt, örömmel fogadtam el Kacsenkó elvtársnak a Központi Földtani Hivatal főhidrogeológusának meghívását Gdanskba, a ragasztott kavicsszűrőt készítő üzemnek a megtekintésére, amelynek a szabadalmazott szűrő egyik szerkesztője, Litwinski mérnök a vezetője, ővele — sajnos — nem tudtam találkozni, de megkaptam a szabadalmi leírást és a dokumentációt. Ennél a szűrőnél a szűrővázat kerek, vagy résalakú nyílásokkal megnyitott azbesztcement vagy acél fúrócső képezi, melyet szövet helyett porózus műkővel burkolnak. A műkő burkolatot fenolgyantával összeragasztott tiszta szűrőkavicsból készítik. A gyantatartalom 3—4%-a a kavics súlyának. A szűrőkavics két rétegből áll, a külső apróbb szemű kavics szemesé zetének frakciója 2—7 mm, a belső rétegé pedig 7—10 mm. A kavicsburkolat teljes vastagsága nem haladja meg a 25 mm-t. A szűrőket 1—2 m-es darabokban készítik. A vízszintes helyzetiben befogott szűrőre előbb felrakják a durvább szemcséjű kavicsot, melyet előzőleg összekevertek a fenolgyantáyal, majd ráhelyezik a külső szűrőkavics réteget is és kőműves kézi vakoló-szerű lapátkávai ledöngölik, s egyengetik. Ezután ráhelyezik a perforált lemezből való félhengeres fémburkolatot, a szűrőt átfordítják, s a másik oldalon is hasonlóan felrakják a két kavicsréteget ós a lemezburkolást. Az ily módon összeállított szűrőt elektromos kemencében hevítik 150 C° mellett kb. 2 órán keresztül, hogy a gyanta megkeményedjék. A szűrő lehűlése után leveszik róla a fémlemezformát és ráhelyezik a hullámpapír szalagokat, melyek megvédik a szűrőt a raktározásnál és a szállításnál. A kavicsburkolású szűrőt eddig 168 mm legnagyobb belső átmérővel készítették, melynél a kavicsköpeny külső átmérője 228 mm. A kavicsköpenyt különböző frakciójú kavicsokból állítják elő s attól függően építik be, hogy a víztartó réteg milyen méretű szemcsékből áll. Lengyelországban a ragasztott kavicsszűrőket főleg Gdanskban és környékén használják. 1959-ben 75 kútba építették be. A kutak mélysége 30—200 m közötti volt, s a szűrő aktív részének hossza elérte a 24 métert. A legtöbb esetben beépítés közben lazán körül kavicsolták a szűrőt. A ragasztott kavicsszűrők nem sérülnek olyan könnyen, mint a szitaszövettel burkoltak. A tapasztalat szerint 100 m mélységig rongálódásmentesen vissza lehet húzni a ragasztott kavicsszűrőt. A szűrő nagy előnye, hogy korrózióálló, olcsóbb és tartósabb, mint a szitaszövetes szűrő. A gdanski, baraképületekből álló üzem 8 főnyi létszámmal dolgozik, s havonta kb. 500 fm különböző méretű szűrőt készít, főleg réselt azbesztcement szűrővázzal. Gdanski területen használják még a gömbökből összerakott égetett kőagyagcső szűrőket is, természetesen kavicsolással. Lengyelországban egy másik nagy kútfúró vállalat is van. A Központi Földtani Hivatal felügyelete és irányítása alatt működik a Hidrogeológiai Kútfúró Vállalat, melynek a nagyteljesítményű és nagymélységű kutak fúrása tartozik profiljába. Ennek a vállalatnak 6 üzemvezetősége van, s csak kútfúrással foglalkozik, vízvezeték építéssel nem. A kutatási jelleg következtében az áraik nagyobbak. Ennek a vállalatnak poznani üzemegységénél 1961-ben volt alkalmam néhány munkahelyet meglátogatni. Eszközeik és technológiájuk nem különbözik a Wodrolétól, a vízföldtani szolgálat szerepe azonban nagyobb. összefoglalás Megpróbálom röviden összefoglalni, hogy mi a helyzet Lengyelországban egyrészt a kútfúrási vonalon, másrészt a falusi és a mezőgazdaság ivóvízellátási helyzetét' illetőleg, s majd összehasonlítani a magyarországi állapotokkal. A kútfúrás terén — hozzánk képest — meglehetősen elmaradottak. Eddig száraz eljárással és ütve működő berendezésekkel fúrtak, most azonban magyarországi tapasztalataik alapján be akarják vezetni az iszapöblítéses fúrást. Már meg is vásároltak két Aquadrill berendezést, melyeket a poznani üzemegység területén állítanak munkába. Tervbe vették a hordozható karottázs beszerzését is. A különböző vegyi öszszetételű rétegeket külön-külön csőrakattal zárják ki, palástcementezést nem alkalmaznak. Mint már említettem, a lengyel területnek más a földtani felépítése, mint a magyar medencének. A vízföldtani ellenőrzés és irányítás alaposabb, mint nálunk. Egy-egy hidrogeológusra 4—5 berendezés jut. A kongresszusi előadásokból, hozzászólásokból, beszélgetésekből úgy látom, hogy Lengyelországban nema mezőgazdasági, hanem a falusi ivóvízellátás is /gen elmaradt, elhanyagolt állapotban van. Fokozottan áll ez a Varsótól K-re fekvő országrészekre. A lakosság számához viszonyítva kevés a közkút, sok az elromlott szerkezetű és bakteriológiai szempontból szennyezett vizű kút. A falusi jellegű településeken kevés helyen van vízvezeték, ugyancsak ez a helyzet a mezőgazdasági szektorban is, amelynek ma még kb. 75%-át az egyéni gazdaságok alkotják. Lengyelországban a szocialista mezőgazdaság csak lassan alakul ki, s ezt akarják kihasználni a vízgazdálkodással és vízfeltárással foglalkozó szakemberek a.rra, hogy a mezőgazdasági köz141